Szabó György (MSZP)

1995. június 29.

SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A nyugellátások, baleseti nyugellátások szeptemberi emeléséről szóló országgyűlési határozattervezet vitájában elhangzott felvetések közül először is az ilyenkor mindig szokásos számháborúra, azaz arra a kérdésre, hogy mekkora, hány százalékos is legyen a nyugdíjemelés mértéke, szeretnék kitérni. Nos, mint ahogy ezt korábban is hangsúlyoztuk, a kormány egyetértésben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal, a rendelkezésre álló tényadatokból kiindulva, illetve a várható nettó keresetnövekedés mértékéhez igazodva javasolta azt a 4 százalékos mértéket, amelynek révén az ez évi átlagos nyugdíjemelés eléri a 15,4 százalékot. Ellenzéki képviselőtársaim közül, akik a kormány javaslatánál egy-két ponttal magasabb, azaz 5-6 százalékos emelést javasoltak, indítványukat azzal indokolták, hogy a nettó keresetnövekedés átlagos nagysága bizonyos szakmai körök szerint magasabb lesz, mint az általunk prognosztizált. Nos, a határozati javaslat benyújtása óta eltelt további egyhavi tényadatok akár úgy is fogalmazhatnék, hogy sajnos ezt a feltételezést nem igazolták. Az előrejelzések változatlanul azt bizonyítják, hogy az éves átlagkereset növekedése 15-16 százalék között lesz, és nemigen várható ennek túllépése. Azt csak tájékoztatásul jegyzem meg, hogy egy százalékponttal magasabb nyugdíjemelés több mint 1 milliárd forint, a két ponttal magasabb pedig közel 9 milliárd forint többletkiadást jelentene a társadalombiztosítási alapokból. De nem ezért, hanem mert a rendelkezésre álló reális prognózisok nem támasztják alá, a kormány nevében nem tudom támogatni az 5 és 6 százalékos emelésre tett javaslatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nyugdíjemelés rendszerére, módszerére is hallottunk észrevételeket, javaslatokat. Utalnék Bleyer Jenő vagy Kis Gyula József képviselő úr felszólalására. Ezek ugyan a jövőre értelmezhető javaslatok, de már most szeretném jelezni, hogy támogatni tudom azokat az elképzeléseket, hogy ne feltételezéseken, különböző prognózisokon veszekedjünk, hanem tényadatokat, azaz a nyugdíjemelések mértékénél az előző évi valóságos nettó átlagkereset alakulását vegyük majd figyelembe. 1996-ra ilyen változtatást fogunk kezdeményezni, mert így valóban kiküszöbölhető a várható értékek körül évről évre kialakult politikai vita és mindenki számára egyértelművé válik a realizálandó nyugdíjemelési mérték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék röviden reagálni a nyugdíjszerű szociális ellátások körül kialakult vitára is. A plenáris ülésen is, a bizottságokban is voltak olyan ellenzéki, és tegyük hozzá, kormánypárti képviselők, akik kifogásolták, hogy a kormány ezen ellátásokat ugyancsak 4 százalékos mértékben, de csak szeptembertől, tehát nem visszamenőlegesen kívánja emelni. A januárig visszamenő emelés költségkihatásait ismételten felülvizsgálva, sajnos fenn kell tartani az eredeti álláspontunkat, a javaslat elfogadásából eredő további 1 milliárd forintos többletköltség vállalására ugyanis egyszerűen nincs lehetőség. Persze tudom, hogy a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka azt mondta az általános vitában, hogy idézem "a kormány úgy tekinti, hogy amíg a társadalombiztosításnak kell fizetni az emelést, addig rendben van a dolog. Más fülével elverni a legyet, az egy elfogadható, kívánatos és jó magatartás, de amikor saját pénzéről van szó, abban a pillanatban megretten annak vállalásától." Eddig az idézet. (Zaj. Az elnök megkocogtatja poharát.)

A magam számára azonban a képviselő úrnak még kormánypárti képviselőként elmondott szavai és az idézet 1992-ből származik meggyőzőbbek. Ezek így hangzottak: "Mi döntünk, de erre a pénzt az állampolgárok adják össze. Ezért nagyon könnyű ilyenkor azt mondani, emeljük, emeljük, emeljük, támogassuk nagyobb mértékben. De azt látni kell, hogy nincs olyan pénz, ami nem abból állna össze, amit a többieknek össze kell adni." Az idézet itt véget ér, éppúgy, ahogy a kormány reális lehetősége is, ezért eredeti javaslatunkat továbbra is fenn kell tartanunk.

(11.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy súlyos kérdés vetődött fel a vitában. Torgyán József frakcióvezető úr ugyanis az általános vita során a nyugdíjemelés jelenlegi gyakorlatát alkotmányellenesnek minősítette.

Nem mindenki tudhatja, ezért muszáj tájékoztatást adnom arról, hogy már 1992-ben egyszer felmerült ez a kérdés is. Az Alkotmánybíróság 26/1993. (IV.29.) számú határozatában állást is foglalt, amelyből itt most csak egy fél mondatot idézek: "Az alkotmány vonatkozó rendelkezéséből az emelés mértékére, nagyságára vonatkozó alkotmányos kötelezettség nem állapítható meg." Ez az állítás tehát egyszerűen nem állja meg a helyét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján azt tudom rögzíteni, hogy a kormány javaslata a törvényes követelményeknek megfelel, és a gazdasági lehetőségekkel összhangban van. Ezért a módosító javaslatok egyikét sem tudjuk támogatni.

Tisztelettel azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a beterjesztett országgyűlési határozati javaslatot változatlan formában fogadják el. Pozitív döntésük esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság felkészült arra, hogy szeptembertől az emelt összegű nyugdíjakat és visszamenőlegesen járó nyolchavi emelést, valamint a megemelt nyugdíjszerű szociális ellátást a szokásos nyugdíjfizetési napon az érintettek késedelem nélkül megkapják. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Köszönöm a szót. (Taps mind a bal, mind a jobb oldalon.)