Fodor Gábor (SZDSZ)
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnöknő, illetve most már Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! "Hogy az egyetem körül valami nincs rendjén, annak belső tünete a kari kívánalmaknak, javaslatoknak, reformtörekvéseknek permanenciája. De kiáltóbbak a külső jelek. Az állam voltaképpen elégedetlen vele, kihasználja, áldoz is rá, de nem tud fölmelegedni iránta. A társadalom pedig egyfelől elözönli hallgatókkal a meglévő egyetemet, egyre több iskolát akar egyetemmé tenni, és egyre több pályát akar egyetemi minősítéshez kötni, másfelől mégsem becsüli meg igazán sem az intézményt, sem tanárait" dr. Schütz Antal piarista teológus professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja kezdi így előadását 1936. december 10-én délután, az Országos Felsőoktatási Kongresszus első napján. Az egyhetes tanácskozást Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter hívta össze, és témája a magyar felsőoktatás reformja volt. Idézhetnénk persze Eötvös Lorándot is, aki ötven évvel azt megelőzően, 1887-ben tárja föl nyílt levelében az akkori miniszternek, Trefort Ágostonnak az egyetem működési zavarait és javasolja a szükséges változásokat.
Az oktatás és ezen belül különösen a felsőoktatás helyzete, színvonala állandóan visszatérő vitatémaként jelenik meg. Kritika tárgya a felsőoktatás szakmai berkeiben csakúgy, mint a politikában, de vitatkozik róla a széles társadalmi közvélemény is. Szükségszerű a vita, a változtatás igénye, hiszen a felsőoktatás érzékeny műszerként jelzi a társadalom és a gazdaság átalakulását, de részese is egyúttal a változási folyamatoknak.
(A jegyzői székben Boros László helyét dr. Trombitás Zoltán foglalja el.)
Napjaink polgári átalakulásának, a piacgazdaságra való áttérésnek, tehát a modernizációs programnak a sikere elképzelhetetlen hatékonyan és magas színvonalon működő felsőoktatás nélkül. Ugyancsak lehetetlen enélkül az európai integráció, a nemzetközi gazdasági verseny kihívásainak való megfelelés.
A kormány programjának megalkotásakor e felismerésből kiindulva tűzte ki célul a felsőoktatás fejlesztését, s ennek alapján fogalmazta meg és terjesztette be ez év áprilisában a fejlesztés irányelveit. A határozati javaslat rendkívüli jelentősége és egyben munkánk felelőssége abban áll, hogy az e határozatban megfogalmazott elvek alapján készíti elő a kormány a felsőoktatási törvény módosítását, és az általunk elfogadott kívánalmaknak megfelelően alakul át a magyar felsőoktatás intézményrendszere, képzési rendje, finanszírozásának módja; felsőoktatásunknak a szűk elitképzésből a színvonal megőrzésével jó értelemben vett tömegképzéssé kell válnia.
A felsőoktatásról szóló 1993. évi törvény a kormány számára feladatként szabta meg, hogy a felsőoktatás fejlesztésére törvényjavaslatot nyújtson be az Országgyűléshez. E feladat azonban ahogy azt az igazságügyi tárca jelezte és az alkotmányügyi bizottság is megerősítette , figyelemmel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben megfogalmazottakra, tévesen került meghatározásra.
(11.10)
A fejlesztés összetett tárgyköre jogszabályban nem rendezhető, mivel általános érvényű célok, programok, irányok és megoldási javaslatok megfogalmazásával lehet csak fejlesztésről rendelkezni. Ez normatív jellegű megfogalmazásban nem valósítható meg, mint azt már korábban a tisztelt Ház által is elfogadott interpellációs válaszaimban több alkalommal elmondtam. A fejlesztés elveiről való rendelkezésre az 1987. évi törvény 53. §-a alapján az Országgyűlés által kiadható irányelv alkalmas mint az állami irányítás egyéb eszköze. Ezért nyújtotta be a kormány a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslatát.
A kormány programjában megfogalmazta a fejlesztéssel elérendő célokat. Az irányelv kijelöli a célokhoz vezető utat, és az Országgyűlés e határozattal garanciát teremt a fejlesztés megvalósulására azáltal, hogy időről időre számon kéri a kormánytól az ennek érdekében elvégzetteket. Ezzel biztosítja azt is, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt folyjék a fejlesztés, és ez gondolom, ebben is mindannyian egyetértünk össztársadalmi érdek.
A fejlesztési elképzelések kitüntetett céljai: a felsőoktatás minőségének megőrzése, lehetőség szerint emelése; a nyitottság biztosításával a pályára való felkészülésre, a továbbképzésre és a pálya szükség szerinti módosítására vonatkozó lehetőség megteremtése; a rugalmas szerkezetű, átjárható képzési rendszer kialakítása a szabad választás érdekében; az esélyek kiegyenlítődése, a méltányos tehermegosztás; a versenysemlegesség és a hatékonyság növelése. Az e célok elérése érdekében megteendő lépéseket a javaslat részletesen tartalmazza. Most csupán néhány fontosabb részletét emelem ki.
Világossá vált, hogy a célok megvalósulásával együtt szükséges a hallgatói létszám növelése, hogy hazánk diplomás, magasan képzett szakembereinek számát, társadalmon belüli részarányát közelítsük a nyugati társadalmakban kialakult értékekhez. Azonban ez nem jelenthet uniformizálást. A piacgazdaság szabályainak megfelelően szakterületenként és képzési szintenként is eltérő létszámnövekedésnek kell megvalósulnia. A magasabb hallgatói létszám is indokolttá teszi a képzési szerkezet olyan átalakítását, amelyben az egyes szintek rugalmasan kapcsolódnak egymáshoz, biztosítva az átjárhatóság lehetőségét, kerülve a túlszakosodást, és a diák számára lehetőséget adva arra, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb tartalmat és a képességeinek megfelelő szintet.
Indokolt bővíteni a képzési formáink tárházát, lehetővé téve ezzel, hogy a diák a maga számára leggazdaságosabb formát választhassa. Ezzel szabadabbá válik a tanulás folyamata és növelhető a hallgatói létszám. Sőt, megoldást kínál a jövő egyik fő stratégiai kérdésére is, hiszen nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a tanulmányok során megszerzett, ám napjainkban egyre gyorsabban elavulttá váló szaktudás napra készen tartható legyen.
A diák számára az is fontos, hogy a megszerzett tudást tanulmányainak befejezése után minél hatékonyabban tudja kamatoztatni. Erre már az iskolai években fel kell készülnie a jelenleginél nagyobb mértékű önálló hallgatói munkával, aminek feltételeit biztosítani kell. Olyan szakembereket kell képeznünk, akik képesek a magas színvonalú, önálló feladatmegoldásra, a munkájuk során előadódó problémák hatékony kezelésére és sikeres megoldására.
A kutatás-oktatás minőségének megőrzése és növelése alapvető cél. A minőség elfogulatlan megítélése azonban csak autonóm és a viszonosság kényszerétől nem függő szakmai testületek által történhet. Ezért szükséges a szakmai szervezetek, a munkaadói oldal képviselőinek bevonása és a jelenleginél nagyobb szerephez juttatása a minőség-ellenőrzésért felelős testületek munkájában.
A felsőoktatás finanszírozásának szerkezeti átalakítása is sürgető feladat. A költségszerkezet átrendezésére a hatékonyabb, olcsóbb működés, az optimális gazdálkodás megteremtése érdekében van szükség. Ezért olyan normatív rendszert kell kialakítani, amely hatékony és költségkímélő gazdálkodásra ösztönzi az intézményeket, amely képes a központi költségvetés változó támogatását rugalmasan követni, és képes további alternatív források bevonására az intézményi költségvetésbe.
A finanszírozás kérdéskörén belül indokolt végiggondolni az állami és az állam által elismert nem állami felsőoktatási intézmények finanszírozásának kérdéseit a szektorsemlegesség szempontjából. E témakörben különösen fontosnak tartom az Országgyűlés elvi döntését. E feladatok megfogalmazása során nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyes képzési területek például agrár-, egészségügyi, egyházi, katonai és rendészeti terület sajátosságait sem.
Országos szinten a takarékosabb működés alapfeltétele az erősen széttagolt intézményhálózat mihamarabbi integrációja.
Nem tekinthető véletlennek, hogy a közoktatás tartalmának és szerkezetének átalakítása párhuzamosan folyik a felsőoktatás reformjával, a tanító- és tanárképzés szerkezetének átalakításával, a tanártovábbképzés megújításával. Miközben a pedagógusképzésben résztvevők számát jelentősen csökkenteni kell, megőrizzük a meglévő értékeket és biztosítjuk a szakmai követelmények magasabb színvonalát.
Nem hanyagolható el az oktatás és kutatás kapcsolatának kérdésköre, a kutatói utánpótlás és az infrastruktúra biztosítása. Indokolt foglalkozni az oktatók és a kutatók megfelelő anyagi megbecsülésének kimunkálásával, hiszen ez is hozzájárul az oktatás színvonalának emeléséhez.
Végezetül, de nem utolsósorban nem felejthetjük el, hogy a magyar felsőoktatásnak kapcsolódnia kell szűkebb-tágabb környezetéhez, magas szintű nemzetközi kapcsolatokat kell ápolnia, és egyre inkább alkalmasnak kell lennie arra, hogy felzárkózzék az európai felsőoktatási rendszerekhez, sőt azokkal összevethető, egyenértékű legyen mind a kiadott diplomákat, mind a megszerzett szaktudás tartalmát és minőségét tekintve. Alapvető feltétele ez a nemzetközi szakmai mobilitásba való bekapcsolódásnak, ami nélkül illúzió volna egyenrangú félként bekapcsolódni az Európai Unióba.
E célok és a hozzájuk vezető eszközök kimunkálása a felsőoktatás szakembereinek, tanácsadó- és képviselő-testületeinek és az általam vezetett tárca szakértőinek közös munkálkodása eredményeként született meg, és a vélemények sokszori egyeztetése nyomán nyerte el a jelen határozattervezetben rögzített formáját. Minthogy április óta, bízván az Országgyűlés mihamarabbi politikai felhatalmazásában, a felsőoktatási intézmények progresszív csoportjaival, az intézményvezetők konferenciáival folytattuk tovább a közös munkálatokat, az itt elhatározandók egy része már a megvalósulás folyamatában van. Például elkészült és a jövő évi költségvetésben már érvényesülni fog a teljesítményarányos normatív finanszírozás rendje. A tandíjbevételek jelentős fejlesztési többletforrást biztosítanak az intézmények számára. Megindult a felsőoktatási intézmények integrációját előkészítő elemzések tárgyalása, egyes intézmények már bejelentették a tárcának egyesülési szándékukat. A határozat alapján összeállítottuk a kormányhoz benyújtandó feladatterv és jogalkotási program előzetes változatát. Készül a törvénymódosítási javaslat kodifikált anyaga.
Ne legyenek azonban illúzióink, tisztelt képviselőtársaim! Bármekkora is legyen közös bölcsességünk, néhány évtized múlva utódaink fogják ismét vitatni a felsőoktatás reformjának szükségességét.
Köszönöm figyelmüket és jó vitát kívánok.
Köszönöm. (Taps.)