Lotz Károly (SZDSZ)

1995. szeptember 4.

DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Megértem és megköszönöm képviselő asszonynak az interpellációját. Az aggódásban én is osztozom, mert a helyzet valóban nem könnyű. A tisztelt Ház előtt ismertek azok a szűkös források, költségvetési források, amelyek a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére rendelkezésre állnak, és az összes lehetséges megoldást figyelembe vesszük, és pénzügyminiszter úrral mindent próbáltunk megtenni, hogy 1996-ra is rendelkezésre álljanak a legszükségesebb pénzügyi eszközök.Kétségkívül igaz az, hogy a '91 november 15-én meghirdetett koncessziós pályázatra már eleve négy jelentkező volt csak, és ebből ketten adtak be érdemi választ, a francia GTMI nyerte meg végül is ezt a koncessziót. Természetesen meg kellett kötni a koncessziós részvénytársaságnak a bankokkal a hitelszerződést, s igazából itt kezdődött a probléma.

Ez a társaság a nemzetközi pénzintézetekkel folytatott tárgyalások elhúzódása miatt a szerződésben rögzített határidőre, '95 februárra sajnos, nem tudta teljesíteni Legyünk őszinték: a bankok a finanszírozás szempontjából nem találták megfelelőnek a 9-es út forgalmát, és ennek következtében változatlanul még tárgyalási szinten van a dolog. Ezért kénytelenek voltunk haladékot adni, amelyről március 14-én írásban is tájékoztattam képviselő asszonyt.

Azóta némi előrelépés azért történt. Így elkészült a környezeti hatásvizsgálat, a környezetvédelmi engedélyt az illetékes hatóságok kiadták, ennek birtokában a munkák megkezdéséhez szükséges építési engedély megszerzése folyamatban van.

Befejezés előtt áll az autóút nyomvonalába eső területek megvásárlása, illetve kisajátítása, ez is meglehetősen súlyos pénzügyi terheket jelent. A nyomvonalon megkezdődött a régészeti feltárás annak érdekében, hogy az építésnél felszínre kerülő leletek ne akadályozzák a kivitelezést.

A munka mielőbbi megkezdésének ma már egyetlen, de sajnos, képviselő asszony által is ismert problémája a pénzügyi feltételek megteremtése. Tekintettel arra, mint említettem, a forgalmi adatok a befektető számára előnyös megtérülést nem mindenben támasztják alá, emiatt hosszú hónapok óta folynak a tárgyalások az új Duna-híd koncessziós részvénytársaság és a nemzetközi pénzügyi társaság, az IFC között. A tárca részéről a megvalósítást segítve minden tőlünk telhetőt megtettünk.

A közelmúltban külön tárgyaltam azért, hogy valahogy előremozduljon a dolog, De Larosiere úrral, az EBRD elnökével és Knighton úrral, a főigazgató úrral, a bank illetékes vezetőjével. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a szekszárdi Duna-híd finanszírozhatóvá tételéhez szükség lesz az M5-ös építéséhez hasonlóan az eredetileg vállalt állami hozzájárulás számunkra elfogadható mértékű növelésére. Ennek az összegének a megállapítása jelen pillanatban folyamatban van. Az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatokat a közeljövőben várjuk az új Duna-híd koncessziós társaságtól.

Ezeket a javaslatokat ismét át fogjuk tekinteni, amint megérkeznek, pénzügyminiszter úrral és a finanszírozó IFC és EBRD bankokkal. A potenciális finanszírozóval egyelőre ez nem zárult le. Ennek függvényében tudok érdemben és felelősséggel nyilatkozni, hogy tartható-e a híd megépítésének jövő évi elkezdése és főként az 1998-ra tervezett befejezése. A legkisebb előrehaladásról, még egyszer hangsúlyozom, a koncessziós társaságtól kapott javaslatok és a bankokkal folytatott tárgyalások után a legkisebb előrehaladásról is tájékoztatni fogom képviselő asszonyt és a Házat. Kérem addig is, hogy jelenlegi válaszomat a Ház és képviselő asszony elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a kérdést. (Taps a bal oldalon.)