Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, nem számítottam erre az interpellációra, és különösen nem a képviselő úrtól, akiről az egész ország tudja, hogy nálánál jobban senki nem ismeri a kárpótlásról szóló joganyagot. (Szórványos taps a jobb oldalon.) Márpedig aki jól ismeri, az pontosan tudja, hogy a kárpótlási árverések eljárási rendjét a kárpótlási törvény és az annak végrehajtására kiadott kormányrendelet az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérően, igen részletesen, sajátos módon szabályozza.A földárverések lefolytatására irányuló eljárás mind célját, mind funkcióját, mind jellegét illetően elkülönül a kárpótlás megállapítására irányuló hatósági eljárástól, melyre vonatkozóan az árverési szabályoktól eltérően a törvény valóban az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazását rendeli.
Ez egyébként világosan kitűnik a törvény rendelkezéseiből is, amely csak a hivatal eljárására, tehát magára a kárpótlási eljárásra, a kérelem elintézésére vonatkozóan írja elő néhány kivételes szabály megállapítása mellett az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazását. Nem is tehetett volna másként, hiszen az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 3. § (3) bekezdése szerint e törvény alkalmazása szempontjából államigazgatási ügynek csak az olyan ügyeket lehet tekinteni, amelyekben a közigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vagy hatósági ellenőrzést végez.
Aligha kell bizonygatnom, hogy a kárpótlási árverések az előbbiek értelmében semmiképpen nem tekinthetők közigazgatási ügynek, hiszen annak során nem jog vagy kötelesség megállapításáról, hanem jog gyakorlásáról van szó, továbbá jog vagy kötelezettség az árverés során nem a közigazgatási szerv határozata, hanem a polgári jognak az ingatlan árverésére vonatkozó rendelkezései alapján keletkezik. Az árverés útján való tulajdonszerzést a Ptk. 120. §-a szabályozza, amely az árverést a tulajdonszerzés egyik sajátos, de a hatósági határozat alapján történő tulajdonszerzéstől megkülönböztetett módként szabályozza.
Az árverés tehát valójában nem más, mint a dolgok értékesítésének speciális, törvény által szabályozott módja, melyben a hatóság feladata nem több, mint az értékesítés lebonyolításának biztosítása.
Összefoglalva tehát: a kárpótlási árverésre az államigazgatási eljárás szabályait nem kell alkalmazni, így fel sem vetődhet az a kérdés, hogy a módosító kormányrendelet kifogásolt rendelkezése vajon megfelel-e vagy sem az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló rendelkezéseknek.
Azt pedig aligha kell részleteznem, melyek azok a körülmények, amelyek indokolttá tették, hogy a jogalkotó az árverési meghatalmazottak körét bizonyos mértékig szűkítse. Talán a tisztelt képviselő úr, aki mindig szívesen szólt a kárpótlás és a kárpótoltak védelmében, nem vitatja ezeket az okokat, hiszen az interpelláció is kizárólag a jogalkotási törvény, illetve a jogszabályi hierarchia be nem tartását sérelmezi. Ezért remélem, egyetért velem abban, hogy az árverési meghatalmazások terén tapasztalt anomáliák, a kárpótlásra jogosultakat sújtó visszaélések megakadályozása feltétlenül szükségessé tette, hogy ebben a kérdésben határozott kormányzati intézkedés szülessen. Örültünk volna, ha ezt megtették volna korábban is, de talán még most sem késő. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)