Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szándékom szerint nagyon rövid expozét kívánok tartani a törvényjavaslat bevezetéseként, hiszen meggyőződésem, hogy sem az itt ülő képviselőknek, sem az ország közvéleményének nem kell részletesen indokolnom azt, hogy miért politikai, erkölcsi és alkotmányos kötelessége egy államnak, hogy mindazokat a szimbólumokat, amelyek államiságunkhoz kötődnek, amelyek kifejezik nemzeti érzéseinket, magas szintű jogszabályban, egy kétharmados törvényben az Országgyűlés szabályozza. Úgy hiszem, ez nem szorul különösebb magyarázatra.1990 óta az alkotmány tizennegyedik fejezetében szól az ország fővárosáról és nemzeti jelképeinkről. 1990 óta alkotmányos kötelezettsége az Országgyűlésnek, hogy a jelképek használatát kétharmados törvényben szabályozza. Többszöri kísérlet után a kormány figyelembe véve az Alkotmánybíróság legutóbbi döntését, amely hatályon kívül helyezte, megsemmisítette egy 1974-es kormányrendelet vonatkozó részét , elkészítette az előterjesztést.
(10.00)
Az előterjesztést még a kormány vitáját megelőzően egyeztettük az Országgyűlésben helyet foglaló parlamenti pártok képviselőivel. A megbeszélésen elhangzott észrevételeket a törvénytervezet-javaslat szövegén érvényesítettük. Ebből következően számomra az a bizalom és az a lehetőség egyértelműen adódik, hogy az itt helyet foglaló parlamenti pártok ezt a törvényjavaslatot támogatják.
A törvényjavaslat tartalmát illetően azt kell elsősorban kiemelnem, hogy miután két jelképről, két szimbólumról van szó: az ország címeréről és az ország zászlajáról, mindkét szimbólum részben az államiság jelképeként is meghatározásra kerül, illetőleg egyben eszközei és formái a nemzeti érzés kifejezésének, ezért ezt a kettősséget, ezt a két sajátos vonást kellett figyelembe vennünk a szabályozás tartalmának kialakításakor. Ennek megfelelően az állam, az államiságot megtestesítő állami szervek hivatali tevékenységük során nyilvánvalóan az állami címer használatában nem korlátozhatók; ugyanakkor a javaslat korlátozza és megszünteti a gazdálkodó szervezetek engedélyhez kötött címerhasználatának lehetőségét, amelynek fennmaradása a piacgazdaság viszonyai között nem indokolt, hiszen azt a sejtetést engedi egy ilyen megoldás, hogy az adott szervezet mögött valamilyen állami tekintély áll, ez pedig nyilvánvalóan az egyenlőség elveinek nem felelhet meg. Természetesen jóval szabadabb a szabályozás a tekintetben, amikor az állampolgárok vagy állampolgárok közösségei a címert, a zászlót nemzeti érzéseik kifejezéseként kívánják használni, és ebben a javaslat rendkívül megengedő.
Fontos része a javaslatnak az, hogy természetszerűleg védenünk kell ezeknek az ereklyéknek, ezeknek a szimbólumoknak a tekintélyét a jog eszközeivel is a jogosulatlan használat, illetőleg a tekintélyt romboló magatartás esetében. Erre a törvény külön javaslatot tesz, szabálysértési eljárás keretében miképpen kell az ilyen tevékenységet a jog eszközeivel elbírálni és honorálni.
Végezetül átmeneti rendelkezéseket találhatnak a törvényjavaslatban, amelyek szükségképpen a rendszerváltást követő szimbólumváltásban, címerváltásban felmerülő átmeneti időszakra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek a korábbi népköztársasági időszakból származó okiratok, címerek használatára, illetőleg nem használatára vonatkoznak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Természetesen a tárca, mint korábban is, más javaslatok esetében is kellő nyitottsággal várja az önök módosító indítványait. Miután azonban ebben már kialakult korábban egy egyetértés, bízom abban, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában vagy még ennél tökéletesebbre csiszolt formában hosszú időre alkalmas eszköze lesz annak, hogy nemzeti jelképeinket, nemzeti szimbólumainkat a jog erejénél fogva is megfelelő védelemben részesítse a magyar Országgyűlés. Kérem megértő támogatásukat. (Taps.)