Szőllősi Istvánné (MSZP)
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatási törvény módosításának úgynevezett kiscsomagjának elfogadása Dobos Krisztina képviselő asszonnyal ellentétben véleményem szerint nem halogatható tovább. Nemcsak azért, mert végre kimondja azt, ami teljesen evidens, nevezetesen, hogy az általános iskola nyolcévfolyamos. S azt nem azért mondja ki, mert a szülők nem tudom, melyik részének, 30 százalékának valami másra van igénye, s ezzel szembefeszül ez a törvénytervezet, hanem azért, mert az iskolák zöme eszerint működik, ahogy működik ez mindannyiunk előtt ismert. Ami miatt most szólni kívánok azonban, azok a szinte követhetetlen döntések, amelyeknek a szakmaisága kétséges, pénzügyi hozadéka ismeretlen valamennyiünk előtt, ugyanakkor felbecsülhetetlen kárt okoztak és okoznak, és visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen leépülési folyamatokat indítanak el a közoktatásban: ezek a mozzanatok és folyamatok az iskolabezárások.A törvénytervezet 5. §-ában szó van arról, hogy milyen esetben csökkenthetők az általános iskolai évfolyamok, és itt a csökkentés feltételeként két nagyon lényeges dolgot említ meg a törvénytervezet. Egyrészt, ha a helyi önkormányzat megfelelő szintű ellátásról gondoskodik, másrészt ha az új rendszerben történő ellátás nem jelent aránytalanul nagy terhet a gyereknek és a szülőnek.
Miért tartom nagyon szükségesnek e két szempont törvényi szintű rögzítését? Mert szomorú tapasztalataim szerint az intézményfenntartó önkormányzatok egy része, amennyiben ezzel pénzt lehet megspórolni, sok esetben a pedagógiai szempontok mellőzésével, szakmai vélemények ki nem kérésével vagy figyelmen kívül hagyásával faragják le az oktatási feladatokat, vonnak össze tanulócsoportokat, szüntetnek meg iskolákat. Ugyanakkor sok helyen nem is hallottak az aránytalanul nagy teher fogalmáról, nem ismerik azt, pedig ezt a fogalmat évekkel ezelőtt az Alkotmánybíróság igaz, hogy más összefüggésben az egyes ingatlanok egyházi kézbe történő visszaadásáról szóló törvény teljesítése kapcsán határozta meg, majd az itt rögzített gondolatot, tehát a gyermek számára aránytalanul nagy teher gondolatát a ma hatályos közoktatási törvény is tartalmazza.
Mindenképpen helyeselhető, hogy a törvénytervezet 5. § 3/a pontja megpróbál válaszolni arra a kérdésre, hogy mi is ez az aránytalanul nagy teher. Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy aki erre és csak erre a törvényhelyre hivatkozik és hagyatkozik a jelenlegi vagy a majdani döntéseinél, akkor bizony nem fogja pontosan tudni, hogy mit tegyen vagy mit tehet átszervezés esetén, hiszen olyan fogalmak, mint a lényegesen nehezebb körülmények vagy a jelentős költségnövekedés, vagy az intézmény eléréséhez szükséges időtartam jelentős növekedése, vagy a rosszabb útviszonyok, ezek tehát nem tartalmaznak elegendő ismérvet, ezért a döntéseknél vélhetően nagyon sok szubjektív elem fog ismét megjelenni, ami az intézmények átszervezését, bezárását illeti. Persze az is teljesen természetes, hogy a törvény mint jogi műfaj nem is bír el ennél többet, mint amennyit a felsorolás tartalmaz. Éppen ezért szükségesnek látszik tehát az elmondottak alapján, hogy jobban szakmai, erőteljesebben szakmai, miniszteri rendelet haladéktalanul megfogalmazza az aránytalanul nagy teher pedagógiai, fejlődéslélektani és pénzügyi feltételeit.
Kedves Képviselőtársaim! Lerágott csontnak tűnik foglalkozni a tankerületi oktatási központokkal. Én sem azzal kapcsolatosan fejtem ki most elsősorban a véleményemet, hogy kell vagy nem a tankerületi oktatási központ. Úgy gondolom, ezt a kérdést végleg le kell már zárni, mégpedig a kormányprogramnak megfelelően. De egy, a tankerületi oktatási központok által ellátott munkaterület fontosságára mégis fel kell hívjam a figyelmet, és ez nem az ellenőrzés, hanem az adatszolgáltatás, a közoktatás egészét érintő információ és informáltság fontossága. Ha ez a jövőben is úgy megy, ahogy van, nevezetesen, hogy a tanév elején a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak nincsenek naprakész, pontos információi arról, hogy mi zajlott le a nyáron, mi történt a közoktatásban, hány tanulócsoport szűnt meg, hány iskolát zártak be és hány pedagógus kollégám vált földönfutóvá, tehát nem tudják, hogy igazából mi történik, akkor nem tudom, hogy mennyire meglévő, valóságos ez a bázis, vagy milyen lesz, amelyre pedig a Közoktatási Minisztérium az egyébként kitűnő modernizációs programját építeni fogja.
A tankerületi oktatási központokban több helyen meggyőződtem erről jól felszerelt információs irodák működnének, ha működnének. Amíg nincs más és nincs jobb, akár működhettek volna, akár működhetnének ma is, jelenleg azonban csak vegetálnak, pedig az ott felhalmozott tudás, regisztrált adat áldatlan viták végére tehetne pontot, csak használni kellene ezeket az adatokat: valóban mennyi az üres álláshely, valóban miért és mi által keletkeztek ezek az üres álláshelyek a közoktatásban, melyik korosztály a legveszélyeztetettebb a pedagógusok körében a foglalkoztatási problémákat illetően, egyáltalán ad absurdum tényleg sokan vagyunk-e, s mihez és kihez képest vagyunk sokan. A jövőben tehát ezekre nem innét, hanem máshonnét fogjuk megkapni a választ. A jövőben a tankerületi oktatási központok minden valószínűség szerint megszűnnek.
Megítélésem szerint a fő kérdés azonban nem ezeknek a léte vagy megszüntetése és feladatuk más intézményre ruházása, hanem az, hogy a közoktatás információs csomópontjai rendeltetésüknek megfelelően működnek-e, vagy sebtében meghozott döntéseknél továbbra sem veszik azokat figyelembe sem az országos, sem a helyi döntéshozók.
Az egzakt adatokat fel kell használni sokkal céltudatosabban, mint eddig, a gyors és mindenki által különbözőképpen értelmezett átvilágítás mint módszer helyett, annak a sajátos nézőpontjai helyett.
Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatási törvény módosítása megítélésem szerint a huszonnegyedik óra hatvanadik percében van, sőt elkéstünk vele. A korrekció nagyon sürgős, ezért elfogadásakor semmiféleképpen nem azt kell mérlegelni, hogy mi minden hiányzik még belőle lesz október, és lesz november, és lesz idő majd ezeket pótolni , és nem azt kell kritizálni, hogy mekkora a terjedelme, hanem azt, hogy valóban létező, '93. szeptember elseje óta létező hiányt pótol-e.
Meggyőződésem, hogy igen. Ez a törvénymódosítás-tervezet ebben a terjedelemben, most és azonnal, a szervezési és közoktatás-irányítással kapcsolatos átmeneti szabályozási igénynek megfelel, ezért elfogadását javaslom.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)