Akar László
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Heves és Vidéke Takarékszövetkezetnél váltott alaprészjegyek, illetve célrészjegyek ügyében feltett kérdéseire a következőkről tájékoztatom. Galvács Sándorné asszony és társai miként az a bírósági ügyiratokból is kitűnik eredetileg takarékbetétkönyvet váltottak az említett takarékszövetkezetnél. A takarékszövetkezet egyes dolgozóinak tanácsára azonban takarékbetét-szerződésüket felmondták, és az így felszabaduló pénzükön magasabb kamatot ígérő, kizárólag takarékszövetkezeti tagok által váltható alaprészjegy, illetve célrészjegy elnevezésű okiratokat váltottak, amelyeket tagként alá is írtak. Tették ezt azért, mert állítólag azt hitték, hogy ezek az okiratok is noha erre semmi sem utalt, és az előbbiekből következően a takarékbetétkönyv sem volt előttük ismeretlen takarékbetét-szerződések. Márpedig a takarékbetét, illetőleg az alaprészjegy, illetve célrészjegy kezelése egy felszámolási folyamatban lényegesen eltér.
A korábbi kormány, az akkori pénzügyminiszter előterjesztésére, 1994. február 16-án, majd pedig e határozatot pontosítva április 6-án úgy határozott, hogy megtéríti ezeknek az egyébként nem kizárólag önhibájukon kívül károsodott embereknek a veszteségét. A korábbi kormány éppen azért döntött úgy, hogy egyedi határozattal kártalanítja ezeket az embereket, mert egyébként semmiféle jogszabály alapján nem tehette volna ezt. A Galvács Sándorné és társai által váltott okiratok ugyanis nem takarékbetétek. Ezt azért merem ilyen határozottan kijelenteni, mivel két hasonló korábbi ügyben a bíróság mondta ki ezt.
Olyan, egyébként szintén felszámolás alá került takarékszövetkezetek által kibocsátott okiratok tulajdonosai ügyéről van szó, akik a jogviták eldöntésére hivatott bíróságnál próbálták hasonló igényüket érvényesíteni az állammal szemben. Alappal feltételezem tehát, hogy most is így döntene a bíróság, ha az érintettek egy olyan bírósági eljárásban tisztáznák a jogi tényállást, ahol az államot képviselő Pénzügyminisztérium is félként szerepelhetne.
Az állami helytállásról szóló, azóta hatályon kívül helyezett, de 1993. június 30-a előtt elhelyezett takarékbetétekre irányadó törvényi szabály ugyanis értelmezésem szerint nemcsak azt írja elő, hogy milyen esetekben köteles az állam visszafizetni a betét összegét a pénzintézet helyett, hanem azt is jelenti egyúttal, hogy ezeken az eseteken kívül, ha akarja, sem teheti ezt.
A felszámoló részére történő, a képviselő úr által is említett jelzés a fentieknek megfelelő jogi álláspont közlését tartalmazta, kérve a felszámolót arra, hogy a jövőben hasonló esetekben ezt az álláspontot képviselje, figyelemmel arra, hogy az eljárásban így adott esetben a hitelezői kifogás kapcsán zajló bírósági eljárásban is a felszámoló vesz részt. Az ilyen jellegű kérést jogszabály nem tiltja.
A kormány tárgybani határozataiban említett 52 millió 799 ezer 816 forint összegű alaprészjegy II. és célrészjegy-állomány méltányossági alapon történő kifizetés lebonyolítására az OBA kapott megbízást. E megbízás alapján az OBA bonyolította le a kártalanítással kapcsolatos kifizetéseket. A kifizetések teljesítéséhez szükséges pénzeszközöket a Pénzügyminisztérium az OBA által jelzett összegek és ütemezés szerint bocsátotta rendelkezésre.
A megbízási szerződés 4. pontjában szerepelnek azok a kritériumok, amelyek alapján kell az OBA-nak megállapítani az egyes tulajdonosokat megillető összegeket. Így nem teljesíthető kifizetés azoknak az alaprészjegy II.-, illetőleg célrészjegy-tulajdonosoknak a Heves és Vidéke Takarékszövetkezettel szemben fennálló követelésének arra a részére, amely más forrásból már megtérült, például az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségtől. Hasonlóan a takarékszövetkezet igazgatósága és felügyelőbizottsága tagjai és azok közös háztartásban élő közvetlen hozzátartozói által váltott alaprészjegy II. és célrészjegy elnevezésű okiratok alapján. Továbbá az alaprészjegy II., illetve célrészjegy alapján az 1993. évben járó és ki nem fizetett kamatrészesedés-hozam fedezetére. Ezen kívül csökkenteni kellett a szövetkezettel szemben bármilyen jogviszonyból eredő tartozásnak a kifizetés napján fennálló összegével is.
A Pénzügyminisztérium tehát az OBA-nak a szerződés alapján tett jelzései nyomán természetesen rendelkezésre bocsátotta a kért összeget; a lehívott összeg a fentiek figyelembevételével 42 millió 937 ezer 893 forint volt. A Pénzügyminisztérium tehát végrehajtotta a kormány határozatait.
Szeretném kijelenteni, hogy a magyar államot, illetve a Pénzügyminisztériumot soha semmiféle bírósági határozat nem kötelezte arra, hogy ebben az ügyben bármiféle kifizetést teljesítsen. A képviselő úr által hivatkozott bírósági végzésben a magyar állam, illetve a Pénzügyminisztérium félként nem szerepelt, rá nézve ezt a végzés semmiféle kötelezést nem tartalmaz, nem is tartalmazhat, hiszen ez egy felszámolási eljárásban hozott nem peres végzés, melyben az adós és a hitelező szerepel félként. A Pénzügyminisztérium természetesen tiszteletben tartja a bíróságoknak azokat a jogerős határozatait, melyek rá nézve kötelezést tartalmaznak.
Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps a bal oldalon.)