Szent-Iványi István (SZDSZ)

1995. június 12.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hosszú és minden tekintetben kimerítő vita végén jutottunk el oda, hogy ma a tisztelt Ház dönteni fog a magyar-szlovák alapszerződés megerősítéséről. Csak a szorosan vett ratifikációs vita során mintegy 92 felszólalás hangzott el, 36 kormánypárti és 56 ellenzéki képviselő kért és kapott szót ebben a vitában; csaknem 13 órán keresztül folyt a vita. Azt hiszem, hogy elhangzott minden lehetséges érv és ellenérv, bizonyítás és cáfolat tehát hihetetlenül sok információ áll a tisztelt képviselőtársak rendelkezésére, hogy meghozzák azt a döntésüket, tudják-e támogatni ezt az alapszerződést. És akiknek az érvek és az ellenérvek nem nyújtottak elegendő alapot a döntéshez, azok bőven meríthettek a vita során felmerült hangulati elemekből, sokszor rágalmakból, csúsztatásokból. Tehát mindenképpen kimondhatjuk, hogy egy gazdag, sokszínű vitán vagyunk túl.Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi kormánypártok már a választási kampány során, már a választási programjukban világossá tették, hogy fontos célkitűzésnek tekintik a kétoldalú, a szomszédsági kapcsolatok javítását. Azt is elmondták, hogy az alapszerződést eszköznek tekintik és nem célnak, de olyan eszköznek, amely megfelelő körülmények között elősegítheti és biztosíthatja a célok megvalósulását, a kétoldalú kapcsolatok javulását és azon keresztül a kisebbségek jogainak kiteljesedését.

Ebben a szellemben látott munkához a megalakult kormány. A kormány külpolitikai programja amelyet a tisztelt Ház elfogadott és bizalmával tüntetett ki kiemelt feladatnak tekintette a jószomszédi kapcsolatok javítását. Ebben a szellemben indultak meg a tárgyalások még a Moravcik vezette szlovák kormánnyal, majd pedig azt követően Meciar látogatását követően a mostani szlovák kormánnyal az alapszerződés létrehozására.

A magyar kormány abból indult ki, hogy az alapszerződésre szükség van abban az esetben, ha az alapszerződés lényegi előrelépést, garanciákat, jogokat tud biztosítani, s megteremti a fundamentumát a kétoldalú kapcsolatoknak valamennyi területen tehát nemcsak a kisebbségi kérdésekben. Tehát az alapszerződés, tisztelt képviselőtársaim, a két ország fontos alapdokumentuma. Ez valamennyi kétoldalú együttműködés területére kiterjedő fundamentum, amely biztosítja a gazdasági és a kereskedelmi, a kulturális és az oktatási, a környezetvédelmi és a tudományos együttműködést széles körben, fölkínálva azt a lehetőséget, hogy további egyezmények, további megállapodások erősítsék meg és gazdagítsák a lehetőségeket.

Megítélésünk szerint az alapszerződés megfelelt ennek a feladatának, és eltekintve a legtöbbet vitatott kisebbségi kérdésektől amelyekre mindjárt ki fogok térni , jól szolgálta Magyarország és természetesen Szlovákia jószomszédi kapcsolatokra vonatkozó érdekeit, s bízhatunk abban, hogy ez a szlovák ratifikáció után hosszú távra megveti a kapcsolatok alapját.

Ami a kisebbségi kérdéseket illeti hiszen a vita középpontjában kétségtelenül a kisebbségi kérdések álltak , azt hiszem, hogy valamennyi eddig megkötött alapszerződésünk közül ez az alapszerződés nyújtja a legtöbb és a legbiztosabb alapot a kisebbségek jogainak kiteljesedésére.

(17.50)

Van egy fontos érdeme ennek az alapszerződésnek; ez az érdem abban áll, hogy az eddigi politikai kötelezettségvállalásokat, azt a három alapvető nemzetközi dokumentumot, amely a kisebbségek jogairól rendelkezik: az Európa Tanács 1201-es ajánlását, az ENSZ kisebbségi chartáját és az EBEÉ koppenhágai dokumentumát a belső jog részévé és közvetlenül a bíróság előtt érvényesíthető joggá teszi. Ezzel tehát a magyarországi szlovákok és a szlovákiai magyarok nagyon fontos eszközt kaptak jogaik érvényesítésére és mindazoknak az eddig vitatott vagy sokszor megtagadott jogoknak a megszerzésére, amelyekről a kétoldalú kapcsolatok során már nagyon sokszor szó esett. Ez tehát az egyik első és nagyon komoly pozitívuma ennek az alapszerződésnek.

Pozitívumnak tekintjük azt is, hogy az alapszerződés preambuluma kimondja, hogy a kisebbségek tehát a szlovák kisebbség Magyarországon és a magyar kisebbség Szlovákiában az adott ország, az adott társadalom integráns részét képezik. Tehát nem másodosztályú állampolgárok, nem lekezelhető, jogoktól megfosztható, megkülönböztethető állampolgárok, hanem részesülnek a jogok egyenlőségében és valamennyi jogban, amelyben az adott ország állampolgárai részesülhetnek.

Az alapszerződés kimondja a diszkrimináció teljes tilalmát, ezzel megerősíti a teljes polgári jogegyenlőség elvét és közvetve ezzel választ ad a beneši dekrétumokkal kapcsolatban kibontakozott vitára is.

Széles körben biztosítja az alapszerződés a hivatkozott nemzetközi dokumentumokon túl is az anyanyelvhasználat, illetve a névhasználat és a földrajzi nevek használatának jogát. Ez tehát nemcsak a hivatkozásokon keresztül érvényes, hanem közvetlenül is, azonnal és hatályosan alkalmazandó jogként abban az esetben, ha Szlovákia szintúgy ratifikálja az alapszerződést.

Végezetül ez az alapszerződés abban is előrelépés, hogy rendelkezik az ellenőrzésről. Egy hármas ellenőrzési rendszert javasol és vezet be; részben rendelkezik egy vegyes bizottság felállításáról, amely folyamatosan ellenőrzi az alapszerződés megvalósítását, folyamatosan ellenőrzi az időközben bármely fél részéről felvetett problémákat és azon is dolgozik, hogy minél inkább tartalommal tölthesse meg az alapszerződést, majd annak továbbfejlesztésére is javaslatokat tehessen.

Emellett a szerződő felek kötelezték magukat arra, hogy mind a miniszterelnökök, mind a külügyminiszterek rendszeresen találkoznak és e rendszeres találkozók során újból áttekintik az alapszerződés megvalósulását. Az alapszerződés kitér arra is, hogy a részes felek tehát a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság a nemzetközi ellenőrző mechanizmusokat is igénybe vehetik abban az esetben, ha kettőjük között megoldatlan vagy a kettőjük vitájában elsimíthatatlan nézetkülönbségek merülnek fel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezen érvek alapján úgy gondolom, hogy jó szívvel ajánlhatjuk az önök figyelmébe és az önök bizalmába ezt az alapszerződést. Az elmúlt napok, hetek vitáiból csak néhány fontos kérdésre szeretnék reagálni, hiszen akkor volt módunk és alkalmunk mind kormánypárti képviselőtársaimnak, mind külügyminiszter úrnak és nekem , hogy a legfontosabb vitakérdésekben állást foglaljunk. Engedjék meg, hogy néhány kulcskérdést mégiscsak kiemeljek az ellenzéki bírálatok közül és ezekről kifejtsem a magyar kormány álláspontját.

A bírálatok igen jelentős része arra vonatkozott, hogy nem közvetlenül az alapszerződéssel van baj, hanem az alapszerződés megvalósításának feltételezett szlovák szándékával. Tehát akik bírálták és vitatták ezt az alapszerződést, feltételezték, hogy Szlovákia részéről a szükséges jóhiszeműség és jóindulat a megvalósítás terén nem áll rendelkezésre.

A magunk részéről abból a klasszikus római jogi alapelvből indultunk ki, hogy pacta sunt servanda, a szerződéseknek működniük kell és meg kell valósulniuk, a szerződések bizalmon alapulnak, a szerződő felek közös bizalmán és közös akaratán, amiben elkötelezik magukat a szerződések megvalósítására.

Természetesen minden szerződés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Természetesen nincs garancia arra, hogy a szerződést teljes egészében bármelyik fél illetve ebben az esetben a szlovák fél megvalósítja, azonban az ezért viselt politikai és nem csupán politikai felelősség egyértelműen azt a felet terheli, amelyik a megvalósítás terén a tőle elvárható és szükséges lépéseket nem tette meg. Tehát a Magyar Köztársaság arra vállalt kötelezettséget, hogy maga valósítja meg a szerződést, abból indul ki, hogy partnere ugyanezzel a szándékkal szerződött és természetesen kijelenti de ez egyébként is evidens , hogy a felelősség azt terheli, aki a megvalósítás terén vonakodik vagy a szerződésnek nem tesz eleget.

Sok képviselőtársunk felvetette, hogy a szerződésben gyakran szerepel az a formula, hogy a belső joggal összhangban alkalmazandó egy-egy rendelkezés, egy-egy megállapítás. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a nemzetközi jog uralkodó gyakorlatának értelmében, amennyiben egy nemzetközi szerződés a belső joggal ellentétbe kerül, akkor automatikusan a nemzetközi szerződést kell alkalmazni. Ez különösen így van Szlovákiában, ugyanis a szlovák alkotmány is tartalmazza ezt a rendelkezést. Tehát nemcsak egyszerűen a nemzetközi szokásjogra, a nemzetközi gyakorlatra hivatkozhatunk, hanem a szlovák alkotmányra is, amely egyértelműen kimondja, hogy a nemzetközi szerződések elsőbbséget élveznek a hazai jogalkotással szemben. Mindez részben válasz azokra az aggodalmakra is, amelyek tisztelt képviselőtársaim részéről megfogalmazódtak olyan új törvénytervezetek, illetve rendelkezések kapcsán, amelyek érdemben és lényegesen ellentmondanak az alapszerződés eredeti célkitűzéseinek.

Több képviselőtársunk felvetette a vita során, hogy Magyarország ezt valójában nem szabad akaratából írta alá vagy legalábbis erős külső noszogatásra, több külső hatalom, esetleg nagyhatalom, nyugati partnerek késztetésére vállalkozott a szerződés aláírására. Itt szeretném ismételten leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar kormány saját programjával összhangban, a saját meggyőződésével összhangban, külpolitikai programjának két fontos célkitűzését, úgynevezett prioritását figyelembe véve írta alá az alapszerződést. E két prioritás a szomszédsági kapcsolatok javítása, illetőleg a határon túli magyarok jogainak támogatása, bővítése.

Ugyanakkor örömmel nyugtázzuk, hogy az alapszerződés aláírása kedvező visszhangot váltott ki a számunkra fontos partnerországok körében is, javította Magyarország nemzetközi megítélését, véleményünk szerint hozzájárult Magyarország integrációs kilátásaihoz, azt is kedvezően befolyásolta. De még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy nem ez volt az első és legfontosabb ok, ez csak egy kedvező mellékkörülmény, amelynek persze volt szerepe, de messze nem annyi, mint amennyit néhány képviselőtársunk tulajdonított neki.

Több képviselőtársunk felvetette, hogy az alapszerződést csak akkor lehetett volna aláírni, ha a beneši dekrétumoktól való teljes és egyértelmű elhatárolódás is megfogalmazódik az alapszerződésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már utaltam rá, hogy az alapszerződés több pontja, egészen pontosan kettő: a 14. és a 15. cikkelye tételesen is foglalkozik a diszkrimináció tilalmával, illetve a teljes jogegyenlőség biztosításával, amely módot nyújt arra, hogy a beneši dekrétumokból még élő, egyébként már csak nagyon csekély, tulajdonképpen már csak a társadalmi szervezetek vagyonát és kárpótlását érintő diszkriminatív intézkedések ellen fel lehessen lépni. Azonban természetesen van a beneši dekrétumoknak egy olyan része, amellyel nem tud mit kezdeni egy alapszerződés, mert egyikünk sem tud mit kezdeni ezzel.

Ahogy Szent Ágoston fogalmazott, van valami, amire a Mindenható sem képes: a múlt megváltoztatása. A múltat nem tudjuk megváltoztatni, a beneši dekrétumok megtörténtek, ezen az alapszerződés ilyen formában valóban nem tud segíteni. Abban bízunk, hogy Szlovákia, a szlovák demokrácia, a Szlovák Köztársaság el fog jutni odáig, arra a magaslatra, hogy a parlamentjében parlamenti határozat útján vagy más módon a beneši dekrétumokról egyértelműen állást foglal és ilyen értelemben morális elégtételt szolgáltat azoknak, akiket meghurcolt. Nem a Magyar Köztársaságnak kell morális elégtételt szolgáltatni, hanem azoknak az állampolgároknak, akiket kitagadtak az állampolgárságukból és kitagadtak a jogaikból. Ez azonban nem volt, nem lehetett az alapszerződés része, az alapszerződés csak azzal foglalkozhatott, ami ebből valóban felszámolható volt.

Voltak képviselőtársaink, akik pedig arra hívták fel a figyelmet vagy azt javasolták, hogy a magyar parlament csak akkor ratifikálja a szlovák alapszerződést, amennyiben már a szlovák nemzeti tanács is ratifikálta azt.

(18.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar kormánynak nagyon határozottan az volt a véleménye, hogy a magyar parlamentnek, Országgyűlésnek ratifikálnia kell ezt az alapszerződést, függetlenül a Szlovák Nemzeti Tanács döntésétől, méghozzá azért, mert amikor mi ratifikáljuk az alapszerződést, akkor az alapszerződésről mondunk véleményt, és nem az alapszerződés várható betartásáról vagy az azzal kapcsolatos szlovák szándékokról. Nekünk most arról kell véleményt formálni, hogy az az alapszerződés, amelyet a miniszterelnökök aláírtak, jó alapszerződés-e, és én tiszta lelkiismerettel merem állítani, hogy jó alapszerződésről van szó. Tehát a ratifikációs eljárás során mi az alapszerződéshez való viszonyunkat fejezzük ki.

Ha mindannyian várnánk egymásra, akkor soha nem indulhatna meg a ratifikáció folyamata, hiszen ugyanennyi joggal hivatkozhatnának Pozsonyban is arra, hogy ők addig nem ratifikálják ezt az alapszerződést, amíg Budapest nem ratifikálja. Ez bizony egy csapda lenne, és úgy érzem, ezt a csapdát mindannyiunknak érdeke elkerülni.

Abból indulunk tehát ki, hogy a magyar ratifikáció Magyarország számára mindenképpen jó, mert az egész világ előtt egyértelműen igazolja, hogy Magyarország az alapszerződés rá eső kötelezettségét teljesítette, s egyben sürgető vagy ösztönző hatása is van partnereinkre: minél hamarabb induljon meg a ratifikáció folyamata.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, ebben a vitában mint ahogy hozzászólásom elején mondtam sok minden elhangzott: érvek, ellenérvek, és nyilván elhangzottak indulatos kijelentések is, olyanok is, amelyeknek talán nem kellett volna elhangozniuk. Én bizonyos vagyok abban, hogy valamennyi képviselő, aki esetleg elragadtatta magát, ma úgy gondolja, hogy nem kellett volna ezt tennie. Én magam is úgy gondolom, amikor egy képviselőtársamnak válaszolva azt mondtam, hogy visszautasítom, amit ő mond, helyesebb lett volna azt mondani, hogy nem áll módomban egyetérteni az ő álláspontjával. (Derültség.)

Sokan fölvetették azt, hogy az alapszerződés aláírása a nemzet érdekeihez való viszony kifejeződése is. Én szeretnék hinni abban sőt, mondhatnám, szilárd meggyőződésem , hogy mindenki, aki felszólalt, attól a meggyőződéstől áthatva tette ezt, hogy a hazájának, nemzetének hű gyermeke lesz, és elő fogja mozdítani mind Magyarország boldogulását, mind Magyarország és a szomszédság kapcsolatainak javulását, mind pedig a határon túl élő magyar kisebbség és az itt élő hazai szlovákság helyzetének javulását.

Ebben a biztos hiszemben kérem önöket, hogy erősítsék meg az alapszerződést. (Taps a bal oldalon.)