Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tekinthető mindennapos dolognak, amikor az Országgyűlés hosszú távú fejlesztési elképzelésekről alkot határozatot. Egy ilyen esemény az ország jövőjének szab irányt, mégpedig sokkal nagyobb nyomatékkal, mint azok a törvények, amelyek korunkban sűrűn változnak, módosulnak. Még fontosabbá emeli az aktust az a körülmény, hogy a felsőoktatás fejlesztéséről szól a határozat; a felsőoktatásról, amelyben az ország szellemi ereje koncentrálódik, és amely a magyar értelmiség örökös utánpótlásának döntő színtere. Amikor tehát erről a határozatról alkotunk véleményt, egyúttal a magyar jövőről szólunk.Önmagában véve örvendetes tény, hogy a felsőoktatás hosszú távú fejlesztési elképzeléseiről beszélhetünk. A fejlesztés irányelvei is részben elfogadhatóak. Ám a miniszteri előterjesztés színvonala, kidolgozottságának foka és megalapozottsága már nem ad okot az örömre. Az anyag ugyanis nem haladja meg a sörözgetés közben utópiákat szövögető diákság kiáltványának szintjét. Először is teljes mértékben hiányzik a fejlesztési javaslatokat indokló helyzetelemzés. Nem pótolja ezt az előterjesztés végén lévő kétoldalas indoklás, amely voltaképpen sűrítve megismétli az irányelvekben foglaltakat. Nem tárul föl a magyar felsőoktatás állapota, múltja, fejlődése, eredményei, szellemi háttere, tárgyi adottsága, anyagi helyzete, kapcsolatrendszere stb. Semmiféle elemzés, értékelés, számítás, összehasonlítás vagy csak leírás sem alapozza meg a fejlesztési stratégiát.
(12.10)
A helyzetfeltárás kimerül egy-egy pontatlan utalásban. Például: "A felsőfokú szakképzésben továbbtanulók száma a piaci szférában folyamatosan emelkedik." Nem világos, hogy miről van szó pontosan. Vagy más: "Továbbra is megmarad az intézményrendszer széttagoltsága." 5. oldal. Mihez képest? Így az egész fejlesztési stratégia a levegőben lóg, megalapozottság nélküli légvárként tekinthető. Ugyanez a pongyolaság tér vissza magában az előterjesztésben. Ugyanis egyetlen fejlesztési elgondolást sem alapoz meg konkrét tényfeltárás vagy számítás. Elfogadhatatlan az indoklás magyarázkodása, amely szerint "az egyes elemek részletes költségvetési hatáselemzésére akkor kerülhet sor, amikor a kormány megvalósításra vonatkozó munkálatai keretében a jogszabályalkotási programját végrehajtja." Túl azon, hogy ez a mondat az értelmetlenségig túlbonyolított, jól tudjuk, hogy tartalma fából vaskarika. Ugyanis megalapozott számítások, hatáselemzések nélkül a modern korban már nincs fejlesztés. Fölösleges igyekezet a hiányzó számításokat, az el nem végzett munkát bonyolult körmondatokkal feledtetni.
A javaslat megalapozottságát vagy komolytalanságát világosan mutatja a 2. oldalon a 3. pont, mely szerint forrásul a következők szolgálnak majd. "A felsőoktatási rendszer hatékonyságának növeléséből származó megtakarítás." Vajon hogy függ össze a hatékonyság a megtakarítással?
Itt van "A tandíjbevételek", melyről tudvalevő, hogy igen csekély az értéke. A Kisgazdapárt szerint tandíjat csak akkor lehet szedni, ha az egyetemekre beiratkozás van és nem felvételi kontraszelekció.
"Az államháztartás eszközei az egyensúlyi következményekre figyelemmel." Ez vajon miféle igényt elégít ki? A terv az agráregyetemek számának és kapacitásának csökkentése? Miért baj az, ha sok a képzett, kiművelt fő? Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak gróf Klebelsberg Kunó elődjét, 1926-ban, Trianon után mondta, hogy milyen szükség van a kiművelt főre.
Légvárakból nem igazán érdemes komoly véleményt mondani. Mindazonáltal szükségesnek tartok néhány észrevételt tenni a fejlesztés irányára.
1. A fejlesztés kitüntetett értékeit 3-4. oldal , minőség, nyitottság satöbbi, nem vitatom. Hiányzik azonban közülük néhány. Így például a nemzeti értelmiség nevelése, a tudományos hitelesség, a szigorú szakmai önkontroll. Értelmetlennek tartom idesorolni az esélyek kiegyenlítődését. Nem is tudom értelmezni, csak jelszó szerint citálni. Megkérdőjelezem az abszolutizált átjárhatóság eszméjét, azt, hogy a hallgatók saját igényeik szerint tervezzék és alakítsák tanulmányaikat.
2. Ellentmondás van az alapértékként megfogalmazott szabad választás és a hallgatói létszámnövelés korlátozottsága között.
3. Nem ismeretes, hogy mi indokolja a tervezett létszámnövelésre kiszemelt karokat, illetve képzési típusok kiválasztását 6. oldal 3. bekezdés 1. pontja.
Egyetértek az esti levelező oktatás megtartásával és fejlesztésével, de nem úgy, ahogy az anyag tartalmazza ez a 6. oldalon van , ugyanis nem takarékossági okból, hanem az egyéni életutak különbözősége következtében elsősorban szociális meggondolásból van szükség a fenti képzésre. Az önálló hallgatói munka szerepének, súlyának növelése 7. oldal 4. pont , amivel egyetértek, de nem képzelhető el tervezett létszámleépítés mellett. Elfogadhatatlannak tartom, mert nem világosak a finanszírozási elvek 8. oldal 7. pont.
Hogyan képzelik az intézmények közötti teljesítményarányos újraelosztást? Vagy hogyan egyeztethető össze az alapértékeknek mondott esélyegyenlőség azzal, hogy "a tandíjnak összefüggésben kell állnia a szakirányos fajlagos költség igényével és a tanulmányok későbbi megtérülésével"? Egy ilyen berendezkedés beláthatatlan szociális következményekkel járna, és aki ezt megszavazza, az nem tudom, hogy néz utána a tükörbe.
Érthetetlen és elfogadhatatlan a pedagógusképzéssel kapcsolatos passzus 9. oldal 11. bekezdés. Szó van egységes tanárképzésről, kétszintű egyetemi képzésről, valamint egységes modulról. Érdemben akkor tudnék e kérdéshez hozzászólni, ha érthető magyar nyelven hallhatnám, olvashatnám a fejlesztési terveket.
A felsőoktatásban, akárcsak a közoktatásban, kulcskérdésnek számít az oktatói kar milyensége. Ezt a témát az előterjesztés méltánytalanul mellékesen kezeli és nem a lényegről szól. Beszél ugyan oktatói követelményrendszerről, amit érvényre kell juttatni a 10. oldal 15. pontban, de hogy kivel, hogyan, milyen értékek mentén, arról nincs szó. Az egész előterjesztés olyan, amilyeneket a hetvenes, nyolcvanas években tucatjával gyártottak a minisztériumokban. Mintha az egész nem a lényegről, hanem csupán formai elemekről szólna. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)