Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr.Igen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr beszédében megdicsérte Meèiart, a KDNP-t, a Fideszt, az MDF-et, elmondta, hogy milyen konstruktívan tevékenykednek az utóbbi hetekben a kormányzás jobbátétele érdekében, a jobb koalíciós együttmûködés reményében.
Csakhogy, miniszterelnök úr, mi nem szeretjük Meèiart, nem örülünk annak, hogy ön dicsérgeti az MDF-et, a KDNP-t és a Fideszt, és úgy gondoljuk, az sem helyénvaló, ha önök a sajtóban, a televízióban, a rádióban üzengetnek egymásnak, és ráadásul azt a látszatot keltik, mintha önök valamiféle konstruktív együttmûködést szeretnének, de ezt a Kisgazdapárt ellenállása miatt nem tudják megtenni. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Hát, miniszterelnök úr, tessék akkor az ország nyilvánossága elõtt választ adni arra a kérdésre: hogyan gondolja ön, hogy a hat parlamenti párt közösen tud együttmûködni, amikor ön a saját koalíciós partnerével, egy párttal nem tud együttmûködni? (Taps az FKGP padsoraiban.) Sõt, engedje meg kimondanom, a saját pártjával nem tud együttmûködni (Taps az FKGP padsoraiban), hiszen ott is óriási botrányok vannak. Tehát egyértelmû, miniszterelnök úr, hogy ön egy szatócs kormánynak a miniszterelnöke, és úgy tesz, mintha valamiféle konstruktivitást lehetne várni ettõl a kormánytól.
Tessék tudomásul venni, a Független Kisgazdapárt csak az ország érdekét elõrevivõ ügyekben hajlandó bárkivel együttmûködni, de népnyúzásban, országrontásban semmiképpen sem.
Kérdezem én miniszterelnök úrtól, ön azt mondja, nagyon jó irányba haladnak az ország dolgai. Akkor miért olyan elégedetlen az ország lakossága az ön tevékenységével? Kérdezem a miniszterelnök urat, azt tartja eredménynek netántán, hogy megszûnt ebben az országban másfélmillió munkahely? Hogy megszûntek teljes iparok? Hogy nem lehet mondjuk egy gramm cementet amelyet magyar vállalatok gyártottak volna kapni ebben az országban? Vagy hogy egy háziasszonynak most már lassan tíz idegen nyelvet kellene anyanyelvi szinten ismernie, hogy be tudjon vásárolni, mert a belsõ termékek elõállítása teljesen megszûnt? Ezt nevezi ön eredménynek? Vagy azt nevezi netántán eredménynek, hogy a diákok az utcára kénytelenek menni? Hogy most már a diákok kétezer forintjára is szükség van azért, hogy önök a dilettáns kormányzást tovább folytathassák?
(16.00)
Hát minek nevezzem azt, amikor a miniszterelnök úr ugyanebben a Házban elmondotta, hogy miért van szükség arra, hogy az Ipari és a Kereskedelmi Minisztériumot összevonják? Most ugyanaz a miniszterelnök feláll, és elmondja, hogy miért van szükség arra, hogy szétválasszák. (Taps a jobb oldalon.) Kérdezem én, miniszterelnök úr: az ilyen elképesztõ kormányzati hibáknak a sok száz millió forintos kárát ki fogja viselni, vagy ki fogja viselni a kiesett milliárdokat? Vagy kérdezem én a miniszterelnök úrtól: hát vajon abban látja az ország ügyének az elõrevitelét, hogy ma már nem mehet el egy kereset nélküli diák sem a fogorvoshoz, mert nem tudja, hogy vajon a fogászati kezelés milyen következményekkel jár az anyagiakat illetõen? Vagy kérdezem én: hát vajon Rákosi Mátyás óta eszébe jutott még itt kormányfõnek, pártvezetõnek az, hogy a száz fõ alatti iskoláknak támadjon? Önök nekitámadtak a falunak, a vidéknek! És úgy gondolom, itt rögtön szólni kell arról, hogy ha önök az önkormányzat költségvetését megkurtítják, akkor az ország demokráciáját kurtítják meg. Mert egy-egy önkormányzatnak úgy kellene mûködnie, mint egy-egy önálló köztársaságnak, csak ha elveszik a pénzeszközeit, és az önálló mûködés helyett a központi irányítás kerül elõtérbe, akkor nyilvánvaló, hogy a demokratikus fejlõdés lehetõségét is megkérdõjelezik.
Vagy kérdezem öntõl: vajon miféle függetlenséget fog tudni ez az ország megtartani, ha az energiaiparát idegen kézre fogják adni? Nyilvánvaló, hogy az ország függetlenségének utolsó darabkája is el fog tûnni, ha ezt ebben az országban meg lehet tenni!
Említette a miniszterelnök úr, hogy önök nagyon konstruktívan kormányoznak. Most már a feketegazdaság ellen is fel fognak lépni, ezért akarják az igazságszolgáltatást jobbá tenni. Csakhogy, miniszterelnök úr, én fölhívom az ön figyelmét, hogy így nem lehet a feketegazdaság ellen eredménnyel küzdeni. Mert ha ön közben emeli az adókat, a különbözõ terheket, akkor ezzel ön a feketegazdaságot segíti! Hiába fog majd bíróságokat felállítani vagy nagyobb létszámban üzemeltetni, ha a másik oldalról elõsegíti a feketegazdaság fejlõdését! Akkor lehet itt szép szavakat szólni arról, hogy a feketegazdaság ellen küzd ez a kormányzat.
Vagy kérdezem én: az infláció szándékos felpörgetésével nem okoznak önök sokkal nagyobb kárt a nemzetgazdaságnak, mint amit a Bokros-csomag egymagában összegszerûségében képvisel?
Kérem, mi úgy gondoljuk, hogy a kormányzás eddigi tizennégy hónapja nem volt más, mint a házasfelek tányérvagdosós, elképesztõ veszekedése a nyilvánosság elõtt, és ebbõl a házasságból eddig egyetlenegy torzszülött gyermek: a Bokros-csomag született. (Derültség, taps a jobb oldalon.) Hát ne haragudjon, a Bokros-csomaggal kívánja ön az ország ügyét elõrevinni?!
Hát, miniszterelnök úr, én úgy gondolom, hogy ilyen szörnyszülött még egyetlenegy házasságból nem született, mint az önök házasságából, és most önök azt mondják, hogy nem akarnak egymással veszekedni, de mégse hallunk mást hetek óta, mint hogy önök veszekszenek a televízióban, rádióban, újságokban most már a parlament elõtt is.
Ugyanakkor azt nyilatkozzák a különbözõ médiákban, hogy önök szeretnék a törvénykezést felgyorsítani. Miként? kérdezem én. Úgy, hogy változatlanul dilettáns elõterjesztéseket fognak a Ház elé tárni, ugyanakkor elviszik az idõt ilyen nyilvános veszekedésekkel? Hát, én úgy gondolom, kérem, önöknek fogalmuk nincs, hogy mit kellene tenni! Egyértelmû, hogy ilyen módon ezt az országot önök ellehetetlenítik.
Csakhogy a Független Kisgazdapárt kimondja: miféle kormányzás az, ahol 54 százalék enged 18 százaléknak? Ott egyértelmû, hogy az 54 százalékot dilettánsan, hozzá nem értõ módon kell vezetni, ha a 18 százalék diktál. Ha pedig nem diktál, akkor ne essenek egymásnak, hanem akkor tegyék azt, ami a kötelességük. De önök nem ezt teszik, hanem veszekszenek, új minisztériumokat akarnak létesíteni. Épp úgy, mint az állampárti idõkben: hol összevonnak, hol szétválasztanak. Elherdálják az állam pénzét, azt mondják, hogy túlfogyasztás van. De kinek van túlfogyasztása? Azoknak a szegény, kétségbeejtõ helyzetbe jutott nyugdíjasoknak, akik most már meg kell hogy gondolják, hogy két szem vagy három szem krumplit vesznek-e és tesznek a fazékba? Azok fogyasztanak túl? Ugyanakkor Bokros miniszter úr, teszem azt, a 16 milliójával nem fogyaszt túl? Vagy hogy gondolják önök: hogy a túlfogyasztás mindig csak a társadalomra igaz?
Hát nézzék meg, hogy milyen állapotba került a magyar vidék: teljességgel ellehetetlenült. De nézzék meg, hogy milyen állapotba került a magyar munkásság: munka nélkül, gyárak nélkül, a kibontakozás reménye nélkül. Nézzék meg, milyen helyzetbe került a fiatalság: lakás nélkül, remény nélkül. És most már nemcsak munkahelyet nem tudnak kapni, most már a továbbtanulásukat is megkérdõjelezik.
Hát mi azt mondjuk: ebbõl elég volt! Ne veszekedjenek itt nekünk, hanem távozzanak! Erre kérjük önöket. (Taps a jobb oldalon.)