Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottsági jelentések kemény kritikája mondandómat részben már elmondta. Tekintettel a késõi idõre, ezt nem kívánom megismételni, csak néhány kérdésben rá szeretnék erõsíteni azokra a kritikákra és kételyekre, amelyek a bizottsági jelentésekben már szerepeltek.Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a 63 százalékos kormánypárti többséggel rendelkezõ mezõgazdasági bizottság egyhangúlag, ellenszavazat nélkül tartotta alkalmatlannak ezt a javaslatot tárgyalásra. Ezután tulajdonképpen olyan sok mondandó már nem is nagyon lehetne, csupán az a szomorú bejelentés, hogy ez a törvény itt van elõttünk most, változtatás nélkül, márciusi beterjesztés után. Meg lehetett volna csinálni azt a módosítást vagy levenni a napirendrõl a törvényt , amit a bizottságok kifogásoltak, és akkor ezek a kemény kritikák nem hangzanának most itt el.
Néhány szót azért bõvebben mégis csak mondani kell errõl a törvényrõl, mert nem teljesen világos, hogy az elõterjesztõ mit akart ezzel a törvénytervezettel elérni. Meg akart-e felelni az Alkotmánybíróság 28, illetve 33/94-es határozatának, vagy pedig mint az az indoklásban szerepel a védett természeti területek védettségi szintjének emelését kívánta elérni. Ezt el kellett volna dönteni még beterjesztés elõtt, mert akkor egyszerûbb lett volna a dolog. Ha az elsõ esetrõl van szó, akkor mint ahogy a mezõgazdasági bizottság erre rámutatott nem volt szükség önálló törvénytervezet elõterjesztésére, a kritizált törvények módosításával ezt simán el lehetett volna érni. Sajnos ez szóba sem került természetesen. Ha viszont mint a törvényjavaslat indokolásában egy felsorolásban szerepel a helyrehozhatatlan természeti károk megelõzése céljából, a hatályos jogszabályokkal összhangban álló, áttekinthetõ, ellentmondásmentes, a jogalkalmazók széles köre által érthetõ, követhetõ törvényt kívánt alkotni, akkor azt kell mondanom, ezen feltételek közül egyetlenegynek sem sikerült megfelelni. Arra, hogy érthetõ, követhetõ, ellentmondásmentes, áttekinthetõ-e a törvénytervezet, azt hiszem, a mezõgazdasági bizottság fél sora tökéletes választ ad: a törvényjavaslat nehezen áttekinthetõ, idõnként értelmezhetetlen megfogalmazásokat tartalmaz. Ennél tömörebben ezt kritizálni nem lehet. És mondom: a kormánypárti többség által lett elfogadva ez a kritika.
Van egy humoros része ennek a bizonyos elõterjesztésnek, erre föl szeretném hívni a figyelmet. Ez pedig a javaslat 4. §-ának (3) bekezdése, amely a következõképpen szól. "Mellõzhetõ a kisajátítás, ha a kisajátítás idõpontjában az érintett földterület védettsége már megszûnt vagy védelmi igénye olyan szintre csökkent, amelyre tekintettel a kisajátítás e törvény hatálybalépésének idõpontjában nem lett volna indokolt." Fantasztikusan világos, és gondolom, mindenki által érthetõ a dolog, de fel kell tenni a kérdést, hogy mit jelent ez. Ez azt jelenti, hogy a kisajátítás mellõzhetõ jelzem, nem arról van szó, hogy nem kell, hanem mellõzhetõ abban az esetben, ha a kisajátítás jogi alapjai nincsenek meg. Döbbenetes problémákat okozhat ez, nem beszélve arról, hogy korrupciós és egyéb lehetõségeket teremt, amire azt hiszem, ebben a hazában nincsen szükség.
(19.20)
Még egy példát szeretnék mondani: a javaslat 4. §ának (4) bekezdését, amely arányos kártalanításról beszél, nem tudom értelmezni. Nem tudom, hogy mit jelent az arányos kártalanítás, ugyanis ha valakit, a tulajdonost a korlátozás miatt kár ér, akkor a felmerült tényleges kár megtérítése, azt hiszem, természetes.
Azt hiszem, nem folytatom ezeket a felsorolásokat, mert ez meggyõzõ, fõleg a bizottsági elõterjesztések alapján, de egy dolgot azért még szeretnék megemlíteni. Ez pedig az, hogy ha a kormány úgy gondolta, hogy az alkotmánybírósági döntések alapján lehetõség nyílik arra, hogy a természet védettségi szintjének emelését a parlament megszavazza, akkor tovább kellett volna menni annál az egyszerû dolognál, mintsem hogy kisajátítunk, és a dolog ezzel be van fejezve.
Sajnos, az az érzésem, hogy abból a téves logikából indul ki az elõterjesztés, hogy az állam jó tulajdonos, a magánzó pedig rossz tulajdonos. Pedig ez egyáltalán nem így van. Fõleg nincs így abban az esetben, amit itt ma délután már azt hiszem, mindenki világosan látott: az ország felesleges pénzeszközökkel nem nagyon rendelkezik, tehát nem lesz forrása nemcsak a kisajátításnak, hanem a fenntartásnak, a személyi állomány biztosításának sem, ami pedig egy növekvõ védett területi nagyságnál elengedhetetlenül szükséges. Meg kellett volna kísérelni a magántulajdonost beleépíteni ebbe az elképzelésbe, és azt mondani, hogy "tulajdonos, ha te vállalod azokat a feltételeket, amelyeket a védettség szintjének megfelelõen teljesítened kell, akkor igenis, te tulajdonos maradhatsz, és ezért az államtól ilyen és ilyen összegû térítésre tarthatsz igényt".
Jelzem: azzal, hogy a természetvédelmi területet állami tulajdonba vesszük, azaz kisajátítjuk, a dolog nincs befejezve, sõt, sajnos, akkor kezdõdik. Hallottunk már természetvédelmi területen elásott, mérget tartalmazó hordókról, lecsapolt mocsarakról és egyebekrõl, de nem errõl kívánok beszélni, hanem arról, hogy egy területen a védett állatfajok vagy növényfajok nem attól védettek, hogy az állami tulajdonban van-e, hanem hogy hogyan használjuk azt a területet.
Azokon a területeken, azokon a kaszáló réteken, amelyeken a kosbort vagy más védett növényeket akarjuk védeni, ott vagy kaszálni vagy legeltetni kell. De ha azt állami tulajdonba vesszük és otthagyjuk, a kosborok eszeveszetten elmenekülnek onnan, mert egy idõ után benövi a gaz, és tudjuk, hogy nem kimondottan árnyékkedvelõk. A másik pedig, hogy sajnos, rengeteg olyan fafaj van, amit nem szívesen látnak a környezetvédõk bizonyos területeken. Azt kell mondanom, hogy a rétek pillanatnyilag nagyobb veszélyben vannak, mint az erdõk, mert a rétek elgazosodnak, befutja õket az akác, a bálványfa, sõt, sajnos, egyéb magszóró fák is befutják ezeket a területeket, és azok a fajok, amelyeket védeni szeretnénk, eltûnnek onnan.
Ha esetleg valaki kételkedik abban, hogy ez így van, konkrét példákat tudok mondani, pontosan a Börzsönybõl. Ha valaki Kemencérõl az ország egyik legszebb völgyében, a Kemence patak völgyében elindul Diósjenõ irányába, akkor láthatja, hogy ez hogyan mûködik. A bacsi kanyarnak nevezett elsõ kanyarnál Kemence felõl van egy rét, ott tapasztalható, hogy azon a területen, ahol rendszeres kaszálás volt, 200 négyzetméteren 200 tõ agárkosbor található, ahol nem volt kaszálva, ott pedig másfél hektáron 15 darab. Egyébként az adottságok ugyanazok.
Azt hiszem, mindenképpen foglalkoznunk kell azzal a kárral is, ami a rendezetlenségbõl adódik, és ezen sajnos, ez a törvény szintén nem segít. Tehát el kell döntenünk azt, hogy a magántulajdon milyen szintû lehet, hol lehet, még akkor is, ha erdõrõl van szó. Szintén a Börzsönyben sajnos, a konyhaajtókig jelöltek ki védett területeket, a régi erdõbirtokossági erdõket sem kapták meg a falvak, ott vannak jóformán gazdátlanul, és amit az elõbb mondtam, ezekre is vonatkozik: lopják az erdõt az egyik oldalon, a másik oldalon pedig attól lehet félni, hogyha a falvak körüli, a falvakhoz közeli erdõk nem kerülnek magántulajdonba, akkor ezáltal nem tudunk védelmet nyújtani azoknak a nagy, összefüggõ erdõknek, amelyeket védeni szeretnénk.
Nekem az a véleményem, hogy újra kell gondolnunk ezt a kérdést, és igenis, ezeknek a településeknek vissza kell adni magántulajdonba a közvetlenül a falvak körül lévõ erdõket. Ezzel egy menetben védelmet tudunk nyújtani azoknak az erdõknek, amelyeket tényleg védeni szeretnénk, ugyanis egyébként jelzem nagyon komoly problémák lesznek szemét, falopási és egyéb ügyek miatt.
Azt javaslom, ezt a törvénytervezetet a kormány vonja vissza. Mi partnerek leszünk abban, hogy egy olyan törvényt alkossunk nagyon gyorsan, amely minden fél igényeinek megfelel és elsõsorban tényleg a természetvédelem céljait szolgálja. Köszönöm, hogy meghallgattak.