Trombitás Zoltán (Fidesz)
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Utolsó vezérszónokként nehéz újat mondani, hiszen annyi mindent elmondtak már előttem tisztelt képviselőtársaim, ráadásul úgy érzem az elmondottak alapján, hogy alapvető kérdésekben a hat parlamenti párt egyetért e törvény beterjesztése kapcsán.A törvény fontosságáról, szükségességéről néhány szót. Formai szempontból alkotmányos kötelezettség terhelte a kormányt e törvény megalkotására, és ez a kötelezettség '90-től állt fenn. Ráadásul a nemzeti jelképek használatáról szóló törvény elfogadásához az összes országgyűlési képviselő kétharmados támogatása szükséges. Világos tehát, hogy az alkotmány megkülönböztetett figyelmet szentel e szabályozási tárgykörnek.
Ha figyelemmel vagyunk arra is, hogy a 32/1994-es alkotmánybírósági határozat a tárgykört szabályozó 1974-es kormányrendelet diszkriminatív rendelkezéseit megsemmisítette, és megszabta, hogy 1995. augusztus 20-áig el kell fogadni a nemzeti jelkép használatáról rendelkező törvényt, akkor nyilvánvaló, hogy ezt az előterjesztést minél előbb el kell fogadni a parlamentnek, hiszen tovább nem tartható fenn ez az alkotmánysértő helyzet.
Ha tartalmi szempontból vizsgáljuk az előterjesztést, akkor is ég a lábunk alatt a talaj. 1990 óta, a kezdeti időszak néhány emlékezetes incidensét leszámítva, a nemzeti jelképek használatának kialakult gyakorlata elfogadhatónak tűnik. Az alkotmánybírósági döntés óta a helyzet már lényegesen megváltozott, hiszen a közhatalmi szférán kívül legálisan senki nem használhatja, márpedig ez az állapot nemigen felel meg a modern jogállami gyakorlatnak.
Valamennyiünk előtt ismert, hogy már az előző kormány elkészítette és benyújtotta a nemzeti jelképek használatáról szóló törvényjavaslatot. Ez az előterjesztés, ami előttünk fekszik, gyakorlatilag néhány apró módosítást leszámítva ezt, a korábbi kormány által kidolgozott normaszöveget tartalmazza.
Az előterjesztés koncepcionálisan elfogadhatóan közelíti meg a tárgykör szabályozását. A címer és a zászló kettős funkcióját figyelembe véve alakítja ki a nemzeti jelképek használatát meghatározó szabályokat. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni azokat a szakmai és kodifikációs hiányosságokat sem, amelyek ebben az előterjesztésben fellelhetők. Ez különösen sajnálatos azért, mert az előterjesztőnek több mint egy éve volt arra, hogy ezt az örökölt törvényjavaslatot tüzetes szakmai kontroll után terjeszthesse a parlament elé. Nem ez történt, pedig igen jó alkalom adódott a kormány számára, hogy a törvény-előkészítés e sokat bírált színvonaltalanságát e nem jelentős terjedelmű javaslat kapcsán megtörje, ugyanis csak arról lett volna szó, hogy egy koncepcionálisan megalapozott, kész normaszöveget szakmai szempontból tökéletesre vagy majdnem tökéletesre csiszoljon. Sajnálatos, de ez nem sikerült.
A javaslattal tehát alapvető gond nincs, de néhány nem lényegtelen és megfontolandó problémára kénytelen vagyok rávilágítani. A javaslat vitathatóan oldotta meg a gazdasági szféra címerhasználatát, holott közismert, hogy a címer éppen mert nemzeti jelkép is értékkel bír a piacon. Az előterjesztés az egyéb rendelkezések között 10. § meglepő módon minden jogi korlát nélkül szabad mérlegelési jogot ad a minisztériumoknak a nemzetközi rendezvényeken való címerhasználati engedélyek megadásában. Érthetetlen számomra, miért nem tett kísérletet a jogszabály előkészítője arra, hogy az engedély megadásának jogi feltételeit kimunkálja. Az közismert, hogy egy jogállamban alapvető törekvés az, hogy az államigazgatás szabad, diszkrecionális jogkörét a jogrendszerből kiirtsa. Ez az előterjesztés a minisztériumok szabad mérlegelési jogkörében hozott döntését nagyvonalúan bírósági úton is megtámadhatóvá teszi. A konstrukció tehát világos. Várhatóan két megoldás képzelhető el. E jogszabályi rendelkezés alapján az egyik szerint a minisztérium automatikus pecsételő hatóság lesz, vagy a másik lehetőség szerint megfoghatatlan érdekek, szempontok alapján juttat szervezeteket és személyeket gazdasági előnyökhöz.
Aggályosnak tűnik a 11. § is. A szemlélet árulkodó, hiszen a (2) bekezdés arról rendelkezik, hogy a különböző típusú rendezvényeken a címer és a zászló használata megengedett. Szakmailag sokkal tisztább és indokolt lenne egy olyan konstrukció, amelyben a nemzeti jelkép használatát a törvény meghatározott esetekben kötelezően előírja, és minden más esetben az eseti használatot kimondatlanul megengedi.
(11.00)
Ugyanebben a szakaszban erősen kérdéses a (4) bekezdés is, amely a zászlón elhelyezett címer használatát teszi általánossá.
(A jegyzői székben dr. Kávássy Sándort dr. Semjén Zsolt, Boros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel.)
Miután a normaszöveg alanyai sajátos jogtechnikával vannak körülírva az "ahol e törvény a címer használatát megengedi" szövegrészből az derül ki, hogy közhatalmi és minden más magán-, valamint jogi személyről van szó , e rendelkezés alapján félő, hogy a címer és a zászló együttes használata, az Országház előtti zászlófelvonás esetét leszámítva, bárhol előfordulhat. Személy szerint nekem a címeres zászló használata nem jelentene gondot tehát ez a konstrukció agyoncsapja a törvény egész logikáját.
S végül megemlítem: a hozzám eljuttatott szakmai észrevételek jelzik, hogy a honvédségi csapatzászló leírása nem felel meg a szakmai szabályoknak. Szerintem indokolt lenne ezt a szakmai testület által tett észrevételt a jogszabály előkészítő apparátusának tisztáznia.
A Zászlókutató Intézet észrevételei egyébként is elültetik bennem azt a gyanút, hogy az előterjesztés esetleg más, címertani vonatkozásai sem teljesen tisztázottak. Esetleg a Címerkutató Intézet álláspontjának megismerése ebből a szempontból nem lett volna haszontalan már ha van Címerkutató Intézet természetesen.
Hasonlóképpen megemlítem, hogy míg a címernél a javaslat helyesen előírja a szabványnak megfelelő használatot, addig a zászlónál lobogónál ilyen rendelkezést nem találhatunk. Tudomásom szerint ennek az az egyszerű oka, hogy a zászló tekintetében nem létezik magyar szabvány, csupán a szokások alapján alakult ki a zászló méreteit illető arány. Bár ezek a kérdések feltehetően nem fognak a nemzeti jelképek használatakor gyakorlati problémát okozni, de némi fantáziával elképzelhetünk olyan eseteket is, amikor nem igazán ízléses zászlófelvonásoknak is tanúi lehetünk, amelyek esetleg sértik a nemzeti jelképek méltóságát ugyanis semmi nem akadályozza meg a használókat, hogy zászlóként piros-fehér-zöld szalagcsíkokat vonjanak fel egy ünnepségen.
Tisztelt Ház! Tudom, sokak számára érzelmileg is fontos kérdésről van szó, ráadásul alkotmánybírósági határozat is kötelez bennünket arra, hogy tárgyaljuk e javaslatot. De ha egyetértésben vagyunk a fő kérdésekben, akkor itt lenne az ideje, hogy a fontosabb gazdasági és szociális kérdésekre összpontosítsuk figyelmünket, és térjünk rá ezek tárgyalására.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)