Olasz János (MSZP)

1995. szeptember 4.

OLASZ JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Országházban először szólók megilletődöttségével próbálom elmondani, miért tartom szükségesnek, miért javaslom elfogadásra a közoktatás szervezésével és irányításával kapcsolatos egyes átmeneti szabályokról szóló T/1206. számú törvényjavaslatot. Nagy terjedelmű módosításokat is maga mögé utasít a hat rövid paragrafusú kis törvény azzal, hogy a Ház két ülésszakon is tárgyalja. Június 26án kezdődött, és felkészülésem során reméltem, hogy még ma, szeptember 5-én lezárható lesz a törvényjavaslat általános vitája.Több szempontból szerencsésnek tartottam volna, ha a kéthónapos szünet nem osztja két részre a vitát, hanem annak megkezdése előtt döntés született volna. A jelen helyzet szerint üzenetértékűnek vette volna az iskolák népe, ha az őszi ülésszak első napján, amely egybeesett az 1995-96-os tanév első napjával, tárgyalta volna és zárta volna le a tisztelt Ház a törvényjavaslat általános vitáját.

A június 26-án felszólalókhoz hasonlóan én is három témában kívánom véleményemet elmondani. Ezek: a tankerületi oktatási központok megszüntetéséről és a megszűnés utáni helyzet szabályozásáról a törvényjavaslat 1., 3. és 4. §-a alapján; a nemzeti alaptanterv kormányrendeletben való kihirdetéséről rendelkező 2. §-ról és az iskolaszerkezet stabilizálását kimondó 5. §-ról.

Tisztelt Ház! 1993. május 18-án a közoktatási törvény általános vitájában felszólaló szocialista Jánosi György elfogadhatatlannak ítélte meg az oktatásirányítás törvényben megalkotott modelljét, mert véleménye szerint a törvény a regionális oktatási központok képében visszaállítja az 1985 előtti tanfelügyeleti rendszert, nem zárva ki a hatósági funkciók későbbi átruházását. Erre nagyon jó példa mondta a köztársasági megbízotti hivatalok sorsának és funkcióinak alakulása.

A törvény által létrehozott regionális oktatási központok fennállásuk során bebizonyították életképtelenségüket. Gyakorlatilag nem végeztek érdemi tevékenységet, az 1994. évi választások óta pedig végképp munka nélkül maradtak. Saját tapasztalatomat erősítette meg néhány igazgató kollégám, amikor kérdésemre elmondta, hogy a tankerületi oktatási központokkal való levélváltása éves átlagban nem haladja meg a hármat. A koalíciós megállapodásban a koalíciós partnerek abban egyeztek meg, hogy az önkormányzati választások előtt meg kell szüntetni a tankerületi oktatási központokat, és feladataikat a kormány telepítse át részint az önkormányzatokhoz, részint az országos hatóságokhoz, részint pedig a szakmai szolgáltató szervezetekhez.

(17.10)

Ez szerepel a kormányprogramunkban is. A T/1206. számú törvényjavaslat 1. §-ában foglaltak szerint annak hatálybalépésével megszűnnek a tankerületi oktatási központok. Halaszthatatlan feladat ez, mert az önkormányzati választások óta közel 9 hónap telt el, s egy funkció nélküli intézményre, intézményekre milliókat költeni nem a legjobban megtérülő kiadás. Megszüntetésük nem okoz zavart a feladatellátás megszervezésében, mert a törvényjavaslat az ellátatlanul maradt feladatokat a jogutód Országos Közoktatási Intézetnek, a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat ellátó pedagógiai és közművelődési intézeteknek, a főjegyzőnek, valamint a megyei jogú város jegyzőjének adja a 3-4. §-ban megfogalmazottak szerint.

Hasznára válik ma a magyar oktatásügynek, ha a megszüntetéssel felszabaduló pénzt a kormány odaadja a megyei pedagógiai intézeteknek, mert ezek nem gyökér nélküli, nem régióban, hanem a működő megyei önkormányzatok intézményeként, annak fenntartásában biztosítják az oktatási intézmények, a fenntartók által igényelt szolgáltatásokat.

Tisztelt Ház! A nemzeti alaptanterv kihirdetése öt év után végre aktuális. Az elfogadása, a kihirdetése körüli vita a törvénymódosítás elfogadásával véget ér, és végre megkezdődhet az iskolákban, a pedagógiai szakmai szolgáltatást nyújtó intézményekben az a munka, amely a hároméves felkészülési idő után, az 1998 szeptemberében induló tanévben lehetővé teszi a nemzeti alaptanterv teljes körű bevezetését.

Fontosnak tartom, hogy a kormányhoz való benyújtást valóban széles körű vita előzte meg. Az Országos Köznevelési Tanács és a Közoktatáspolitikai Tanács véleménye mellett beépült tartalmába az a sok, szakmai szempontból jól megalapozott észrevétel, javaslat, amelyet az iskolák alkotó pedagógusai, pedagógusközösségei adtak.

A nemzeti alaptantervről sokan sokféleképpen nyilatkoztak, nyilatkoznak. Én kiolvasom tartalmából az I. fejezetben megfogalmazott értékelést, miszerint követelményeit az alkotmányban, a közoktatási törvény preambulumában, a nemzetközi egyezményekben az alapvető emberi jogokról, a lelkiismereti és vallásszabadságról, a közoktatásról, a gyermeki jogokról, a nemzeti és etnikai kisebbségekről megfogalmazott értékek határozzák meg, kiegészülve az európai polgári fejlődésben kiérlelt értékrenddel, a tudományos-technikai haladásban, a hazai kulturális és pedagógiai hagyományokban megjelenő értékekkel.

Tartalmazza az általános műveltségnek azokat a továbbépíthető alapjait, amelyeket az I-X. évfolyamig minden magyarországi iskolában figyelembe kell venni, amelyek elsajátítására minden tanuló jogosult.

Fontos szerepet szán a nemzeti hagyományok megismerésének, a nemzeti azonosságtudat fejlesztésének, de az emberiség előtt álló problémák megismerésének is.

Az iskolákban tavasszal lefolytatott NAT-viták után lassan tisztul a kép. Világossá vált mára, hogy a nemzeti alaptanterv képzési szinteket és nem iskolaszerkezetet jelöl. Lassan tisztázódik a nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek viszonya. Tudják az iskolák, hogy lesz lehetőségük a valóban alkotó, tantervelméleti ismeretekkel rendelkező pedagógusoknak arra, hogy maguk készítsék el az intézményben alkalmazható helyi tanterveket, a helyi igények megrendelése szerint, a helyi sajátosságokat bedolgozva ebbe. Ahol erre nem vállalkoznak, ott is lesz más forrásból bőséges választék arra, hogy adaptálni a lehessen a helyi intézményre.

Nem hiszem, hogy most a felfokozott várakozások, a nagy átalakulás, a mindenre érzékeny reagálás időszakában célszerű lenne, ha egy ember, jelesül a miniszter döntene arról, hogy mi szabályozza hosszú távon a magyar oktatásügy tartalmát.

A koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban az szerepel ugyan, hogy a kormány a parlament elé terjeszti jóváhagyásra a nemzeti alaptantervet. Hogy ez mégsem így lesz, nem tartom hibának. Horn Gáborral egyetértésben én is megfelelő legitimációnak tartom az Országos Köznevelési Tanács és a Közoktatás-politikai Tanács egyetértési jogát.

Ahhoz, hogy 1998. szeptember 1-jétől a NAT bevezetése megtörténhessen, az szükséges, hogy lehetősége legyen a bevezetést és az alkalmazást végző pedagógusoknak a szakmai felkészülésre, tudatosan kimunkált, szervezett továbbképzés, de a bevezetést és alkalmazást rendszerbe foglaló kiadványok segítségével önképzés keretében is.

Rendelkeznünk kell az új tartalmú nevelő-oktató munkát segítő eszközökkel, tankönyvekkel és egyéb írott s auditív, illetve vizuális ismerethordozókkal is. Elengedhetetlennek tartom, mert nagy zavar támadna a hiányból, hogy egy város, egy körzet, egy kis térség iskolái kooperáljanak egymással; gondoskodjanak arról, hogy programjaik illeszthetők legyenek egymáshoz!

Az iskolaszerkezet stabilizációját szolgáló, azt kimondó 5. § az általános iskolát fenntartó önkormányzatok, az intézményekben dolgozó pedagógusok és az igénybe vevő szülők szempontjából is megnyugtató.

Tisztelt Ház! Az oktatási intézményeknek mert az oktatási rendszer átalakulás előtt áll most az az érdekük, hogy az új befogadására, a felkészülésre elég idő álljon rendelkezésükre. Ehhez segítség most az, ha a T/1206. számú törvénytervezet elfogadása minél hamarabb megtörténik.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)