Szabó György (MSZP)
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem szívesen élek a szólás jogával, mert úgy ítélem meg, hogy ez az egész ügy, ami most önök előtt van, meglehetősen gusztustalan, és ha szabad ilyen szót használnom a feljelentő részéről bizonyos értelemben valamifajta orcátlanságot is takar. A történet, amit Géczi úr röviden ismertetett, roppant egyszerű. Van egy kis bank, az első vidéki bank az országban, amely nagyon kicsike, kilencven önkormányzat alapítja mindössze 500 milliós alaptőkével. Mivel a bank tevékenységével a tulajdonosok alapvetően elégedetlenek és az ügyvezető erről tudomást szerez, időben, egy nappal a közgyűlés előtt lelép, és egy 18 millió forintos nyereséget felmutató bankból majdnem 10 millió forintot visz el magával.
Ahogy lenni szokott, ez természetesen nyilvánosságra kerül. Engem egy megyei önkormányzati képviselő miután a bankban felügyelőbizottsági tisztséget töltöttem be és a bank alapítói közé tartoztam levélben szólít fel arra, hogy adjak erről tájékoztatást a közgyűlésen. Én ezt megteszem, hiszen ez kötelességem. Majd ezt követően jön az újságcikk, pedig maga a közgyűlés is nyilvános. És mit ad Isten, a cikk után ez az úr levéltitok és magántitok megsértése vádjával engem akar bíróság elé citálni.
Önmagában is abszurdnak tartom, hogy én féljek attól, hogy adott esetben egy ilyen, morálisan semmiképpen nem tartható hírt nyilvánosságra hozzak, és ugyanakkor esetleg az Országgyűlés előtt kelljen magyarázkodnom azért, hogy milyen vádak jelennek meg, megítélésem szerint teljesen indokolatlanul. Hadd emlékeztessek arra, amit Géczi úr már elmondott, hogy ugyanannak a csoportnak az egyik tagjáról van szó, akik korábban már egy rágalmazási pert indítottak ellenem. Akkor én kértem a tisztelt Országgyűlést, hogy függessze fel mentelmi jogomat. Most viszont kifejezetten erkölcsi támogatásnak is érezném, ha a mentelmi bizottság javaslatával egyetértően megtartaná a mentelmi jogomat. Kérem, hogy szíveskedjenek ezt akceptálni.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)