Kiss Gábor (MSZP)
KISS GÁBOR (MSZP): Nagyon röviden szeretnék Sasvári Szilárd képviselőtársam aggodalmaira reflektálni erre csaknem felhívást is kaptam.Én senkit se szeretnék szentté avatni, se magam megszentülni, bár úgy gondolom, hogy akik ezen a kései órán itt vagyunk, mindannyian tekinthetők vagyunk kissé a levéltári törvény meghozatala szentjeinek, akik ilyen hűségesen kitartanak. Sasvári képviselőtársam biztosan meg fogja nekem bocsátani, hogyha egy kicsit megengedek magamnak némi maliciózusságot.
Szóval, a gyanú kikezdi az embernek a belső egyensúlyát. Ezért én azt gondolom, hogy a gyanú csak indokolt esetben jó dolog; a kételkedés jó dolog, de bizonyos korlátok között. Ezért, hogy én a nyugtalan lelkének a háborgását enyhítsem, szeretném elmondani, hogy egy olyan kapcsolódó módosító indítványt van szándékom beterjeszteni, amely eltekint attól, hogy a törvényben külön kitérjen a Politikai Intézet levéltárára, amikor nyilvános magánlevéltárak bejegyzéséről van szó. Általában is szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ha nem nevezzük meg a konventi és hiteles helyi, vagy a párt-, vagy a szakszervezeti levéltárat, hanem általánosságban fogalmazunk, akkor nagyobb a mozgásszabadság a fogalom terjedelme következtében, mint hogyha ezt megszűkítjük.
Szeretném egyértelműen leszögezni: miután egy törvény alapján állami tulajdonba vették azokat a bizonyos iratokat, ebben a törvényben semmiféle kísérlet nem történik az egyszeri aktus valamiféle visszacsinálására vagy visszaállítására. Nem erről van szó. Pusztán csak szeretnénk elismertetni a nem egyszerűen csak az MSZMP levéltáraként ismert Politikatudományi Intézet levéltárát, hanem az egyháziakat is, amelyek hosszú ideje működnek, s kvázi úgy működnek mint nyilvános magánlevéltárak, akkor is, hogyha ez a történeti fogalom korábban nem létezett. Köszönöm szépen.