Pál Béla (MSZP)
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az ajánlás 5. pontjában szereplő módosító javaslatomat szeretném indokolni, amelyet a T/1059/18-as számon nyújtottam be. A törvényjavaslat 1. §-a tartalmazza mindazokat a törvényi célokat, amelyeket a törvényalkotó elengedhetetlennek tart a köziratokról, a közlevéltárakról, valamint a magánlevéltári anyagok védelméről szóló törvényjavaslatban. Úgy gondolom azonban, hogy mindezek a törvényi célok nem valósulhatnak meg főleg az általános közlevéltárak esetében , ha a törvényalkotó nem teremti meg e törvényben is e feladatok, célok anyagi hátterének törvényi garanciáit is. Éppen ezért módosító javaslatom arra irányul, hogy az 1. § a következő új bekezdéssel bővüljön ki: "Mindezen törvényi célok elérése és megvalósítása érdekében a Magyar Köztársaság költségvetésében évente meghatározott és csupán levéltári célra felhasználható elkülönített normatív támogatás illesse meg az általános közlevéltárakat".
A módosító javaslatomat a kulturális bizottság támogatta, az Országgyűlés többi bizottsága és az előterjesztő képviselője nem. Mégis azért fordulok képviselőtársaimhoz, kérve a támogatásukat, mert úgy gondolom, hogy e módosítással meg lehetne teremteni a feladatok, szabályozások törvényi garanciáit is, amire különben nem látok lehetőséget és nem látnak lehetőséget azok a levéltárosok sem, akik segítették e módosító javaslatom megfogalmazását.
Indoklásként a következőket szeretném elmondani. A főváros és a megyék levéltárai az önkormányzatok által fenntartott közlevéltárak a javaslat szerint is. A fővárosi és a megyei közlevéltárak a költségvetési törvényben csupán az önkormányzati állami támogatás úgynevezett igazgatási, közművelődési normatíváiban szerepelnek a mai napig is, ami 1993 óta változatlanul 490 forint/fő fővárosi és megyei lakosra vetítve. Ez a támogatás eleve elégtelen a levéltárak feladatainak ellátásához. Ehhez csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy egy 1995-ben végzett felmérés szerint a 20 megyei és egy fővárosi levéltár közül 6 esetben csökkentették a fenntartói önkormányzatok az állami költségvetési támogatást mintegy 511 százalékos mértékben, bár 5 esetben növelték a levéltárak költségvetési támogatását 5 és 25 százalék közötti mértékben, a fennmaradókét pedig az 1994-es évi szinten hagyták. Úgy vélem, nem kell különösebben kommentálni az ebből fakadó bizonytalanságot és azt sem, hogy a csökkentést elszenvedő levéltárak esetében mit jelent ez a feladatok elmaradásában, a pusztuló levéltári iratokban, jóllehet minden egyes megyei levéltár arányos részét képezi a nemzeti levéltári kincsnek.
A törvényjavaslat által előírt működtetés, működés anyagi alapjainak hiánya éppúgy lehetetlenné teszi e jelen törvényi szabályozás végrehajtását, mint az 1969. évi levéltári törvényerejű rendelet esetében. Az elkülönített normatív támogatás igényét azért is tartom indokoltnak, mivel a megyei önkormányzati levéltárak utoljára 1992-ben kaptak mintegy 50 millió forintos támogatást fejlesztési célra. Maga az előttünk lévő törvényjavaslat is számos új feladatot szab meg a levéltárak számára, például gondoljunk az eddig is felgyülemlett temérdek vállalati, intézményi iratanyag feldolgozásával kapcsolatos feladatokra. Ha a törvény kimondja, hogy 15 éven belül kutathatók ezek az iratok, akkor természetesen ezt a kutatás számára fel kell tárni, fel kell dolgozni. De ez a példa csak egy volt azok közül az új feladatok közül, amelyeket ezeknek a levéltáraknak el kell látniuk.
Kérem tehát, hogy a fenti indoklás alapján tisztelt képviselőtársaim támogassák a T/1059/18-as számon benyújtott módosító javaslatomat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)