Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési pénzek banki elvonása és az állam vagyonának magántulajdonba való átjátszása többféle módszerrel történik, amint arra a kisgazda frakció már néhány alkalommal rámutatott. Ezek között az egyik módszer az, amelyről a közelmúltban beszéltem, amikoris az ÁV Rt. pénzéből a Budapest Banknak 56 milliós nyereséget átjátszottak egy olyan pénzügyi tranzakció kapcsán, ahol a Budapest Bank üzleti előírásával szemben, amely 17,5-19,5 százalék kamatot ír elő, mindösszesen 3 százalék kamat került felhasználásra. De olyan szerződéskötésre került sor, hogy vagy pönáléként kell az 56 millió forintot fizetni, vagy ha betartják a szerződést, akkor az üzleti szabályzat szerint járó kamat, illetve a biztosított alulértékelt kamat közti különbözetként mutatkozó 56 millió forint nyereség vándorol át a magánszférába.De úgy gondolom, hogy ennek a módszernek az ismertségén túlmenően legalább olyan veszélyes az a módszer, amikor a kamatot csillagászati magasságokban állapítják meg, és úgy történik a bankok részéről a pénzkihelyezés, hogy az egy olyan állami garanciavállalás mellett történő hitelnyújtás, ahol a kamatot rendkívül magasan határozzák meg. Ennek következtében óriási, milliárdos tételekben lehet a tisztességtelen hasznot a költségvetési tételekből a magánszférába átutalni. Ilyen módszerekkel történt lényegében a MÁV szorult helyzetének kihasználása, néhány olyan pénzintézetnek a privilegizált helyzetbe hozása kapcsán, ami egyértelművé teszi, hogy a MÁV-nak nyújtott hitel nem kerülhet visszafizetésre, ezért az állami garancianyújtás következtében sok milliárdos hasznot tudott a magánszféra bezsebelni. Így legyen szabad arra hivatkoznom, hogy a CIB, az MHB, az OTP és a Postabank együttesen 30 milliárd forint hitelt biztosított a MÁV-nak, amelynek a visszafizetési kötelezettsége rögtön a szerződéskötéssel együtt 52,1 milliárd forintra rúgott, tehát rögtön 22,1 milliárd forint nyereséget biztosítottak a bankoknak.
1993 végén azonban a MÁV konszolidálására sor került, így az addig felgyülemlett kamat, 16,2 milliárd került a MÁV-tól leírásra és a magánszférába való átutalásra. De tudunk olyan banki kamatokról is, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank biztosított korábban a MÁV részére, a költségvetésnek ez 7,6 milliárd forintnyi kiadást jelentett. Ha jól emlékszem, 90 százalékos kamattal adták a MÁV-nak a pénzt, míg a Postabank 85 százalékos kamattal annak a MÁV-nak, amely a jugoszláv embargó miatt, az ipari katasztrófahelyzet miatt, hogy rengeteg gyár termelése megszűnt, a mezőgazdasági termelés csökkenése miatt eleve csak veszteségesen üzemelhetett. Ennek következtében ezek az óriási, tehát 10-20-30 milliárdos összegek végül is a magánszférába kerültek át.
A Független Kisgazdapárt arra hívja fel az igen tisztelt pénzügyi kormányzat figyelmét, hogy vizsgálja meg azokat a kölcsönügyleteket, ahol nagyvállalatoknak nyújtanak a bankok állami garancia mellett hitelt, mert ott szinte minden esetben fennforog az óriási összegek magánszférába való átjátszási lehetősége és veszélye. Úgy gondolom, hogy ezek az adatok is kézenfekvőek, de természetesen sok egyéb adattal lehetne még szolgálni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)