Bernáth Varga Balázs (FKGP)
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Értetlenül hallgatom és hallgattam korábban is e napirendhez kapcsolódó vitát. Pro és kontra alapon megfogalmazódott sok-sok minden, tisztázódtak is az álláspontok. Azt hiszem, erre a vitára nem került volna sor, ha ez a bizottsági indítvány nem kerül a parlament elé. Azt hiszem, a jelen pillanatban érintett két bíró végezte a tevékenységét addig, amíg lehetett. Magam is közte voltam az átvilágítottaknak. Nyilvánvalóan most sem arról kellene vitatkozni, hogy ennek a két érintett bírónak a tevékenysége, a múltbeli bírósági ítéletei milyen alapon, hogyan születtek meg.
Ha pedig mégis vizsgálat tárgyává tesszük, akkor tudnunk kellene azt, hogy közel harmincöt-negyven évvel ezelőtt más társadalmi és politikai viszonyok között kellett bírói ítéleteket hozni. Voltak bírók, akiknek meg kellett hozni ezeket az ítéleteket.
(14.10)
Az más kérdés, hogy az ítélet tartamát, súlyosságát mihez viszonyítom.
Én magam szenvedő alanya voltam '57 után egy hasonló ítéletnek. Valóban a bírón múlott sok-sok minden, nemcsak nálam, másoknál is sokkal enyhébb ítéleteket hoztak mint ahogyan azt viszonyítani lehetett , a bíró elé terjesztett javaslatnál vagy pedig úgymond ukáz szerinti ítéleteknél.
Ha azok közé a társadalmi körülmények közé helyezzük magunkat és megnézzük a bírók által hozott ide vonatkozó és kifogásolt ítéleteket, azt hiszem, akkor egészen más lehetne az álláspontunk. Megítélésem szerint itt ténykérdésről van szó. A bírók feladatává tette a törvény: egy bizonyos személyi kör tekintetében állapítsák meg, rajta voltak-e vagy sem azon a bizonyos ügynöklistán. Én azt hiszem, ez lenne a lényege a bírói feladat megbízásának. Valahogy úgy érzem, hogy nemakarásnak nyögés a vége. Ennyi év után már azt a néhány száz személyt régen át kellett volna világítani. Egyetértek azzal, hogy ne legyenek volt ügynökök, volt nyilasok, volt ávósok e parlament padsoraiban, de kérem, akkor ne a bírókat világítsuk át, hanem az érintett személyeket, tudniillik, mint állampolgár is, valahogy úgy érzem, talán nem is érdeke ma már senkinek sem, hogy ezt az ügynöklistát valóban megismerjék az állampolgárok. Persze kapcsolódik ehhez egy olyan dolog is nemzetbiztonsági oldalról, hogy kiknek a személyét hozzák nyilvánosságra, mert egy ország biztonságát nem lehet ahhoz kötni, hogy Magyarországon ne legyen egy bizonyos belső vagy külső biztonságot szolgáló személyzet, nevezzem azt ügynököknek vagy elhárítóknak.
Én úgy hiszem, e törvény alapkoncepciója az volt, azok ne üljenek itt a parlamentben, akik politikailag valóban munkatársaikat, ismerőseiket súgták be haszonszerzés vagy más előnyök megszerzése céljából és ezért még juttatásban is részesültek.
Én azt hiszem, ebből következően levonhatom, maga az alaptörvény sem volt jó, amely az ügynöklistával kapcsolatosan előterjesztésre került a parlamentben. Ma már nem szabadna erről vitatkozni. Ha a magyar parlament ezt nem tudta megoldani, akkor egy bizottsága elment volna a szomszédos országba, ahol hasonló gondok vannak, még csak tanulni sem kellett volna, átvenni az ottani tapasztalatokat, s akkor már megoldódott volna a magyarországi ügynöktörvény.
Visszatérnék még a korismerethez, hogy mi volt korábban. Akik a gyakorlatban jogászok, netalán bírók voltak, akik jogi munkakörben dolgoztak, fegyelmi vagy kártérítési vonatkozásban hoztak olyan határozatokat, amelyek elmarasztaltak embereket, a határozat indokolási részében azt is meg kellett fogalmazniuk, hogy a határozat meghozatalakor mit vettek súlyosbító körülménynek, mi volt az enyhítő körülmény.
Én azt hiszem, kissé elhamarkodott volt e törvényjavaslatnak az ide való beterjesztése. Régen túl kellett volna lépni rajta, miután csak ténykérdéseket kell vizsgálniuk az érintett bíróknak. Több körülmény vizsgálata lett volna szükséges, lehet, hogy talán az alaptörvény megalkotásakor, de ennek a törvényjavaslatnak, azt hiszem, nem is kellett volna bekerülnie a magyar parlamentbe, mert valóban egyetértek Toller képviselő úrral, rengeteg időt, energiát áldozott a magyar parlament, a képviselőtestület e törvényjavaslat vitájára anélkül, hogy határozatot hozhatott volna.
Én úgy ítélem meg befejezésül, ne a bíró személyében keressük a hibát, ne a bíró személyén keresztül próbáljuk elodázni az ügynöktörvény végrehajtását. Legyen már a kormány egyszer határozott, s ezt az ügynöktörvényt, ahogy az az alaptörvényben le volt írva, hajtsa végre. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)