Sasvári Szilárd (Fidesz)
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha megengedik, én a Házszabály keretei között szeretném folytatni ezt a vitát, és most jelentkezem szólásra, hiszen most érkeztünk el az ajánlás 11.-től 14.-ig szakaszához vagy pontjához ez a helyes kifejezés. Éppen ezért, miután az előző vitában a keretek nem voltak a Házszabálynak megfelelően kihasználva, csak most tudom megtenni azokat az észrevételeimet, amelyek az előző vitához kapcsolódnak.Ezek értelemszerűen ugyancsak a kivitelre vonatkoznak. Azt gondolom, különbséget lehet és talán ésszerű is tenni bizonyos iratok között. Ezért a módosító indítványomban azt javasoltam, hogy köziratot tulajdonképpen csak ideiglenes jelleggel lehessen kivinni az országból, tehát kiállítás céljából, bemutatás céljából stb. stb.
Azt gondolom, hogy ugyanakkor bizonyos levéltári anyagok esetében lehetővé kell tenni azt a lehetőséget és most nagyon csúnyán fogalmaztam, ezért elnézésüket kérem , hogy bizonyos levéltári anyagokat például úgy lehessen véglegesen kivinni az országból, hogy valamilyen cserére használjuk föl. Mert előfordulhat az és én ebben nem vagyok kompetens , hogy van valamilyen fajta levéltári anyag, amelyik értékes valamelyik külország számára, és az az adott külország rendelkezik olyanfajta levéltári anyaggal, ami számunkra rendkívül fontos. És azt már csak egy szakember tudja mérlegelni én magam nem, és a politika sosem lesz képest ezt a dolgot mérlegelni , hogy melyik levéltári anyag a fontosabb számára a nemzeti kultúrához tartozóan.
Én nem vindikálnám azt a jogot magamnak, hogy azt mondhassam, hogy egyetlenegy olyan magyar levéltári anyag sincsen, ami kivihető. Mert én azt gondolom, lehet, hogy vannak olyan fontos levéltári anyagok máshol, amelyeket érdemes cserélni.
Tehát nem arról van szó, hogy ajándékozás céljából kiviszünk valamilyen levéltári anyagot és otthagyjuk véglegesen, hanem arról van szó, hogy a megfelelő szakmai ellenőrzéshez mérten valamilyen fajta lehetőséget biztosítok ehhez.
Ez nem a miniszteri hatáskör lesz, pontosabban nem önmagában egy miniszteri hatáskör, hanem nyilvánvalóan egy ezt megelőző értékelési, véleményezési folyamat után megtörténő miniszteri engedély.
Úgyhogy én azt gondolom, ezt a különbséget meg lehet tenni. Fontolják meg az előterjesztők, hogy érdemes-e megtenni, hiszen azt gondolom, hogy a magyar nemzeti értékeket szolgálná egy ilyenfajta lehetőség fenntartása.
Az utolsó megjegyzésem tulajdonképpen annyi, hogy ha jól láttam, más módosító indítványokban kettőben -is szerepel, ezért azt gondolom, mind a kettőt össze kellene vonni és ilyen formában egy harmadik vagy negyedik módosító indítványt kellene beadni a bizottságban, ez pedig arról szólna ahogy mások is javasolták , hogy az engedély mindig előzetesen történjen meg. Tehát ne utólag, mert erre is van mód, erre is ad lehetőséget a törvény. Tehát előzetes engedélyre van szükség. Ez az egyik, amit mondani szeretnék.
A másik pedig csak egy nyelvi formula. Azt gondolom, hogy a jogszabályi szövegbe inkább a lehet szót vegyük be, erre vannak példák a törvény e szakaszában is, és cseréljük fel azzal, amit a törvényjavaslat eredetije javasol.
Tehát összefoglalóan még egyszer annyit: azt gondolom, lehetséges olyan megoldás, ami a levéltári anyagunk védelmét és bővítését szolgálja, és ez pedig azzal lehetséges, ha lehetőséget teremtünk a megfelelő szakmai kontrollal arra, hogy bizonyos levéltári anyagokat elcserélhessen a minisztérium engedélyével a megfelelő szakmai kompetenciával bíró személy.
Köszönöm szépen.