Sasvári Szilárd (Fidesz)
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Végre elérkeztem ahhoz a ponthoz, amire már annyit utaltam. Szeretném elmondani önöknek, hogy van néminemű kifogásom a 67. pontban szereplő módosító indítvánnyal kapcsolatban, mégpedig a következő.Ha jól olvasom a dolgokat, akkor hadd tegyek itt egy visszautalást a 9. pontban szerepel az a módosító indítvány, amely a nyilvános magánlevéltárak fogalmát definiálja. Az 52. pontban szereplő módosító indítvány azt mondja, hogy bizonyos iratokat a '91. évi... rengeteg római szám van itt, az a baj a Magyar Országos Levéltár, a Tudományos Akadémia és a Politikatörténeti Intézet által kijelölt egy-egy személy vizsgálja ezt az engedélyezési folyamatot.
Most elérkeztünk a harmadik módosító indítványhoz és akkor ennek az MSZP-s módosítóindítvány-csomagnak egy ívét is megtalálja az ember , ez pedig arról szól, hogy a művelődési és közoktatási miniszter engedélyezheti köziratoknak nyilvános magánlevéltárban történő elhelyezését.
Egyetlenegy dolgot szeretnék itt tisztázni akár a plenáris ülésen, akár a bizottsági ülésen a későbbiek folyamán. Ugye ez nem jelenti azt, hogy az az MSZMP-s iratanyag, amely átkerült a Magyar Országos Levéltárhoz, most valamilyen formában visszakerül a Politikatörténeti Intézethez? Remélem, hogy ebben a módosító indítványban nincs benne ez a csavar, remélem, hogy a politikai döntésnek megfelelően, ami már megtörtént az MSZMP iratai a Magyar Országos Levéltárban vannak elhelyezve, ott is maradnak, és nem kerülnek annak az intézetnek a kezébe, ahonnan elvitték. Tehát ezeknek az iratoknak nem egyfajta visszafoglalása történik, hanem valamilyen más jellegű utalásra ad megfelelő eszközt ez a törvényjavaslat.
Tehát ilyen formában a módosító indítványom tulajdonképpen többféle formában is ütközik ezzel az indítvánnyal, pontosabban egy dologban egyezik: azt gondolom, hogy ezeknek az iratoknak kutathatónak kell lenniük. A különbség nyilvánvalóan abban van, hogy a másik oldalon lévő képviselők közül néhányan azt gondolják, hogy ehhez a kutathatósághoz el kell telnie bizonyos időtartamnak.
Gondolom, hogy vannak az MSZP-s padsorokban olyanok, akik egyetértenek Földes úrral aki a Politikatörténeti Intézetet vezeti , hogy 30 év legyen az általános kutathatóság. Hallottam, hogy most már elfogadják némelyek odaátról azt, hogy 15 év legyen, remélem, hogy előbb-utóbb elmozdulunk abba az irányba, hogy az MSZMP-s iratok kapcsán az azonnali kutathatóság is megtörténhet.
Azt gondolom, itt sokféle álláspont van. Ha nem jól értelmezem ezeket a módosító indítványokat és ezeket a módosítóindítvány-sorozatokat, akkor elnézésüket kell kérnem, de hadd mondjam, hogy amiről beszélek, annak a lehetősége ott van a Baráth Magdolna és Kiss Gábor által benyújtott legalább három darab módosító indítványban. Egyébként nem is írja le ilyen értelemben, hogy az 52. pontban szereplő szövegrészben miáltal van valami jogosítványa például a Politikatörténeti Intézetnek. Mi predesztinálná pont őket erre?
Azt gondolom, ez elképzelhető konstrukció ugyanúgy van százezer más konstrukció, illetve az egészről nem is kell beszélni például az 52. pontnál , de hadd hívjam fel a figyelmet, hogy szerencsés lenne, ha ezt a gyanút eloszlatná a tisztelt kormányzópárti koalíciós többség.
Végezetül a 31. § (1), (2) bekezdésével kapcsolatban hadd mondjam azt, hogy információim szerint néminemű kívánnivalót jeleztek az egyházi levéltárak abból a megközelítésből, hogy nem tartják igazán szerencsés kitételnek a nyilvános magánlevéltár fogalmát, de az előterjesztő tiszte azt eldönteni, hogy ezt egy mérlegelés után figyelembe veszi-e vagy sem. Nem tudom, egyébként lehetséges-e ennél szerencsésebb megfogalmazás. Nyilvánvaló, hogy ezt a szakértőknek kell elmondaniuk és ezen a helyen az én tisztem az, hogy az ő tanácsaikat megfogadjam.
Végezetül, ha már a törvényjavaslat e pontjait összevontuk, akkor hadd tegyek egy utalást a 75. szám alatt benyújtott módosító indítványomhoz, amely a 35. § (3) bekezdését érinti, ami az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló, magyarán nevén nevezve a III/III-as iratanyagról rendelkezik.
Itt hadd utaljak arra, amit az általános vitában is elmondtam, hogy az Alkotmánybíróság nemcsak a III/IIIas iratokra, hanem a III-as főcsoportfőnökség alá tartozó iratokra is kimondta, hogy ezeknek az iratoknak a gyűjtése, illetve az adatkezelése jogtalan; tehát jogtalan adatkezelés történt.
(22.50)
Vannak kétségeim és erre az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet , hogy megfelelő törvényi megoldás-e, amikor azt mondjuk, hogy erről a dologról külön törvény rendelkezik majd, és nem a jogtalan adatkezelés jogosságát vagy valamilyen jogszabályban rögzített kereteit akarja meghatározni a törvény. Ez a törvény nem vállalkozik erre, ez látnivaló ebből. Azt gondolom, nem kerüli ki az előterjesztő és itt most nemcsak a Művelődési Minisztériumra gondolok, hanem a Belügyminisztériumra is , hogy ezzel az irategyüttessel valamit kezdjen, akár a III/III-as törvény értelmében, akár az átvilágítás folyamán is.
Az én módosító indítványom tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy ezek az iratok levéltári anyagot képezzenek. Ezt nem tartom fontosnak. Ilyen formában tehát ezt tulajdonképpen vissza is vonom. Most már nem kívánom a részletes vita idejét húzni, ezért a csatlakozó módosító indítványom elfogadására megpróbálom rábeszélni a bizottságot. Szeretném, ha az "őrzés" szó helyett "megőrzés" szerepelne. Ez szövegpontosítás, tehát nyilvánvalóan nem érdemi, ezért nem akarok ebbe belemenni.
A részletes vita és e törvény kereteit kicsit szétfeszítve azt kell mondjam, hogy a III-as főcsoportfőnökség alá tartozó iratok törvényi szabályozásával valamit kezdeni kell ennek a Háznak, illetve a kormánynak valamilyen előterjesztést tennie kell. Ha az a szempont, hogy most egy egy részét ebben szabályozzuk, azt gondolom, az elképzelhető jogi konstrukció, de nem ad választ az Alkotmánybíróság kérdéseire. Tehát erre vonatkozóan ezt szeretném mondani. Őszintén bízom abban, hogy az a fajta gondolati lehetőség, amit elmondtam az MSZP-s módosító csomag három pontjáról, nem állja meg a helyét, és határozott, nyilvánosság előtti cáfolat is lesz abban az ügyben, hogy az MSZMP iratait a Politikatörténeti Intézet nem kapja vissza. Ennek értelmében reménykedem abban, hogy nem fogják harmincéves időtartamra zárolni.
Köszönöm szépen a figyelmet.