Németh Zsolt (Fidesz)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Napirend előtti hozzászólásom tárgya a szerbiai, romániai és szlovákiai magyar közösségek nyár folyamán előálló, drámaian romló helyzete, illetve a magyar külpolitika bénultsága e téren. Ezért is nagy érdeklődéssel vártam Horn Gyula tegnapi helyzetértékelését abban a reményben, hogy megtudok valamit a kormány által megtett lépésekről elkészített tervekről.Sajnos, azonban már a helyzetértékeléseink sincsenek köszönőviszonyban egymással, hiszen a kormány szerint jól alakulnak kapcsolataink szomszédainkkal.
Így az sem csoda, hogy különösebb cselekvési láz sem ragadta magával a magyar kormányt az egyre drámaibbá váló helyzetben.
Ami déli szomszédainkat illeti, Horn Gyula a háborút lezáró konferencia budapesti megrendezésének ötletét ismételgeti, holott az Európai Unió vezetői az elmúlt héten már megcsóválták fejüket az elhamarkodott kezdeményezés miatt. Érthetetlen ugyanakkor ahogy ezt Szabó Iván is elmondta , hogy egy szóval sem említette, hogy a napokban százezer szerb menekültet telepítettek a vajdasági magyarok nyakába. Elvetélt ötletek levegőbe eregetése helyett sürgős intézkedésekre lenne szükség.
Kérdezem, hogy egy megkésett és erőtlen kormánynyilatkozat kiadásán túl mit tett a magyar kormány a magyarok által lakott területek etnikai arányainak mesterséges megváltoztatása ellen. Talán Magyarországnak az az érdeke, hogy szenvtelenül végignézzen egy olyan délszláv rendezést, melynek alapköve az etnikailag tiszta területek erőszakos kialakítása? És ha ez áll önök szerint az ország érdekében, akkor készültek-e tervek a háromszázezer magyar menekült Magyarországon történő letelepítésére?
De nem éppen megnyugtató a helyzet Romániában sem. Most, hogy Iliescu elnök ellátta kézjegyével a frissen elfogadott oktatási törvényt, történelmi megbékélésre tesz ajánlatot Magyarországnak, francia-német mintára. S ha jól értettem, tegnap ezt nyugtázta megelégedéssel és viszonozta sablonosan Horn Gyula, nagyvonalúan kezelve az erdélyi magyar hétköznapok rögvalóságát. Bosszantó ez a cinikus közöny.
Emlékeztetném a miniszterelnök urat, hogy az RMDSZ komoly veszélyforrást lát az oktatási törvényben a romániai magyarok identitására és jövőjére nézve, ezért általános tiltakozási akciót folytat a napokban Erdély-szerte. Utcai demonstrációk, az erőszakmentes tiltakozás különféle formái tapasztalhatók, s a holnapi napon biciklikaraván indul Kolozsvárról Budapesten át Strasbourgba az Európa Tanácshoz, követelve, hogy a román parlament tűzze napirendre a félmillió aláírással megtámogatott RMDSZ-es oktatásitörvény-tervezetet. Sajnos, tudtommal a magyar kormány hivatalosan még nem foglalt állást erről az oktatási törvényről, szemben egyes romániai ellenzéki pártokkal, amelyek már kifejezték ellenvéleményüket.
Meggyőződésem, hogy van középút a szenvtelen hallgatás és a diplomáciai kapcsolatok megszakításának veszélyes demagógiája között.
Kérdezem, hogy a külügyminiszter miért nem kérette be a román követet, és miért nem nyújtott át tiltakozó diplomáciai jegyzéket az oktatási törvény ellen.
Tisztelt Ház! A miniszterelnök szerint a magyar-szlovák kapcsolatokat a harmonikus fejlődés jellemzi. A tapasztaltabbak várakozásának megfelelően a tárgyalásairól az égvilágon semmi újat nem tudhattunk meg, kivéve egyet: nevezetesen, hogy Mečiar szavatartó ember. Ha ez így van, akkor viszont tényleg nagy baj van, tisztelt Ház, mondhatni: ettől tartottunk. Mečiar például megígérte ugyanis, hogy a szlovák parlament csak a nyelvtörvény elfogadása után fogja ratifikálni az alapszerződést. E jogalkotási rémség szerint például az orvos a beteggel csak szlovákul beszélhet.
Mečiar az úgynevezett alternatív oktatást is megígérte. Ennek első gyümölcsei ezekben a napokban érnek be, hiszen idén szeptembertől a szlovákiai magyar óvodákban 28 órát szlovákul kell foglalkozni a gyermekekkel. Ha jól számolunk, akkor ezek a gyermekek a szó szoros értelmében már csak álmodhatnak magyarul. És ez a minden jel szerint valóban szavatartó ember ezekben a napokban a magyar és a renitens szlovák iskolaigazgatók tucatjait cserélteti le két baráti találkozó között. Tegnap tiltakozásul sok helyen a szülők ültek be a padokba, ma pedig szintén tiltakozásul otthon tartják a gyermekek ezreit szerte a Felvidéken.
Tisztelt Ház! Horn Gyula tegnap annyit mondott, hogy szóba kerültek ezek a kérdések Ótátrafüreden. Árulják el nekünk, hogy milyen véleményt képviselt! Hogyan lehetséges, hogy önöknek nincs hivatalos álláspontjuk ezekről a rémséges törvényekről, intézkedésekről? S végül, segítsenek megérteni, hogy miért nevezik önök harmóniának a diszharmóniát, hogy miért viselkedik olyan hadviselő félként a kormány, amely állandóan győzelmi jelentéseket közöl, holott nyilvánvalóan vesztésre áll?
Tisztelt Ház! A magyar külpolitika tehetetlen és cselekvésképtelen és ez kétségbeejtő. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)