Torgyán Józsefné Cseh Mária (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Tisztelt Miniszter Úr! Nem is olyan régen volt, hogy felszólaltam a hazai tűzoltóságunk ügyében, amikor a tűzoltók költségvetési támogatásának elégtelensége miatt kérdeztem meg a miniszter urat. A Népszava 1995. június 19-ei száma hírt adott arról, hogy Gyurkó Sándor salgótarjáni tűzoltó egy gázpalack robbanása folytán olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mindkét lábát amputálni kellett. A kórházban derült ki, hogy biztosítása nem volt. Éppúgy nem rendelkezett biztosítással az a két tűzoltó sem, Benkó Tibor és Csányi István, akik az elmúlt év őszén Budapesten egy Baross utcai ház tetejéről zuhantak le és vesztették életüket. Mindkét család megsegítésére a tűzoltótársak rendeztek gyűjtést. A salgótarjáni tűzoltóparancsnok elmondta, hogy soha nem volt központi biztosítás. Amikor mód volt rá, név nélkül, szolgálati csoportokra kötöttek biztosítást, de erre már nincs pénz.
A problémát csak növeli az, hogy a parlament a nemrégen elfogadott törvénymódosítással a tűzoltóságot önkormányzati kézbe adta, anélkül, hogy annak működtetéséhez a kellő anyagi feltételeket biztosította volna. El lehet képzelni, hogy ezután még kilátástalanabb a tűzoltók biztosítása, mivel az önkormányzatok a saját működésükhöz szükséges pénzt is csak nagyon nehezen tudják előteremteni.
Kérdezem tehát a miniszter úrtól:
1. Mennyit ér egy tűzoltó élete és testi épsége a költségvetés tükrében?
2. Vajon a tűzoltó csak akkor érdekes, ha ég a fejünk felett a ház vagy kiöntött valahol egy folyó?
3. Mit kíván tenni a belügyi tárca annak érdekében, hogy az életüket sokszorosan kockáztató tűzoltók balesetbiztosítása megoldódjon?
Várom kedvező válaszát. (Taps az FKGP padsoraiból.)