Miklós László (MSZP)

1995. június 12.

MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár vezérszónokként összefoglalóan kifejtettem a frakció álláspontját a tárgyalt négy, illetve abból három törvényjavaslattal kapcsolatban, mégis a vitában elhangzottak arra indítanak, hogy egy önálló hozzászólásban is reagáljak néhány dologra, annál is inkább, hiszen vezérszónoki felszólalások közben kétperces hozzászólásokra nincs mód.Mindenekelőtt a hozzászólásokban elhangzott tárgyi tévedéseket szeretném itt korrigálni, vagy ezekre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Ilyen mindenekelőtt az, hogy az energiaszektort a kormány koncepció nélkül akarja privatizálni.

(11.40)

Soós Károly Attila államtitkár úr már utalt rá, hogy érvényes kormányhatározat van a szektor privatizációs koncepciójára vonatkozóan, hogy abban sok olyan dolog megtalálható, amit itt tisztelt ellenzéki képviselőtársaink hiányoltak. Tehát létezik egy nyilvános, publikált kormányálláspont e szektor privatizációjára, ez hozzáférhető, a Magyar Közlönyben elolvasható. Szerencsésnek tartanám, ha általános deklarációk helyett a hozzászóló képviselők, ha nem is figyelmesen tanulmányozták ezt, legalább átolvasták volna.

A másik ilyen tárgyi tévedés: Kósa képviselőtársam többször is említette, hogy a főbizottságként kijelölt gazdasági bizottság ezt a csomagot nem tartotta általános vitára alkalmasnak. Ehhez képest itt van nálam a gazdasági bizottság elnöke, Tardos Márton által aláírt ajánlás, amely mind a T/1119. számú, az 1122-es és az 1118-as számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Arról van szó, hogy egyetlen ha úgy tetszik , a csomag részét képező törvényjavaslatot nem talált a gazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak, ez az önkormányzati törvény módosítására vonatkozik. Tehát szó nincs arról, hogy a másik három törvényjavaslatot a főbizottság ne találta volna általános vitára alkalmasnak, sőt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

A harmadik ilyen tárgyi tévedés, hogy csomagról beszélünk. Csomagról csak abban az értelemben beszélhetünk, amennyiben a házbizottság nagyon bölcsen úgy döntött, hogy ilyen kis terjedelmű törvénymódosításokat együttesen tárgyaljunk, annál is inkább, mert a benyújtott törvényjavaslatoknak van valami közük egymáshoz. De azért végül is itt négy külön törvényjavaslatról van szó, amely négy törvényjavaslatról külön fog dönteni a Ház, az előterjesztők is különbözők: a belügyminisztertől kezdve a privatizációs miniszterig.

A negyedik ilyen tárgyi tévedés de a jogászokkal nem akarok nagy vitába bonyolódni , hogy az igaz, hogy aranyrészvényt és elsőbbségi jogokat jelentő részvényt a '88. évi VI. törvény nem tartalmaz, de ismer egy olyan fogalmat, hogy az egyes részvényfajtákhoz különleges jogok fűzhetők. Ez az a kategória. Az természetesen tartalmi kérdés egy nagyon fontos tartalmi kérdés , hogy az alapszabályban hogyan határozzák meg ezen különleges részvényekhez fűződő jogokat.

Tehát igazán nem szerencsés, amikor olyan állítások hangzanak el a Házban, amelyek nem felelnek meg a néhány nappal ezelőtt történteknek, mert azt a látszatot keltik, mintha megint valami kormányzati akarat, valami kormánypárti terror uralkodna ebben a kérdésben.

Ugyancsak a tárgyi tévedések körébe tartozónak sorolom azt, amikor ezt a négy törvénymódosítást úgy állítják be ellenzéki képviselőtársaink, mintha ezen múlna az energiaszektor privatizációja, mintha csak ez indukálná e négy törvényjavaslat megtárgyalását. A négy törvényjavaslatból legalábbis három olyan, amit a privatizációtól függetlenül is szükséges és indokolt módosítani.

Szabad legyen újra felhívnom a figyelmet arra, hogy a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvény egy olyan törvény de a gázszolgáltatásról szóló törvény is ilyen , az ország történetében vagy a Ház gyakorlatában, amelyet egy teljesen új helyzetre kellett kidolgozni, mindennapi empirikus hazai tapasztalatok nélkül, nemzetközi mintákat figyelembe véve. Ehhez képest teljesen természetesnek tartom azt, hogy egy év elteltével a szakma, az érintett vállalatok, a Magyar Energiahivatal, a kormányzati apparátus az üzletszabályzatokban és más dokumentumokban foglalt kérdések előkészítésénél olyan problémákba ütköztek, amit rendezni kellett.

Ezért tehát ezek a törvénymódosítások privatizációtól függetlenül is szükségesek, és éppen a korábban talán bizonytalan módon vagy nem elég jól körülírható szabályokat fogalmazza most meg egyértelműen ez a törvénymódosítás, és igen kis terjedelmű módosításról van szó. Bármennyire is egy-egy szakasz egy-egy bekezdéséről szól a módosítás, ha figyelmesen megnézik képviselőtársaim, ott néhány szó változik, de az a néhány szó persze fontos, hiszen ha nem lenne fontos, nem terjesztette volna be a kormány.

A második kérdéskörben azt hiszem ha már szóba került az energiaszektor privatizációja , nem lehet elmenni szó nélkül néhány itt elhangzott felszólalás mellett. Úgy fogalmaztam a vezérszónoklatban, hogy valahol az a különbség van a kormánypártok és az ellenzéki pártok között, hogy az ellenzéki pártok egy régi struktúrát kívánnak megőrizni, amely az energia árát szociálpolitikai kérdésként tünteti fel, amely ezt a kérdést az állam tulajdonosi jogán és hatalmával kívánja rendezni. Azt hiszem, hogy ez teljesen szembenáll azzal a törekvéssel, amely a világ minden más táján tapasztalható és zsákutca, mert így nem rendezhető ez a kérdés.

Szabad legyen itt utalni Torgyán képviselő úrnak arra a hozzászólására, amelyben az árrobbanásokat említette. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy valahol a magyar gazdaság egy bizonyos értelemben még mindig azt szenvedi, hogy 1974-ben és '79-ben nem úgy reagált a világgazdaságban végbemenő folyamatokra és változásokra, ahogy a világ fejlett régiói reagáltak, ahogy egy piacgazdaságban reagálni szükséges.

Ma a magyar gazdaság energiaigényességének egyik döntő oka éppen az, hogy az energia hosszú időn keresztül olcsó volt, és olcsónak hiszik és vélik még mindig nagyon sokan. Fájdalmas, borzasztó dolog, de attól, hogy egy ország szegény, még nem kapjuk olcsóbban az alapvető energiahordozókat, és nemcsak mi, hanem a világ egyetlen országa sem.

E tekintetben tehát, azt hiszem, megkerülhetetlen kérdésekről van szó, amelyeket előbb-utóbb, a privatizációtól függetlenül ha életképes gazdasági struktúrát akarunk, ha nem energiaigényes termékekkel akarunk piacon lenni, akár a hazai, akár az exportpiacon , rendezni kell. Nem lényegtelen kérdés, hogy ezt milyen fokozatokkal és milyen átmenetekkel kell rendezni, másfelől pedig nyilvánvaló az, hogy aki még takarékoskodni akar, az sem biztos, hogy tud; és ez nemcsak fizetés, nemcsak bér kérdése, hanem szintén egy elavult felhasználói struktúrának a kérdése is. De hogy ez a kérdés megkerülhetetlen és lépni kell, az biztos.

Éppen ezért tartalmazza mert fokozatosság szükséges az eredetileg elfogadott törvény is azt a paragrafust és most is benne van a törvényben , hogy a kormány hagyja jóvá ezeket az árakat. Ez kétségtelenül jelent bizonyos veszélyeket két oldalról: egyfelől privatizációs értékvesztésben, másfelől a mindenkori kormányok késztetését arra, hogy politikai megfontolásokból álljanak ellen gazdaságilag racionális lépéseknek. Azt hiszem, hogy a privatizáció ezt az utóbbit mindenképpen mérsékelni fogja.

Van azonban egy nagyon lényeges kérdés, amikor az energiaszektor privatizációjáról beszélünk. Ennek a szektornak a privatizációja világszerte Észak-Amerika ilyen szempontból más, de a világ más részein robbanásszerűen most következik be. A befektetésre váró tőke tulajdonosa most van olyan döntési helyzetben, hogy Közép-Kelet-Európában Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban vagy más országban, illetve a nyugat-európai országok közül Franciaországban, Olaszországban ma még állami tulajdonban lévő, de ott is a privatizálás előtt álló energiaszektorba fektesse a pénzét vagy egyáltalán mit kezdjen vele.

Ha ebből a privatizációs tranzakciós körből a magyar gazdaság kimarad, akkor, azt hiszem, nagyon fontos lehetőséget szalasztunk el. Fontos lehetőséget a tekintetben is, hogy igazából akkor maradhat fenn az a helyzet, amely az ország függetlenségét ha úgy tetszik abban az értelemben veszélyezteti, hogy nem tudunk integrálódni az európai energiarendszerekbe.

Szabad legyen tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy mondjuk az EU-társulási szerződés is csak azt tartalmazza e tekintetben, hogy meg kell vizsgálni a magyar és a nyugat-európai energiarendszerek csatlakozásának lehetőségét. Abban az esetben, ha egy ilyen privatizációban a fejlett világ energiaszektorának vállalatai részt vesznek, azt hiszem, hogy ez a puha megfogalmazás egy sokkal stabilabb mindennapi gyakorlatot jelent, és előbb-utóbb meglesz a szükséges tőke ahhoz ha más nem, a privatizációban részt vevő vállalkozások hozzák magukkal , hogy szerves része legyünk az európai energiahálózatoknak és energiastruktúrának.

(11.50)

Ilyen értelemben tehát az a biztonság, hogy minden fogyasztó mindenkor hozzájut a megfelelő energiához, csak növekszik ebben a privatizációban és nem csökken.

Nem tudom megállni, hogy Torgyán képviselőtársamnak ne adjak egy újabb érvet a privatizáció ellen, mert úgy tűnik, ő kizárólag ellene érvel, különösen, amikor az energiaszektor privatizációjáról van szó. Ő attól tart, hogy úgymond, leállítják a hazai termelési bázist. Hát én most adok neki egy másik érvet: sokan meg attól tartanak, hogy ide telepítenek minden erőművet mert, ugye, Nyugat-Európában ez környezetszennyező , és innen fogunk energiát exportálni Nyugatra. Nyilvánvaló, hogy egyik út sem járható, egyik út sem preferálandó. És az is nyilvánvaló, hogy éppen az elmúlt jó néhány év törvényhozási munkájának eredményeként ezek kezelhetők. Szabad legyen utalnom a környezetvédelmi törvényre, amely a kibocsátási határértékek és más, Európában is alkalmazott keretek között megfelelően fogja tudni szabályozni és kezelni magában a villamos energiáról szóló törvényben is benne van a hivatal engedélyezési jogosultsága , hogy hol és milyen erőmű épül Magyarországon. Van egy speciális válfaj, az atomerőmű, amiről ráadásul a Háznak kell dönteni.

Messze nemcsak nem tárgyszerű tehát, hanem még csak nem is végiggondolt érvelés az, amely helyből, érzelmi alapon utasítja el egy ilyen jelentős szektor privatizációját.

Mégis, mivel ilyen sok ellenérzés és ha szabad így fogalmazni végiggondolatlan érv elhangzott ezzel kapcsolatban, és a dolog odáig fajult, hogy egy parlamenten kívüli párt már aláírásgyűjtést folytat az energiaszektor privatizációjának megakadályozása érdekében, én tisztelettel javaslatot tennék a Háznak:

A hat parlamenti párt az eddigieknél intenzívebben működjön együtt ahogy annak idején az e szektorok szabályozását előíró törvényben , és nemcsak olyan formában, ahogy a privatizációs törvény előírja nekünk, hogy ide, a Ház elé kell hoznia a kormánynak ezt a koncepciót, hanem, ha szabad ezt javasolni, a bizottságokban, a szakmai munka terepéül szolgáló bizottságokban is.

Köszönöm a szót. (Taps a bal oldalon.)