Demeter Ervin (MDF)
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A koalíció vezető politikusai szinte naponta azt nyilatkozzák, hogy a nyilvánosság előtt lezártnak tekintik az ön végkielégítési ügyét. Szép-szép, hogy önök ezt így gondolják, de bizonyára tisztában vannak vele, hogy a magyar társadalom nem így gondolja. Azért nem így gondolja, mert egy kérdést akkor lehet lezárni, ha a tényeket őszintén feltárják és nyilvánosságra hozzák. Ellenkező esetben nem lezárásról van szó, hanem szőnyeg alá seprésről. Az embereket talán az bántja a legjobban, hogy úgy érzik, hogy megint orruknál fogva vezették őket, és megint a fejük fölött osztozkodnak. Nyilván egyszerűbb lenne a kérdés, hogyha a Budapest Banknál tapasztalhatók lennének azok a nagy eredmények, amire a miniszter úr hivatkozott, hogy megérdemli ennek a százszorosát is. De nem tapasztaljuk azt, hogy a privatizáció során a piac értékelte volna eddig legalábbis ezt a tevékenységet. És az is nagy kérdőjel, hogyha ilyen jól dolgozott, miért volt szükség a 12 milliárdos állami támogatásra.
Nehezíti a kérdést, az elvarratlan szálakat az, hogy ön úgy nyilatkozott, hogy erről a végkielégítésről a koalíciós vezetők tudtak. Idézem az MTI párizsi tudósítóját, aki az ön nyilatkozatát közzétette: "Én előre megmondtam, hogy nekem a pénzügyminiszterség elvállalása kész anyagi csőd. Ezért minimum, hogy felveszem a végkielégítést; és ezt mindenki tudta" fejtette ki a pénzügyminiszter. Bokros Lajos farizeusnak nevezte az etikai okból őt támogató koalíciós politikusokat.
Tisztelettel kérdezem, miniszter úr, ki tudott az ön végkielégítéséről, farizeusok-e a koalíció vezetői? Várom a válaszát. (Taps a jobb oldalon.)