Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ebben a javaslatomban azt szerettem volna elmondani, hogy amikor elolvastam, akkor számomra nagyon örömteli volt a bevezetésnek az a szeretete, ami itt megnyilvánult, és eszembe jutottak Szentpéteri Imre diplomatikai és oklevélolvasási órái, majd azok a hónapok, amelyeket a levéltárban töltöttünk, ahol az embert megkapja a levéltáraknak az édes porszaga és a kíváncsiság, amely minden levéltárosnak a legjellemzőbb sajátja.Most ezzel kapcsolatban el kell mondanom azt, hogy gyanús volt egy kicsit a meghatározás, ezért az Encyclopaedia Britannicát előkerestem és megnéztem az "archívum" címszót. Ott azt írta, hogy a levéltárnak mint intézménynek a célja a jogbiztonság biztosítása, és e munkája során történelmi és egyéb ismereteket is föltár. A mi meghatározásunk nem így szól, hanem úgy tűnik, mintha a levéltárnak mindössze a történelmi kutatás szolgálata lenne a célja. Ez csak az egyik célja, de a kultúrországokban és a nyugati országokban ezek a levéltárak biztosítják évszázadokra visszamenően is például a birtokviszonyok, a vagyoni viszonyok jogbiztonságát. Persze, ez nálunk annyiszor változott a történelmi időkben, hogy a végén a levéltár helyett ilyen csodálatos sorok olvashatók Arany Jánosnál, hogy Állj elő vén Márkus, vedd le a süveged, és utána esküdj meg, hogy milyen határ ez, vagy milyen föld ez, holott ez egy levéltárnak lenne évszázadokon keresztül a célja.
Ugyan elutasították a javaslatomat, én úgy érzem, hogy nem a történelmi kutatás fő intézménye a levéltár, hanem a történelmi kutatás intézménye a levéltár, de amellett a jogbiztonság, egy demokratikus jogállam jogfelfogásának a biztosítója is. Köszönöm szépen.