Torgyán József (FKGP)

1995. június 13.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnöknő. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy a most lezajlott kétperces vita, miszerint a semmisség miként értelmezendő, illetőleg mi az, amiről az átvilágításról szóló törvény rendelkezik, kiegészítendő lenne még azzal a kérdéssel, hogy mit tartalmaz a H/894-es országgyűlési határozati javaslat. Ugyanis ne vegyék rossznéven, de ennek a határozati javaslatnak a tárgyalása folyik az Országgyűlés plenáris ülésén. Ez a határozati javaslat három pontban sorolja fel mindazt, amit kér az Országgyűléstől.Az első pont egy megállapítást tartalmaz, ami azt mondja ki, hogy az átvilágító bírók semmissé nyilvánított ítéletek hozatalában vettek részt, ezért megválasztásuk a törvény 6. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. Később az indokolási részben arra hivatkozik az országgyűlési határozati javaslat, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint dr. Botos Gábor 3, dr. Eigner József 15 olyan ítélet meghozatalában működött közre, amelyeket a 6. § (1) bekezdésében felsorolt törvények valamelyike semmissé nyilvánított. Ezek után folytatja: dr. Botos Gábor és dr. Eigner József esetében tehát igazoltan megállapítható, hogy nem felelnek meg azoknak az alkalmassági feltételeknek, amelyeket a törvény előírt. A megválasztásukról hozott országgyűlési határozat ezért törvénybe ütközik, a megválasztásuk semmis.

A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint meg kell vizsgálni, hogy a határozati javaslat 1. pontja megfelel-e a valóságnak, és valóban meg lehet-e állapítani azt, amit a határozati javaslat tartalmaz, nevezetesen, hogy az átvilágító bírák olyan ítéletek meghozatalában vettek részt, amelyek semmisnek nyilvánulnak, ezért a megválasztásuk törvénybe ütközik.

A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ahhoz, hogy ebben a kérdésben világos, egyértelmű álláspontot lehessen kialakítani, ismerni kell, mit mond az átvilágításról szóló törvény 6. §-ának (1) bekezdése. Ez a törvényhely a következőket tartalmazza:

A bizottság tagjává csak olyan bíró jelölhető, aki nem végzett az 1. §-ban meghatározott tevékenységet, és nem vett részt olyan ítélet hozatalában, amelyet az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, az 1945 és '63 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény és az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrendelleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alapján semmissé nyilvánítottak.

Tehát a törvény nem azt tartalmazza, hogy a bizottság tagjává csak olyan bíró jelölhető, aki nem végzett az 1. §-ban meghatározott tevékenységet és nem vett részt olyan ítélet hozatalában, amelyet az 1989. évi XXXVI. törvény, az 1990. évi XXVI. törvény és az 1992. évi XI. törvény semmissé nyilvánított, hanem azt a kifejezést használja, hogy a szóban forgó törvények alapján semmissé nyilvánítottak.

Én ezek után nem tudok mit kezdeni Szigethy képviselőtársam második felszólalásával. Azért mondom, hogy második felszólalásával, mert érdekességként a számára, az ő figyelmébe ajánlhatom, hogy a mai két db kétperces felszólalásából az első kétpercesnek az első percében ő maga is helyesen utalt a törvényre, úgy látszik, a jogérzéke mégiscsak azt tartja helyesnek, ami a törvényben van, mert ott arra hivatkozott, ezt a jegyzőkönyvből utána olvashatja, hogy ilyen ítéletet hoztak, és semmissé nyilvánítottak. Igaz, hogy a második percben már megelégedett azzal, hogy ilyen ítéletet hoztak, de azért Szigethy képviselőtársunk felszólalásának első megállapítása is a törvénnyel szinkronban volt, és ehhez képest az a megállapítása, hogy ő nem is tudna elfogadni egy olyan törvényt, amely rossz, és adott esetben lehetővé tenné egy bíró számára, hogy ennek az átvilágító bizottságnak tagja legyen, de mégis olyan ítéletet hozott volna, amely az ő erkölcsi ítéletébe, és hadd tegyem hozzá rögtön, valamennyiünk erkölcsi értékítéletébe is ütközik.

Én úgy gondolom, hogy ez egyetlenegy módon korrigálható: a rossz törvényt kell módosítani. De az, hogy a rossz törvénynek tulajdonítson egy olyan tartalmat, amely az ő erkölcsi követelményrendszerének megfelel, és ennek az erkölcsi követelményrendszernek az alapján két, egyébként mindenki által elismerten becsületes, tisztességes, minden szempontból megbecsülésre joggal igényt tartható bírát ilyen helyzetbe hozzanak, az álláspontom szerint megengedhetetlen.

(13.30)

Mindenekelőtt azért megengedhetetlen, mert abból indulok ki, hogy a törvényalkotó különbséget tud tenni a között a fogalmazás között, hogy "semmissé nyilvánított" már mint a törvény, bármelyik törvény a három felsorolt semmisségi törvény közül , vagy pedig a között a fogalmazás között, hogy "semmissé nyilvánítottak". Tudniillik a "semmissé nyilvánítottak" egy további eljárást igényel. Hogy ez mennyire így van, és hogy mennyire nem egynémely jelenlegi ellenzéki képviselőnek a jogfelfogása, vissza lehet térni a jogalkotó szándékára. Amint az már korábban néhány alkalommal elhangzott, dr. Bárd Károly helyettes államtitkár és dr. Koczka Éva, tehát az Igazságügyi Minisztériumnak a nemzetbiztonsági bizottság előtt megjelent bizottsága a törvényalkotó házában, a magyar Országgyűlésben a törvényhozók előtt értelmezte a törvény szövegét és e szerint az értelmezés szerint, az erre adott szakvélemény szerint három semmisségi ítéletcsoportról van szó.

A három semmisségi ítéletcsoport közül az első, az 1989. évi XXXVI. törvény, a harci cselekmények idején elkövetett emberölés, rablás, vagy személy elleni erőszak miatt kimondott ítéletekről szól és, amint azt a szakvéleményadók kifejtették, itt egy bizonyos mérlegelésen alapuló semmissé nyilvánításról van szó. Ez a semmisségi ügyek első kategóriája. A második kategóriája pedig az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekményeket, a közellátás elleni bűncselekményeket, valamint az ezekkel kapcsolatos feljelentés elmulasztását pönalizálja, és ez volt semmissé nyilvánítható. Itt kifejtették, hogy a halmazati ítéletek jelentik a problémát, mert nem biztos, hogy az a bíró, aki adott esetben egy olyan halmazati ítéletet hozott, amely 10-12 jogi minősítést is tartalmazott, utólag, évtizedekkel később meg tudta volna mondani pontosan, hogy a halmazati ítéletben mi minden szerepelt.

A harmadik csoportnál még egy külön speciális feltétel is van a semmissé nyilvánítást illetően, Tudniillik erre csak akkor kerülhet sor, ha az ítélet alapja olyan magatartás, amely az ENSZ polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített emberi jogok gyakorlásával függ össze.

Ezek után kifejtették a szakértők, hogy ez a három semmisségi ítéletcsoport önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az átvilágítóbírát kizárja a törvény szempontjából, hanem kell még egy további jogi aktus, egy semmissé nyilvánító határozat. Egyébként az én jogfelfogásom, igen tisztelt képviselőtársaim, tökéletesen egyezik ezzel a jogfelfogással, nem is tudom másként értelmezni az egész kérdést. Ha bárkinek gondja van a törvény értelmezésével kapcsolatban, akkor leghelyesebbnek tartanám, ha a Tudományos Akadémiától ki lehetne rendelni egy szakértőt az alkotmányügyi bizottság eljárásához, hogy értelmezze, a magyar nyelvben mit jelent az, ha egy törvény maga semmissé nyilvánít egy ítéletet, vagy mit jelent az, ha a törvény azt mondja, hogy semmissé kell nyilvánítani, másoknak kell semmissé nyilvánítani. Egyértelmű tehát, hogy itt egy további, egy azt meghaladó jogi aktusról van szó, mint amit az ítélet maga tartalmaz. Azt kell tehát vizsgálni, hogy adott esetben az átvilágító bíráknál az ezt meghaladó jogi aktus ténylegesen létezik vagy nem létezik.

Egyetlen egy olyan határozat bemutatásra nem került, amelyet 1994. április 6-áig hoztak volna. A dolog lényege ez. Itt felolvashatnám igen tisztelt képviselőtársaimnak, de nem teszem, mert nem akarom a türelmüket igénybe venni, de hivatkozom rá, hogy ez kerüljön be a parlamenti anyagba, hogy adva van egy olyan jegyzőkönyv, amely tökéletesen feltárja, hogy senki nem tudta a törvényalkotók közül, hogy miként kell a törvényt értelmezni. Ezért volt szükség Bárd Károly és Koczka Éva beidézésére az Országgyűlésbe a nemzetbiztonsági bizottság elé, ők adták ezt a véleményt és ezek után írták alá a nyilatkozatot. De hangsúlyozom, ha ezek nem lennének, akkor is ott van maga az átvilágosításról szóló törvény, ami ugyanazt tartalmazza, mint a szakvélemény, valamennyiünkre kötelező, hiszen érvényes törvény.

Ha ez nem felel meg bármelyikünk erkölcsi követelményrendszerének, akkor ezt a törvényt kell megváltoztatni, a megváltoztatott törvény alapján azután lehet azt mondani, hogy a megválasztott alkotmánybírák most már az új törvényi feltételeknek nem felelnek meg, de ennek a törvénynek az alapján nem lehet azt mondani, hogy miután ez a törvény nem felel meg az én erkölcsi értékrendemnek, ezért tessék az én erkölcsi rendem szerint gondolkodni, tisztelt Országgyűlés, és eszerint cselekedni. Mi nem tudunk Szigethy István képviselőtársam erkölcsi értékrendje szerint gondolkodni, minket köt a törvény, igen tisztelt Szigethy képviselőtársam, és nagyon örülnék, ha őt is kötné a törvény, és a törvény alapján tenne előterjesztéseket.

Itt kell külön kitérnem arra, hogy ha egyszer a törvény élő és létezik, márpedig az, ebben az esetben nem igaz, kifejezetten valótlan az Országgyűlés határozati javaslatának az az idézett bekezdése, amely az 1. pontban nyert rögzítést a rendelkező részben, tehát hogy semmissé nyilvánított ítéletek hozatalában vettek részt. Ugyanis ők nem vettek részt semmissé nyilvánított ítéletek hozatalában, hanem olyan ítéletek hozatalában vettek részt, amelyek Szigethy képviselőtársunk szerint semmisnek nyilvánulnak, csakhogy nincs meg erről a semmisségi határozat, tehát a törvény előfeltétele nem forog fenn. Ennek következtében kifejezetten iratellenes az országgyűlési határozati javaslat 1. pontjának előírása, hiszen szembenáll az iratok tartalmával, szembenáll az átvilágosításról szóló törvény 6. §-ának (1) bekezdésével és ugyanígy kifejezetten nemcsak egyszerűen megalapozatlan, hanem azon belül iratellenes az indoklási résznek az azzal kapcsolatos megállapítása, hogy olyan ítéletek meghozatalában működtek volna közre Botos Gábor és Eigner József, amit ez a határozati javaslat indoklása szám szerint is megállapít.

(13.40)

Tudniillik hiába mondja azt ez az előterjesztés, hogy Botos Gábor három, Eigner József pedig tizenöt ilyen ítélet hozatalában vett részt, mert ehhez '94. április 6-a előtti három ilyen megsemmisítő határozat kellett volna Botos bíró úr esetében, tizenöt ilyen határozat kellett volna Eigner bíró úr esetében. Ha ezek a határozatok nem állnak rendelkezésre, akkor igazán nem tudom, hogy miről beszélünk! Mert ezek iratellenes megállapítások; ennek következtében azok az irányadó tényállásból mellőzendők, éppúgy, mint ahogy ennek következtében mellőzendő az 1. pont az országgyűlési határozati javaslatból; hiszen az nem létező tényálláson, pontosabban iratellenes tényálláson alapul.

Ebből fakadóan az országgyűlési határozati javaslat 2. pontja is ilyen sorsra kell hogy jusson. Tudniillik azzal kezdődik az előterjesztés 2. pontja, hogy: "ezért megállapítja..." Tehát az 1. pontban írt tényállást helyesnek fogadja el, az iratellenes tényállást, ezért megállapítja, hogy a határozatnak az átvilágító bírákra vonatkozó része semmis. A semmisségre igaz, hogy bárki, határidő nélkül hivatkozhat a polgári törvénykönyv, ha jól emlékszem, 234. §-a értelmében, de úgy gondolom, ez abban az esetben foghatna helyt, hogyha itt, ebben az esetben azok a további semmisségi határozatok rendelkezésre állnának, amelyeknek ismétlem '94. április 6-a előtti dátummal kellene rendelkezniük; mert a bírák a nyilatkozatot április 6-án tették meg. Ami most már a határozat 3. pontját illeti, nevezetesen, hogy az érvénytelen megválasztás alapján létrejött jogviszonyukat azonnali hatállyal felszámolja; ugye, ennek csak a következő jogszabályi hiányosságai vannak. Tehát egyrészt, az előbbi indokaimból kitűnően, az átvilágító bírák megválasztása nem volt érvénytelen, hanem az érvényes megválasztás volt. Másrészt pedig, olyan jogi fogalmakat, hogy azonnali hatállyal felszámolja az ő jogviszonyukat, és a munkavégzés alól azonnali hatállyal felmenti... hát én úgy gondolom, ezek nem létező jogi fogalmak. És ráadásul abban a hiányosságban is szenvednek, hogy nem kinevezés, hanem megválasztás hozta létre a bizottság tagjainak jogviszonyát, ezért annak megszüntetése legfeljebb felmentéssel történhetne. Felmenteni viszont ebben az esetben csak alkalmatlanság címén lehetne. De kérdeznénk akkor, hogy melyik hatóság volna jogosult ennek az eljárásnak a lefolytatására.

Nem akarok belemenni a Varga képviselőtársunk által részletesen kifejtett immunitással kapcsolatos jogi okfejtésekbe, de kétségtelen az, ha valaki azt állítja, hogy ez munkajogi jogviszony, akkor nem ártana, ha megmondaná, hogy miért munkajogi jogviszony. Hiszen ez egy egyedi, közjogi aktussal létrehozott olyan helyzet, ahol nincs munkáltató, a munkáltatói jog gyakorlója nem állapítható meg; ezért fogalmilag kizárt, hogy bárki is minősítést készíthessen róluk. Tehát nem lehet megállapítani sem azt, hogy alkalmatlanok, de azt sem lehet megállapítani, hogy alkalmasak. Őket meghatározott időre választották meg ezzel az egyedi, közjogi aktussal. És ha az egyedi, közjogi aktus alapját képező törvénynek lenne olyan hiányossága, ami miatt az ő megválasztásuk az egyedi, közjogi aktussal most már az Országgyűlés rosszallásába ütközne, ebben az esetben semmi akadálya sincs annak, ha megváltoztatják a törvényt. Annak alapján lehet egy újabb határozatot hozni; de ehhez az alapvető követelmény az átvilágításról szóló törvény megváltoztatása.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom én tovább hosszasan igénybe venni a türelmüket. De láthatják, a beterjesztett országgyűlési határozati javaslat a tényállási részében nemcsak hogy megalapozatlan, hanem azon belül a megalapozatlanság elképzelhető legnagyobb hiányosságában szenved: hogy iratellenes. Ezen túlmenően jogilag több vonatkozásban is téves, és szemben áll a hatályos joggal.

A politikai részét illetően pedig, én úgy gondolom, talán nem is kell nekem részleteznem, hogy milyen káros egy olyan eljárás, ahol egy jó éve meghozott törvény alapján elkezd munkálkodni egy testület, egy köztiszteletben álló testület. Itt egy pillanatra meg kell állni; mert amikor megindították ezt az eljárást a bírákkal szemben, akkor mindenki abból indult ki, hogy itt nem lehet mit tenni, mert ezek végtelenül tisztességes, végtelenül becsületes, olyan bírák, hogy valamennyien sajnáljuk, a szívünk vérzik, hogy ezt az eljárást meg kellett indítani; de nem lehet mit tenni, ha egyszer ezt mondja a törvény.

Csakhogy, ha egyszer a törvény nem ezt mondja, hanem kiderült, aki ezt mondja, az értelmezte rosszul a törvényt márpedig részletesen kifejtettem, hogy miért értelmezte rosszul a törvényt , akkor egyértelmű, hogy az az eljárás, amit ezek ellen a bírák ellen folytattak, az egy politikai hajsza. És ez a politikai hajsza tényszerűen kimutatható akkor indult ellenük, amikor ők a rájuk kötelező, a rájuk irányadó törvény rendelkezései szerint jártak el, és ott álltak, hogy fülön csípjenek végre egy ügynököt. Hát elnézést, ezek után az egész eljárást, az egész hajszát nem tudja másnak minősíteni a Független Kisgazdapárt, mint egy olyan, politikailag elfogadhatatlan magatartásnak, ahol az ügynök ellen fellépő ügynökbírák ellen folyik az eljárás, és nem az ügynökök ellen.

Ez pedig tökéletesen szemben áll a törvény szellemével, ezért a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja azt a leghatározottabban nemcsak elutasítja, hanem visszautasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)