Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy véljük, a parlamenti ciklus első évének végén, a nyári szünet küszöbén szólnunk kell az ország állapotáról. Sok szó esett már itt a parlamentben is arról, hogy milyen volt helyzetünk 1990-ben, 1994-ben, s most e két évszámhoz drámaian tolakszik 1995, a szocialista-liberális koalíciós kormányzás első éve után. Egy év után különösen szembetűnő az ország társadalmi állapotának rosszabbodása. Az a múlt évi beismerés, hogy a kormányprogram egyik alappilléreként jelzett társadalmi-gazdasági megállapodást immár nem lehet megkötni, jelzi, hogy a hatalom pár hónap alatt milyen messze került a lakosság többségét jelentő választóitól, a nagyobbik kormányzópárt a szociáldemokrata hagyományoktól.
(9.10)
A helyzet azóta tovább romlott, az érdekképviseletekkel való sorozatos konfrontáció miatt. Sőt, saját párton belüli és frakció részéről történt minapi bírálatok nyomán kezd kirajzolódni egy magányos kormány vagy egy magányos kormányfő képe.
Különösen sajátos a magyar történelem e kis darabkája. Először jutott demokratikus úton hatalomra a baloldal, de liberális segédlettel a választási eredmény logikájával szemben egyre magányosabban kormányoz. S ha figyelembe vesszük immár négy miniszter távozását, ez a magány még szembetűnőbb. S hogy ez nem szolgálhatja az ország javát, mutatja olyan létfontosságú területek, mint az egészségügy, a kultúra, az oktatás, az önkormányzatok helyzete.
E területek és általában a társadalom túlnyomó része helyzetének rosszabbodását a gazdasági helyzetből és ezen belül az egyensúlyi zavarokból eredeztetik. Itt találhatók azonban a kormány talán legnagyobb hibái: a külső és belső bizalom megrendülése, a privatizáció leültetése, a társadalmi hatásokkal kevéssé törődő bevételi szemlélet prioritása.
Miért kellett egy évnek eltelnie, hogy a kisebbik kormányzópárt, amely ezt a szemléletet leginkább erőltette, eljusson addig a felismerésig, hogy a gazdaság élénkítése fontosabb, mint adott esetben a költségvetési bevételek növelése. Ez a napokban részükről elhangzott, és ezt az ellenzék kezdettől fogva hangoztatta.
Mi nem az egyensúlyjavítási törekvések, csak azok mikéntje és módja ellen vagyunk. Elítéljük többek közt a kormány családellenes lépéseit, s itt is és újra felszólítjuk a családi típusú adózás bevezetésére.
A gazdaságpolitikát azért tartjuk aggasztónak, mert veszélyezteti a már megindult növekedést, s a féken tartott inflációt immár harminc százalék irányába emeli. S a megszorítások várhatóan a mezőgazdaság fejlődését is veszélyeztetik. Egy év mulasztásai, hibái következtében a kormány egyre inkább kapkod és siet, s az alkotmányossági problémák is egyre gyűlnek.
Egy év alatt sajnos romlott az ország szellemi állapota is, a kormány adós egy valódi jövőképpel. Egy országot kormányozni csak valós nemzetpolitikával és olyan jövőképpel lehet, amelyben a társadalom hisz. Az a körülmény, hogy az '56-os szervezetek nem tudták a mártírok előtt kegyeletüket a hatalommal együtt, egy napon leróni, mutatja, hogy nagyon rossz irányba megyünk.
Mindezekért a Kereszténydemokrata Néppárt mélységes aggodalmát fejezi ki, ugyanakkor hitét és meggyőződését is, hogy van másik, a társadalom támogatását élvező út és alternatíva.
Az ország érdekében ezt kívánja kimunkálni és a jövőben megvalósítani.
Köszönöm figyelmüket! (Taps a KDNP padsoraiban.)