Horn Gyula (MSZP)

1995. szeptember 3.

HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban két hónap nyári szünet áll mögöttünk, és előttünk van az őszi politikai szezon, illetve ezennel elkezdtük. Ez alatt az idõszak alatt sok minden történt az országon belül s körülöttünk is. Engedjék meg, hogy tisztelt parlamenti képviselõtársaimat, önöket és önökön keresztül a közvéleményt tájékoztassam a legfontosabb kérdésekrõl, eseményekrõl, illetve a kormány tevékenységérõl. Arról is, hogy mit tettünk, de fõképpen, hogy mit szándékozunk tenni.Sokakat foglalkoztat az MSZP és az SZDSZ között kirobbant vita. Ez benne volt a sajtóban, nagy teret kapott. Ennek a vitának a lényege valahol azért elsikkadt, mégpedig az, hogy itt a kormányzás jobbá tételérõl, a két párt koalíciós együttmûködésének javításáról van szó. Én pártelnökként, miniszterelnökként tudatosan vállaltam is ezt a vitát. Ugyanis az elmúlt 14 hónap sok tapasztalatot és tanulságot hozott a koalíciós együttmûködésünkben. Azt, hogy amit a két párt vállalt a koalíciós együttmûködésben, miként és hogyan tudta teljesíteni. Olyan kulcskérdésekrõl van szó a vita kapcsán a vitában, hogy miként lehetne jobbá tenni a kormányzást, s ennek függvényében, ezzel összhangban miként lehet jobban együttmûködni a koalíciós partnereknek. Arról is szó van, hogy erõsíteni kell gazdaságpolitikai stratégiánkat; ne legyen késlekedés a határozatok végrehajtásában, s minden kormánytag teljesítse azt, ami a feladata, illetve amit vállalt.

Látni kell azt, hogy ez a kormány nem a fejlett országokban szokásos tevékenységet folytat, (Zaj. Közbeszólások: Ez igaz!) miként az ország sem sorolható még a fejlett országok közé. Egyszerre kell válságot kezelnünk és az átalakulást menedzselnünk. Nekünk gazdasági ágazatokat, üzemek százait kell korszerûsíteni vagy talpraállítani. Reformok sorozatát, átalakítást hajtunk végre pénzügyi és bankszférában, a szociális ellátó, az oktatási, az egészségügyi rendszerekben. Elindultunk a területi kiegyenlítõdés irányában is, konkrét kormányzati intézkedésekkel. (Zaj.)

Azt is tudni kell, hogy Brüsszelben sok ezer jogszabály módosítását vállaltuk a jogharmonizáció keretében, és az elkövetkezõ idõszakban nagyon sok feladatunk lesz ezzel kapcsolatban is. A kormány megkezdte és folytatja azoknak a pénzügyi, hitel- és együttmûködési konstrukcióknak a kialakítását és megvalósítását, amelyek biztosítják mind Nyugattal, mind Kelet-Európával a kapcsolatok kiszélesítését.

Mindezek a feladatok nagyon sok ezernyi tennivalót rónak a kormányzatra. Nagyon gyakran konkrét beavatkozási igények is jelentkeznek a kormányzati munkában. Éppen ezért a kormányzati struktúra javítására vonatkozó szándékaim nem a bársonyszékek gyarapítását, hanem az ügyek jobb vitelét, gondosabb kezelését is szolgálják. Az a vita, amely kirobbant, amely zajlik vagy zajlott, végül is az egész koalíció mûködését átfogta, és ezt én helyénvalónak tartom. Hiszen vannak dolgok, amelyeket tisztázni kell, vannak, amelyekben meg kell állapodnunk, mert csak így teljesítheti a koalíció azt, hogy a következõ parlamenti ciklusig rendbe szedheti az ország dolgait.

Megítélésem szerint feltétlenül szükség van ezeknek a zavaroknak a kiküszöbölésére, olyan lépésekre, intézkedésekre, amelyek jobbá teszik a mûködésünket. Végül is tehát, ami lezajlott a nyilvánosság elõtt és a két párt képviselõinek tárgyalásain, valahol nagyon is a lényeget és nem a felszínt érintette. Ezt szolgálták azok a tárgyalások, amelyeket az MSZP és az SZDSZ képviselõi a múlt héten folytattak vagy akár a tegnapi nem hivatalos koalíciós egyeztetõ tanácsi megbeszélések is. Én már tegnap véglegesen le szerettem volna zárni ezt a vitát, természetesen azzal, hogy megvitatjuk, illetve megegyezünk a szóban forgó kérdésekben, de elõtte jó néhány más nagy fontosságú problémát kellett tisztáznunk. Megállapodtunk abban is, hogy holnap folytatjuk az egyeztetéseket. Nekem eltökélt szándékom és azt hiszem, ebben is osztja véleményemet a Magyar Szocialista Párt frakciójának álláspontja , hogy záros határidõn belül mi döntésre akarjuk vinni ezeket az ügyeket.

(15.10)

Hangsúlyozni szeretném, hogy én megegyezéspárti vagyok, hasznosítva az elmúlt tizennégy hónap tanulságait.

Azt is alá kívánom húzni a vitákkal kapcsolatban és azokon kívül , hogy alaptalan, torz bármilyen feltételezés, vád, ami arról szól, hogy gyengíteni, netán szakítani kívánunk vagy kívánok a stabilizációs politikán. Ilyen nem fordult meg a fejünkben.

Mostanra, 1995 õszére erõsen lefékezõdött a pénzügyi helyzet romlása. Az ország ebbõl a szempontból elindult a stabilizáció útján és ennek megvannak az elsõ nagyon komoly eredményei. (Zaj az ellenzék soraiban.) Olyan eredményei, amelyek végül is megalapozzák már az idén és az elkövetkezõ években a gazdasági növekedést.

Az elmúlt hónapok eseményei, fejleményei, adatai, tényei alapján beigazolódott, hogy van esélyünk dolgaink rendbetételére, az ország talpraállítására. Ha ez nem történt volna meg, ha nem javult volna a helyzet, ha nem bizonyosodtunk volna meg a stabilizációs program helyességérõl, akkor a koalíciónak sem lenne esélye. (Zaj, közbeszólások az ellenzék soraiból: Nincs is!)

Szeptember 30-áig mi a parlament elé terjesztjük az 1996. évi költségvetés tervezetét. De rögtön hozzá szeretném tenni: több más olyan tervezetet, törvényjavaslatot is, amelyek elsõsorban a gazdasági stabilizációt szolgálják. Talán soha nem volt olyan alapos elõkészítés egyéves költségvetéssel kapcsolatban, mint az idén. Sokat mérlegeltük az elõirányzatokat, elgondolásokat, míg végül is döntöttünk a kormány augusztus 31-ei ülésén.

Ez a '96-os költségvetés, amellyel meg fognak ismerkedni tisztelt képviselõtársaim, egyöntetûen tanúsítja, hogy a kormány következetesen kitart a stabilizációs program mellett.

Hozzátenném, hogy véglegesítettük azt a hároméves gazdaságfejlesztési programot is az MSZP frakciója is megtárgyalta , amely ugyancsak a parlament elé fog kerülni, és szeptember végéig elkészül az államháztartás átalakítása reformjának ütemezése, ütemterve is.

Ezek a tények, tisztelt képviselõtársaim, és nem mások. Mi megyünk elõre azon az úton, amelyet felvállaltunk. Rövidesen elkészül az a mezõgazdasági program, amely egyfelõl igazodik az Európai Unió igényeihez, másfelõl a megváltozott belsõ feltételekhez mind a mezõgazdaságban, mind a falun és végsõ soron maximális mértékben kifejezi a magyar érdekeket.

Azt hiszem, ismert az is, hogy a privatizáció egy új szakaszába érkezett. Törekvésünk az, hogy a privatizáció nyomán folyamatosan bevételi forrásokhoz jussunk, hiszen a szerkezetváltás, a versenyképes vállalatok jövedelemtermelõ képessége fogja eldönteni, hogy milyen bevételhez jut a költségvetés, az ország, a lakosság.

Munkahelyteremtõ programok egész sora készült el, illetve elõkészületben van.

Hadd említsek meg egy-két példát:

Imponáló az a fejlõdés, munkahelyteremtés, ami Székesfehérvárott a Videoton tevékenysége nyomán bekövetkezett.

Meg kívánom jegyezni önöknek azt is, hogy a legutóbb aláírt magyar-osztrák megállapodás egy új fejlõdési lehetõséget, infrastrukturális fejlesztést és egyéb elõrelépést teremt Gyõr-Sopron, Vas és Zala megyék számára. (Zaj, moraj az ellenzék soraiban.)

Rövidesen megkezdõdik a német szövetségi kormány és két tartománya által nyújtott egymilliárd német márka összegû hitel realizálása. Ez a hitel nem másra, mint a kis- és középvállalkozások támogatására, a nemzeti kataszteri program megvalósítására az ingatlanok stb. föld-, cégnyilvántartására és a lakások, fõképpen a panellakások energiatakarékos átalakítására szolgál.

A konkrétumok sorában említhetem azt is, hogy a közép-kelet-európai országokkal együttmûködve új konstrukciók készülnek az export-import érdekeltség összekapcsolására és konkrét lebonyolítására.

Nagyon fontosnak tartom, hogy elõrehaladott állapotba került az M3-as, M5-ös autópályák építése. És amit különösen aláhúznék: még most, szeptemberben a legnagyobb svéd vállalkozói birodalommal, csoporttal, a Wallenberg-csoporttal egy hosszú távú együttmûködési megállapodást kívánunk kötni, amely az egész magyar gazdaságra, azon belül pedig az ipar fejlesztésére is nagy hatással lesz.

Külön ki szeretném ezek sorából emelni mindazt, amit a szomszédos Ausztriával értünk el az együttmûködésben. Túl az említett hitelen, az osztrák kormány támogatást nyújt Magyarországnak ahhoz, hogy az elsõk között kapcsolódhassunk be a nagy transzeurópai infrastrukturális hálózatokba és ezek ugyancsak munkahelyteremtéssel járnak.

Azt még meg kívánom jegyezni, hogy az osztrák kormány részérõl a legnagyobb készséget és támogatást tapasztaljuk az Európai Unióra való felkészülésben, és felvállaltuk, hogy együtt elkészítjük azt a tanulmányt ez év végéig , amely bizonyítja Brüsszelnek, az Európai Uniónak, hogy érdemes a társult országokat, így Magyarországot felvenni a szervezetbe.

Hozzátennék egy személyes véleményt is, mégpedig azt, hogy az 1995-ben, tehát még ebben az évben tervezett külföldi útjaim Svájcba, Hollandiába, Németországba és a Távol-Keletre tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy újabb gazdasági, pénzügyi és beruházási lehetõségeket teremtsünk az ország fejlõdése számára. Igen jelentõs támogatást kapunk a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banktól. Rendkívül konstruktív az együttmûködés, több száz millió dolláros volumenû az általuk beruházott összeg, és tulajdonképpen a Világbankkal együtt nagy szerepet vállalnak a magyar szerkezetátalakítás, illetve infrastrukturális fejlesztés elõmozdításában.

Mindezekkel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy 1995 eddigi hónapjaiban havonta mintegy 200 millió dollár külföldi deviza áramlott be az országba: a fele vállalati hitelfelvételekbõl, a másik fele pedig konkrét külföldi tõkebefektetésekbõl. Ez az összeg, a havi 200 millió dollár is mutatja, hogy Magyarország változatlanul az elsõ helyen áll a külföldi beruházások arányát tekintve.

A gazdasági helyzettel, a további elõrelépéssel kapcsolatban hadd jegyezzem meg önöknek, hogy már kezdeti eredményei vannak a feketegazdaság visszaszorítására irányuló törekvéseinknek. Az illetékes szervek kiemelten foglalkoznak a nagy összegû adóvisszatérítések, illetve a feltehetõen nagy összegû adótartozások vizsgálatával.

(15.20)

Ugyanakkor ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy változatlanul nagy szükség lenne a rendõrség, az ügyészség és a bíróság jobb együttmûködésére. Mindenképpen fontos lenne, hogy az elkövetkezõ hónapokban felgyorsuljon a bírósági eljárások sorozata, ügye, mert ez nagyon lényeges a feketegazdaság visszaszorításában is, túl a közbiztonsági és egyéb problémákon.

Ha már a közbiztonságot, feketegazdaságot említettem, hadd mondjam el, hogy a kormány augusztus végén olyan intézkedéssorozatot fogadott el, amelynek célja, hogy kiküszöbölje vagy csökkentse azokat hatásokat, amelyeket a beáramló emberek, különbözõ anyagok és egyebek jelentenek a gazdaságra, a közbiztonságra és a határrendre. Olyan intézkedéseket foganatosítottunk, amelyek reményt adnak arra, hogy elkerülhetjük a vízumkényszer bevezetését a déli, dél-keleti szomszédaink viszonylatában. De itt azt is meg kell jegyeznem, hogy ugyanakkor a vízumgyakorlatunkban elõbb-utóbb érvényesíteni kell a schengeni elõírásokat, követelményeket. Ez kihívást jelent a Magyar Köztársaság számára is.

Mindezeket azért soroltam el, hogy látsszék: a kormányzat konkrét ügyekkel, az ország dolgaival foglalkozott és foglalkozik. Tehát van programunk, cselekvési irányunk. Ebbõl különösen fontos, hogy megkezdõdött a modernizációs program társadalmi, szakmai vitája, az Európai Unió szakértõivel együtt ezt a vitát év végén lezárjuk, és elkészül ennek a modernizációs programnak a végleges változata.

Mindennek végigvitele eltökélt kormányzati munkát igényel. Ehhez az kell, hogy a miniszterelnök, a miniszterek, tehát a kormánytagok alkotmányos jogait senki ne csorbítsa. Mindezeknek a terveknek, szándékoknak, eltökélt törekvéseknek a megvalósításához arra is szükség van, hogy a kormány, a kormánykoalíció és az ellenzék önök, tisztelt képviselõtársaim között egy értelmes párbeszéd alakuljon ki. (Zaj az ellenzék soraiban.) Ennek a párbeszédnek a lehetõségeit, kereteit kijelölik a parlamenti demokrácia eszközei, másfelõl pedig a jóakaratú szándék. Én ezeket tartottam szem elõtt, amikor kezdeményeztem a négy ellenzéki párt képviselõinek, hogy üljünk le és folytassunk párbeszédet. Meg kell mondanom, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz Magyar Polgári Párt képviselõivel kifejezetten konstruktív megbeszélések zajlottak, több fontos javaslatot fogalmaztak meg. Mindez reményekre jogosít. Olyan reményekre, hogy például a gazdasági törvénykezésben, a médiaügyekben, a privatizáció vonatkozásában talán egyetértésre tudunk jutni a folyamatos megbeszélések nyomán. Én a magam részérõl folytatni kívánom, rendszeressé szeretném tenni ezeket a párbeszédeket, találkozókat, és a közeljövõben egy hatpárti találkozó keretében szeretném összegezni mindazt, ami kétoldalú megbeszéléseken elhangzott.

Ugyanakkor az is kötelességünk, dolgunk, hogy a kormány a szakszervezetekkel, a vállalkozók, a munkaadók képviseleti szervezeteivel, az egyházakkal és a civil szervezetekkel is folyamatos párbeszédet folytasson. Ezt szándékozunk tenni a közeljövõben is, méghozzá a társadalmi béke, az együttmûködés és a józan ész jegyében.

Mindannyian sokat tettünk és sokat teszünk a kormány is az Európai Unio és a NATO-tagság elnyeréséért. Mi biztonságot, piacot, újabb pénzügyi forrásokat és tudásokat kívánunk nyerni ezekbõl a kapcsolatokból. Meg kell mondanom mindenfajta fennhéjázás nélkül , hogy immáron harmadszor egyedül a Magyar Köztársaság tett le az Európai Unió asztalára olyan javaslatokat, amelyek konkrétan megfogalmazzák azokat a lépéseket, cselekvési irányokat, amelyek az Európai Unióba való felvételhez vezetnek. Ezt kifejezetten jól fogadta Brüsszel, jól fogadták a tagállamok, hiszen ezek a javaslatok figyelembe veszik az Európai Unióban zajló vitákat és ellentéteket is.

Sajnos, az elmúlt hetek eseményei közé tartozik az, hogy kiélezõdött a délszláv válság. Ez a háború, ami ott zajlik, az a válság, ami egyre élesebb, Magyarországnak rossz, elfogadhatatlan. Komplex megoldásokra kell törekednünk, beleértve a megoldások között az embargó feloldását is nem gondolok a fegyverek és hadieszközök embargójának feloldására. Ezért is kezdeményeztük egy átfogó konferencia megtartását a válság ügyében.

Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy mi a magunk részérõl cselekszünk azért, hogy a francia-német mintára történelmi megbékélés, kiegyezés legyen Magyarország és Románia viszonylatában. Mi ezeket a gyakorlati lépéseket reméljük és várjuk a román féltõl is.

Jól alakulnak kapcsolataink Szlovákiával is. (Felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) Meg kell mondanom személyes tapasztalatom, tények mutatják , hogy Meèiar miniszterelnök úr szavatartó ember. (Felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) Legutóbb az õ közremûködésének, a szlovák kormány konstruktivitásának volt köszönhetõ az, hogy a Szigetköz és környéke olyan vízmennyiséghez jutott, amely lehetõvé tette, hogy az a vidék feltámadjon és élõvilága legyen az, amit korábban nem lehetett elérni.

Kialakítottuk a legutóbbi találkozón azt is, hogy megpróbálunk közös szándékkal kísérletet tenni arra, hogy megegyezzünk... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Miben?)... az egész bõsi ügyben. Vagyis, hogy Hága mellett meg tudjon állapodni a két ország kétoldalú alapon. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy elkezdjük a szakértõi megbeszéléseket a vitatott konkrét kérdésekrõl és a megállapodás lehetõségeirõl. Ezek a megbeszélések egyébként a héten elkezdõdnek.

Hangsúlyozni szeretném: olyan megállapodásra gyakran volt példa a hágai bíróság történetében, hogy a peres kereset be volt nyújtva, közben pedig a felek megkíséreltek külön megállapodni. Erre több, sok példa van a hágai bíróság történetében. Ezt szeretném aláhúzni. Másrészt egy ilyen tárgyalás jottányit sem változtat azon, hogy ott van a két ország keresete Hágában. Tehát az nem évül el, nem szenved halasztást, nem csökken az értéke. Ha nem tudunk megállapodni, minden folyik tovább. Ha meg tudunk állapodni, garanciákkal, akkor természetesen automatikusan megszûnik a kereset. Semmiféle olyan megállapodást nem köt a kormány ezt szeretném aláhúzni , amelyet nem a parlament hagy jóvá. Mi tartjuk magunkat a parlament döntéséhez, és ha ezen változtatni akarunk, ha meg tudunk állapodni, idehozzuk önök elé, az Országgyûlés elé. Ennek tehát, hogy meg tudunk-e állapodni peren kívül, nemcsak gazdasági jelentõsége van, hanem üzenete is van Európa felé. Olyan üzenete, hogy két szomszédos ország képes civilizált, európai módon rendezni a vitás ügyeit. Ez mindenképpen nagy elõrelépést jelentene, és a nemzetközi presztízsünket, tekintélyünket is erõsítené.

Egyébként megállapodtunk a múlt héten abban is, hogy felgyorsítjuk a párkányi-esztergomi híd építésének elõkészületeit, ezzel összefüggésben az Európai Unió pénzügyi támogatására vonatkozó igényeinket is megfogalmazzuk.

(15.30)

Megállapodtunk abban is, hogy kiszélesítjük a privatizációban való együttmûködést, és ebben, valamint a konkrét árucsere-forgalmi területen történõ elõrelépésben nagy szerepet biztosítunk, kívánunk nyújtani a Szlovákiában élõ magyarság képviselõinek. Én ezt nagyon fontosnak tartom az ottani magyarság jobb egzisztenciális lehetõségeinek megerõsítése érdekében.

Természetesen szóba került mint ahogy korábban többször is az alternatív oktatás vagy az úgynevezett állami törvény, nyelvtörvény tervezetének kérdése is. Ez a törvénytervezet már több módosításon ment keresztül, és remélhetõleg tovább fog módosulni. De ami fontos, hogy a szlovák kormány kikéri az Európa Tanács szakértõi véleményét ebben az ügyben. Tehát nyugodt szívvel mondhatom, hogy amit önök itt megszavaztak, a magyar-szlovák alapszerzõdést, az ténylegesen jó alapot nyújt ahhoz, hogy harmonikus, normális módon fejlõdjenek a magyar-szlovák kapcsolatok. (Közbeszólás a jobb oldalon.)

Mindezekkel kapcsolatban, tisztelt képviselõtársaim, hadd húzzam alá, ez a kormány, és megítélésem szerint a parlament sem feledkezett meg a határon túl élõ, a szomszédságban élõ magyarságról. Mi folyamatosan támogatjuk a határon túl élõ magyarságot, és határozott meggyõzõdésünk az, hogy a kétoldalú viszonyunk javítása az egyes szomszédos országokkal az õ érdekeiket szolgálja. Nem mondtunk le arról és a gyakorlatban tesszük, hogy a nemzetközi fórumokon az élõ, a magyarság számára nagyon súlyosan hátrányos problémákat szóvá tesszük, illetve nemzetközi fórumokhoz fordulunk. Ennek több tanújele volt, így többek között a Romániában elfogadott oktatási törvény kapcsán is. Tehát nem arról van szó, hogy bármiféle elvi álláspontot feladott volna a kormány vagy a koalíció.

Engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy befejezésül azt húzzam alá, hogy nem az ország van a kormányért, a koalícióért, a parlamentért, hanem mi vagyunk a nemzetért, a népért és az országért. (Közbeszólások: Így van!) Ennek mindig tudatában voltunk és vagyok, és bizonyosra veszem azt is, hogy itt a politika többi szereplõi, tisztelt parlamenti képviselõtársaim is ennek tudatában tevékenykednek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)