Szabad György (MDF)
DR. SZABAD GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása kötelezettsége volt a kormánynak, elfogadása megtisztelő lehetőség az Országgyűlés számára, annál is inkább, hiszen az Alkotmánybíróság maga figyelmeztette a törvényhozást, hogy meghatározott időn belül tegye meg ezeket a lépéseket, hiszen a használat dolgában az 1990-es ismert törvényalkotásunk óta is egy húsz évvel korábbi rendelet érvényesült. Szerencsés lett volna, ha ez az alkotmánybírósági határozat az általa, tudniillik az Alkotmánybíróság által meghatározott valószínűleg nem véletlenül választott időpontig, 1995. augusztus 20-áig teljesíthető lett volna. Annál is inkább, hiszen a házbizottság döntése is világosan olyan időkeretben látja lebonyolíthatónak a törvényjavaslat tárgyalását, amit az a körülmény is alátámaszt, hogy az Igazságügyi Minisztérium dicséretes módon februárra már a nyers szöveget, majd sajnos, korlátozott átdolgozással az elhangzott pártvélemények után, márciusban már miniszteri ajánlással, indoklással együtt benyújtotta. Visszatekintve is úgy gondolom, hogy a zsúfolt program ellenére kellő időgazdálkodással a nyári szünetig, a határidő lejárta előtt is megoldható lett volna ez.E szépséghibát jelezve örülök annak, hogy az ülésszak elején a mulasztottat bepótolhatjuk.
Azt hiszem, valamennyi honpolgárnak hogy ezt az archaikus formáját idézzem a nemzetet alkotó tagoknak , és különösen annak, akit a sorsa törvényhozóvá tett, s legkülönösebben talán annak, akinek pályája a múlttal való foglalkozást jelzi, evidencia a legtöbb tényszerű megállapítás a törvényjavaslatban. Szerény megítélésem szerint ilyen értelemben nincs is itt vitára ok. Legföljebb arra, hogy az idő múlását jelző táblára pillantva jelezzem az önkorlátozást. Nem fogok élni mindazzal, ami e tárgykörben elmondható, talán szerencsésebb időkeretben elmondandó is lenne, de most a praktikumra térve egy pillanatig sem felejtem el és itt szimbolikusan, pars pro toto csak a zászlóról szólok a halk szavú költő figyelmeztetését, hogy "nem bot és vászon", hanem zászló a tárgy. Kosztolányira utalok.
Tisztelt Országgyűlés! Ezek után a praktikumra szeretnék térni és nyilván ezt sem szűken értelmezem. Úgy gondolom, a legjelentősebb mozzanat az, ami végre megjelenik ebben a használati vonatkozásban XX. századi magyar jogszabályban mert egyes korábbiakba ez könnyebben volt beleérthető, mint az eddigi vonatkozó rendeletekbe , hogy a magánszemélynek, tehát a honpolgárnak mik a jogai és lehetőségei a címer- és zászlóhasználat, sőt a köztársaság elnevezésének használata tekintetében is.
Megint azt mondhatom: nincs tartalmi kifogás. De van egy olyan szerkezeti észrevételem, amelyik azután nagyon sok elemmel bővül már tudniillik kifogásolható elemmel a szöveg vizsgálata kapcsán. Ez tulajdonképpen az üdvözlendő 11. § helye, amelyik jelenleg ezt a nevezetes tételt kimondja, miszerint a nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából magánszemély a címert és zászlót, és a zászlót, lobogót az e törvényben foglalt korlátozások megtartásával használhatja. A korlátozások ésszerű korlátozások, nem kívánom őket tárgyalni: az egyéb rendelkezések, azaz, a törvényjavaslat függelékének jellegét öltő rész tartalmazza. Egy világos szerkezeti meggondolás játszhatott itt szerepet: a címerről, legalábbis címe szerint, az első négy paragrafusban, a zászlóról a következő négy paragrafusban szól a javaslat.
(10.20)
Egy paragrafus szól a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés használatáról, s utána jönnek az egyéb rendelkezések.
De ha az ember most jogtechnikai, de ugyanakkor a tartalmi kiemeléssel élés lehetőségein elgondolkodik, akkor lehetett volna találni egy sokkal szerencsésebb megoldást. Nem tudom, hogy a módosításokban sor kerül-e rá, vagy esetleg maga a minisztérium kezdeményez itt valamit. Tudniillik a címerről szóló paragrafusok tulajdonképpen előkészítik a zászlóval foglalkozó és a nevezetes, az egyéb rendelkezések sorába utalt intézkedést. Ezek vissza-visszautalnak, magát a szöveget is bonyolulttá téve. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha az első fejezet elmondja, hogy kik, milyen szervek jogosítottak a címer, a zászló és a "köztársasági" elnevezés használatára; és utána az egyéb rendelkezésekbe vagy más módon elkülönített rendelkezésekbe csak az eltérések kerülnek. Ez így nemcsak méltóságteljesebbé tette volna a szöveget, hanem úgy gondolom, kevésbé bonyolulttá.
Egy előkészítő tárgyalásban, ha talán nem is ilyen összefogottan, de történt erre utalás, és történt más átrendezési problémára is utalás. Ha a "Zászló" alfejezetet nézzük a maga négy paragrafusával, logikai rendje igen zavaró. Ha a jelenlegi struktúra marad, akkor legyen szabad javasolnom azt, hogy már a címbe az kerüljön, ami később, az előbb idézett mondatban is jelen van: "Zászló (lobogó)". Mert a "Zászló"-fejezet az 5. §-ban csak "lobogó"-ról beszél anélkül, hogy itt a kettő megkülönböztetése meglenne. Tehát egy fejezet kezdődik címében azzal, hogy "Zászló", és utána az 1. §-ban a szóhasználat "lobogó".
Amikor a "zászló" először szóba kerül s ezt volt alkalmam az előkészületek során jelezni , akkor a védjegy elemként való használatáról van szó, és csak ez után kerül sor a zászló sokkal, mondjuk úgy, átfogóbb és emeltebb szintű használatának kérdéseire. Van itt tehát egy olyan, praktikusnak gondolt megoldás, ami szerény megítélésem szerint nem is praktikus és tartalmilag sem szerencsés.
Úgy gondolom, itt már néhány apróság kivételével, amivel kapcsolatban majd nyilván születik módosítás csak két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. A 9. § egymondatos szövege enyhén szólva nyelvileg nehézkes. A 11. §-ban "a történelmileg kialakult formák szerint is használható a címer és a zászló" mondja "például pajzstartóval", úgy gondolom, sok félreértés forrása lehet. A 16. §-ban ez tehát a harmadik jó lenne konkretizálni a legrövidebb időn belül eltávolítandó régi, úgynevezett címereket mert heraldikailag sem voltak az ötvenes években kialakított címerek tulajdonképpeni címerek, csak annak nevezték őket valami módon, hiszen köztudomású, hogy például a főváros néhány nevezetes pontján és az ország kevésbé nevezetes helyein bizony ezek megtalálhatók.
Elnézést az időtúllépésért köszönöm elnöknő türelmét. Úgy gondolom, jól teszi az Országgyűlés, ha elfogadja ezt a javaslatot, a szükséges módosításokkal. Köszönöm. (Taps.)