Raskó György (MDF)

1995. június 12.

DR. RASKÓ GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány a csomagként beterjesztett négy törvényjavaslat indoklásában legfontosabb érvként azt hozta föl, hogy amennyiben a parlament elfogadja ezeket a módosító indítványokat és törvényjavaslatokat, akkor az akadályok végleg elhárulnak az energiaszektor privatizálása elől. Hasonlóan az indokok között szerepelt, hogy ezek a törvényjavaslatok az áramellátás biztonságának javítását is célozzák. Fölmerül az emberben a kérdés és a Magyar Demokrata Fórum nevében, úgy gondolom, föl is kell tennünk ezt a kérdést -: valóban elhárulnak az akadályok ezen törvényjavaslatok elfogadása esetén? Úgy gondoljuk, a válasz egyértelműen nem. Sajnos, továbbra sem old meg a beterjesztett törvényjavaslatok egyike sem olyan lényeges kérdést, amely mindenképpen a magyar gazdaság, a magyar lakosság energiaellátásával, az energia árának biztosításával, megfelelő és nem mindenáron való emelésével szolgáltat Magyarország gazdasága és lakossága számára áramot. És hasonlóképpen úgy gondolom, hogy a külföldi vagy hazai befektetők akik ebben a rendkívül lassan megtérülő ágazatban kívánnak befektetni, súlyos milliárdokat kockáztatnak számára ugyanúgy szükséges lenne egyértelműen tiszta kép, például az energiaár-politikáról. Úgy gondoljuk, ez olyan súlyos kérdés, hogy ezt külön törvénynek kellene szabályoznia. Tegnap az egyik képviselőtársam meg is jegyezte, hogy a beterjesztett négy törvényjavaslatnak talán a legnagyobb hibája az, hogy ezen lényegi kérdéssel az árpolitikával, az ármegállapítással egyáltalán nem foglalkozik. Úgy gondoljuk, hogy ezáltal az akadályok a privatizáció előtt továbbra is megmaradnak.

A másik súlyos kérdés, amelyre a törvényjavaslat lévén, hogy előtte konszenzus nem született nem ad választ, az önkormányzatokkal kapcsolatos. Az egyik módosítás, amely T/1123. számon érkezett a parlament elé, azt szorgalmazza, hogy az önkormányzatok csak a gázszolgáltatók privatizációja után kapjanak készpénzben az összbevétel 10 százaléka erejéig javadalmazást. Ugyanez a villamosenergia-szolgáltató és -termelő egységek értékesítése során 0 lenne, vagyis ebből az önkormányzatokat a törvényjavaslat kizárni szándékozik.

Úgy gondoljuk, nem a Magyar Demokrata Fórum vagy éppen az ellenzék feladata, hogy közvetítsen vagy akár bíráljon ez ügyben, de mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben az önkormányzatokkal, az önkormányzati szövetségekkel a kormány nem tud megegyezni ebben a súlyos kérdésben, akkor perek sorozata várható, ami mindenképpen meg fogja akadályozni a villamosenergia-szektor különböző egységeinek akár termelő, akár szolgáltató egységeinek a privatizációját. Ugyanis perrel terhelt vagyontárgyat általában nem szívesen vásárolnak meg, nem beszélve arról, ha meg is veszik, csak jelentős diszkont mellett, mert a per kimenetele a befektetők előtt mindenképpen kétséges.

Úgy gondolom, ezért a kormánynak ezt a törvényjavaslatot mindenképpen vissza kell vonnia és előbb az önkormányzati szövetségekkel egyezségre kell jutnia. Az egyezség formája lehet az, hogy az önkormányzatok valamilyen arányban részvényhez jutnak az áramszolgáltatókban és az energiatermelő üzemekben egyaránt. Úgy gondoljuk, hogy a perek várható sorozatát ami a patikaprivatizációnál már megtörtént és tanulságként kell hogy szolgáljon a kormány számára mindenképp el kell kerülni, különben hiába tervezünk akármekkora privatizációs bevételt '95-re vagy '96-ra, ez a terv valószínűleg nem teljesül.

A következő lényeges kérdés, amellyel, úgy gondoljuk, részletesen kell foglalkoznunk, maga a koncepció, az energiaszektor privatizációjának a koncepciója. Úgy gondoljuk, hogy ez a koncepció még ma sem igazán érett meg arra, hogy valóban a parlament végleges áldását adja rá. Szeretném emlékeztetni kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy a néhány hónappal ezelőtt elfogadott, az állam vállalkozói vagyonának értékesítéséről szóló törvény 8. §-ának 2. pontja kötelezően előírja, hogy az ország gazdaságának egészét érintő privatizáció esetén a parlament jóváhagyása szükséges a koncepcióra, méghozzá részletkérdésekben is. Ennek a koncepciónak a beterjesztésére a privatizációs törvény hatálybalépése után hatvan napot ad a törvény. Ez alatt kell beterjeszteni. Úgy gondolom, már csak ezért sem logikus most külön ezt a négy törvényjavaslatot kezelni és megvitatni, hanem talán magával a részletes koncepcióval együtt kellene.

Az energiaszektor privatizációja nem egyszerű privatizációs dolog, hosszú időre eldöntheti az ország gazdaságának versenyképességét is, és természetesen a lakosságot naponta is és a jövőben is markánsan érinti az, hogy ez a privatizáció jól vagy rosszul sikerül. Úgy gondoljuk, nem helyes a kormánynak az az álláspontja, mely szerint a privatizációs bevételek, a pótköltségvetésben is elfogadott bevételi terv teljesítésének mindenáron meg kell történnie.

Úgy gondoljuk, a feláldozott haszon itt óriási. Nem lehet alárendelni egy egyéves bevételi tervnek egy olyan privatizációt, amely mint mondottam hosszú távra eldönti a magyar gazdaság versenyképességének és hatékonyságának a sorsát ezen a területen. Ezért azt javasoljuk, hogy nem szabad az áramszolgáltatók privatizációjával kezdeni a villamosenergia-szektor privatizációját, hanem ha már a kormány ebben az évben mindenáron meg akarja kezdeni az ágazat privatizációját, akkor azt egyértelműen az áramtermelő részvénytársaságok privatizációjával kell kezdeni. Mégpedig azért, mert az áramtermelés rendkívül tőkeigényes. Elismerjük, hogy itt a külföldi befektetők részvételére szükség van, óriási fejlesztések szükségesek, melyek hosszú távon térülnek meg. És úgy gondolom, nemcsak az a lényeg, hogy egy ország gazdaságának és lakosságának az áramellátása biztonságos legyen, hanem az is nagyon lényeges, hogy az milyen áron történik.

Itt szeretnék utalni arra, hogy az energiatermelő szektor, az áramtermelők mindenképpen óriási beruházásokat igényelnek ahhoz, hogy az áramtermelés költségei olyan szintre csökkenjenek reálértékben, amely a magyar gazdaság versenyképességét segíti. Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a privatizációt ezen a területen meg lehet kezdeni, a Dunamenti Erőmű, a Mátravidéki és a Tisza II. Erőmű iránti érdeklődés közismert, tehát lesznek komoly befektetők ezen a területen, és valószínűleg a többi kisebb áramtermelő részvénytársaság értékesítésének sem lesz különösebb akadálya. Ezen a területen kompetitív szférát kell teremteni, tehát olyan versenyhelyzetet, amelyben az áramtermelők között kialakul egy olyan verseny, amely mindenképpen a költségek relatív csökkentését fogja eredményezni, és ezáltal az áramszolgáltatás díját, az áram költségeit az egyéb felhasználó nagytermelők és a lakosság számára is alacsonyabb szinten teszi lehetővé.

(9.30)

Úgy gondoljuk, hogy az áramszolgáltató privatizációját nem szabad 1995-ben elkezdeni, csak akkor, ha sikeresen befejeződött a termelőegységek privatizációja. Az áramszolgáltatás privatizációja egyébként is kérdéses. Nyugati országok gyakorlata azt mutatja, hogy a koncessziós megoldás mindenképpen célravezetőbb. Vagyis az áramszolgáltatókat nem értékesíteni kell, hanem koncesszióba adni. Méghozzá nem hosszú távra, nem örök időkre, hanem nagyon is záros határidőre, mondjuk 10, maximum 15 évre. Pontosan azért, mert ezen a területen nagyon komoly nyereségre lehet szert tenni. Ez a terület az, ahonnét amennyiben döntően külföldi befektetők jelennek meg a nyereség nagy része kiáramlik az országból, amely fizetésimérleg-gondokat is okozhat, mert óriási nyereségtermelésre van itt lehetőség.

Azt gondoljuk, az államnak itt markánsan tulajdonosnak kell maradnia. Természetesen a regionális áramszolgáltatók regionális monopóliumát megszüntetni nem lehet, de a koncesszióval mindenképpen mérsékelni és fegyelmezni lehet a tulajdonosokat, hogy az ármegállapítás, az áremelés és a szolgáltatások minőségének javításán folyamatosan dolgozzanak, mert mindig felettük van Damoklesz kardja, hogy amennyiben ezt a tevékenységet nem megfelelően végzik, akkor a koncesszió lejártával a kormány, illetve a magyar gazdaság a további működésükre nem fog igényt tartani. Tehát koncesszió, és nem értékesítés. Azt gondoljuk, a költségvetési szempontoknak túlságosan is alárendelt energiaszektor-privatizációs koncepció súlyos veszélyeket rejt magában. Tudomásom szerint az áramszolgáltatók iránt természetesen óriási az érdeklődés. Például német áramszolgáltatók már Magyarországon irodákat működtetnek, és mindenképp szeretnének részt venni ebben a privatizációban. Ne felejtsük el, hogy a német áramszolgáltatók nagy része ottani önkormányzati tulajdonban van, s éppen stuttgarti vagy mannheimi vagy duisburgi önkormányzat tulajdona. Ha az ottani önkormányzatnak valamilyen anyagi problémája van, valamilyen programot finanszírozni akar, akkor könnyen nyúlhat ahhoz az eszközhöz, hogy lám, itt van Magyarországon nekünk ez az áramszolgáltató, próbáljuk meg emelni ott az áram árát, és ezzel finanszírozzunk Németországban különböző önkormányzati beruházásokat.

Igaz, hogy az ármegállapítás joga az egyik törvényjavaslat szerint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz kerül, de úgy gondoljuk, ez a jog önmagában véve nem sokat jelent akkor, ha teljes körű a privatizáció, és ott olyan kartelltörekvések jelentkeznek és fognak jelentkezni, hogy gyakorlatilag bármelyik minisztert sakkban tudják tartani, és rá tudják kényszeríteni egy olyan áremelésre, amelyre esetleg ő különben nem adna engedélyt.

Hasonlóan aggályos számunkra az a módosító javaslat, amely az állam vállalkozói vagyonának értékesítésével foglalkozó törvény módosításával kapcsolatos, ugyanis az úgynevezett szavazatelsőbbségi részvény bevezetése nincs körülírva. Nem tudjuk, hogy valójában ez mit ér. Az, hogy az állam a tartós tulajdonáról lemond, és helyette megelégszik a szavazatelsőbbségi részvénnyel, aggályos egészen addig, amíg nem tudjuk, valójában mire hatalmazza föl az államot, a kormányt, ez a bizonyos kvázi aranyrészvény.

Úgy gondolom, ez nemcsak számunkra aggályos, hanem hasonlóan aggályos a privatizációban részt venni kívánó befektetők számára is. Ők sem tudják pontosan, mit is akar a kormány ezzel szabályozni. Azt gondolom, ez is egy érv arra, hogy a kormány e törvényjavaslatait vonja vissza, helyettük terjesszen be egy olyan, az energiapolitikával foglalkozó törvényt, amely kitér ezekre a kérdésekre, ezeket pontosan szabályozza. Az ármegállapítás és az állam energiaellátási felelősségét körülírva parlamenti konszenzussal aztán megkezdődhet a szektor privatizációja.

Ezek azok a szempontok, amelyek alapján a Magyar Demokrata Fórumnak az a kérése, hogy a kormány fontolja meg és vonja vissza ezeket a törvényjavaslatokat, és természetesen a lehető legrövidebb időn belül egy teljes, átfogó koncepcióval amely ezen rendkívül fontos kérdéseket érinti térjen vissza. Mindenképpen amennyiben erre a parlament áldását adja csak ezután kezdődjön meg a szolgáltató és termelő részvénytársaságok privatizációja.

Úgy gondolom, ez a kérdés és ez a javaslat megér annyit, annyi elemzést, hogy komolyan vegyük, mert itt valóban a magyar gazdaság termelő ágazatainak, a lakosságnak hosszú távú érdeke fűződik ahhoz, hogy ez a privatizáció jól sikerüljön, és ezáltal ne csak biztonságos legyen az áramszolgáltatás Magyarországon, hanem a biztonság mellett olyan áron is történjen ez a szolgáltatás, amely a termelőüzemek hatékonyságának, versenyképességének javításához hosszú távon hozzá tud járulni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)