Szabad György (MDF)
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most ez alkalommal foglalkozási ártalom... valóban csak egy történészi megjegyzést szeretnék tenni nagyrabecsült Rott Nándor előadásához.A magyar alkotmányosságnak kétségtelenül még a rendinek is, majd törekvésében a polgári alkotmányosságnak is nagyon fontos követelménye volt, hogy a parlament kezében tartsa a katonai kontingens megszavazásának jogát. De nem szeretném, hogyha a monarchia rendszerének alkotmányossága iránti elismerés megalapozatlanul túlnőne a realitásokon. Tudniillik 1867 kétségtelenül fenntartotta ezt a jogot, de az uralkodó hadúri jogához kapcsolódva és legfőképpen a főhadparancsnokságnak majdnem abszolutisztikus kezelése komoly ellensúlyokat épített be a rendszerbe.
Ez annyit jelent, hogy igaz, az Országgyűlésnek megvolt a vitalehetősége és szavazási lehetősége e tekintetben, majd a dualizmus előrehaladása során fokozatosan ennek is ismételt beszorítási, megkötési módszerei és kísérletei alakultak ki, óriási nyomás nehezedett a parlamentre is stb. De volt egy olyan eszköz éppen az előbb említett, majdnem abszolutisztikus jogok folytán , amelyik lehetővé tette a nyomásgyakorlást. Tudniillik igaz, hogy a sorállományt és általában a hadkiegészítést az Országgyűlés jogként birtokolta, de a főhadparancsnokság kezében volt a meglévő állománnyal való rendelkezés, így például a leszereléssel kapcsolatos minden jogosultság. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a parlamentre inkább a díszletek mögött nyomást gyakoroltak: szavazza meg a megfelelő létszámot, és addig a korábbi állományból nem történt meg a törvényes, elvi követelményeknek megfelelő leszerelés.
Azt hiszem, ezt tisztán kell látnunk ahhoz, hogy a monarchiának különösen a katonai igazgatási rendszerét amely bizony erősen centralizált és hatalomközpontú, sok tekintetben abszolutisztikus volt ne értékeljük túl.
Elnézést a történészi megjegyzésért. (Taps.)