Kovács Kálmán (KDNP)

1995. szeptember 4.

DR. KOVÁCS KÁLMÁN, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem hiszem, hogy fantomvita lenne a törvény kontra országgyűlési határozat vita, ezért én is szeretnék néhány szót ezzel kapcsolatban elmondani és egy új aspektusból is megvilágítani ezt a kérdést.A tényeket felidézve szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az 1993-ban elfogadott felsőoktatási törvény Magyarországon először szabályozta törvényi szinten a felsőoktatás helyzetét és működését. Vastagh Pál, akkor ellenzéki képviselő, ma igazságügy-miniszter javaslatára, a kormánypártok és az ellenzék egybehangzó véleménye alapján került be a törvénybe az az előírás, hogy a felsőoktatás fejlesztését 1994. december 31-ig törvényi szinten kell szabályozni.

(12.20)

Ezt a kormány törvénysértő módon elmulasztotta és 1995 áprilisában országgyűlési határozatot nyújtott be. Természetesen nem az volt ebben a kérdésben a törvénysértő, hogy országgyűlési határozat vagy törvény, hanem a késedelmes benyújtás.

Még egy dolgot hadd mondjak el. Természetesen nem hiszem, hogy Vastagh Pál miniszter úr szakmailag helytelen javaslatot tett volna, vagy az akkori ellenzék egy részének, a mostani kormánypártoknak közel két év szakértői munkára lett volna szükségük ahhoz, hogy rájöjjenek: a felsőoktatás fejlesztéséről nem lehet törvényt alkotni, csak országgyűlési határozatot. Ezt az érvelést mi, kereszténydemokraták hajánál fogva előrángatott érvelésnek tekintjük, arról nem is beszélve, hogy ez szakmailag teljesen komolytalan.

Megdöbbentő számomra ebből a szempontból az Igazságügyi Minisztérium véleménye. Azt hiszem, ha jogilag egy kicsit alaposabban utánanéznek, akkor bizonyára rájönnek arra, hogy itt valóban törvény is, de országgyűlési határozat is alkotható.

Mi tehát a célja annak, hogy a kormányzat törvény helyett az országgyűlési határozatot erőlteti? A KDNP értékelése szerint itt egy nyilvánvaló üzenetről van szó, és erre eddig senki nem tért ki. A kormány és benne a koalíció pártjai megszegve választási ígéreteiket egy olyan üzenetet közvetítenek, amely világossá teszi a társadalom számára, hogy a felsőoktatást immár nem tartja "a hazai modernizáció meghatározó tényezőjének" idézet a kormányprogramból. Nem igaz az sem, hogy szükség van a felsőoktatás-fejlesztés elindításához szükséges többletforrásokra; ezt szintén nem a KDNP találta ki, hanem ismét a kormánykoalíció programjából idézek.

Ezzel szemben mi van? Van négymilliárd forint elvonás, van hatezer egyetemi oktató elbocsátása többek között, és természetesen mint már annyiszor megszoktuk nemcsak a választási ígéretek megszegése, hanem a kormányprogram megszegése és törvénytelenségek minden területen az MKM működésében.

Csak egyetlen példát említek... (A mosolygó Vancsik Zoltán felé fordulva:)... és nagyon köszönöm frakcióigazgató-társamnak, hogy mosolyog és örömmel veszi tudomásul, hogy ezt említem, az MSZP is sorra fog kerülni ebben a megszólításban. A tavaszi ülésszakon pontosan én kifogásoltam interpellációban a felsőoktatási intézmények számára előírt MKM-intézkedést. Fodor Gábor hírhedt levele a felsőoktatási törvény 5. §-át és az alkotmány 35. §-ának f) pontját sértette meg. Akkor kioktató választ kaptam az államtitkár úrtól igaz, nem a miniszter úrtól , és természetesen a parlament kormánypárti többsége elfogadta a választ. Hogy mégis igazam volt, ezt az Alkotmánybíróság döntése két hét múltán igazolta.

Természetesen ezt is hadd tegyem hozzá sem az MKM vezetése, sem az államtitkári választ elfogadó kormánypárti képviselők nem jelezték, hogy ebben a kérdésben az ellenzéknek volt igaza és ez megkövetelné azt, hogy megfontoltabb minisztériumi munka és természetesen megfontoltabb kormánypárti szavazógépezet legyen.

Talán csak ennyit az előbbi mosolyra, és gondolom, továbbmehetek szakmai érveim felsorolásában.

Tehát visszatérve az eredeti gondolatra: a törvény helyett országgyűlési határozat, a többletforrások helyett elvonások és kényszerű elbocsátások közlik a társadalommal, hogy a felsőoktatás leépítendő terület. Ezt a szándékos leépítést a kormányzat a társadalom, a szakma és természetesen az ellenzék minden igyekezete ellenére véghezviszi, mert bátor. Nagyon sokszor hallottuk ezt a kifejezést, én ezt inkább politikai rövidlátásnak tekintem.

Foglalkoznom kell a tandíj kérdésével is, mert összekapcsolódik a fejlesztés kérdéskörével. Igaz, a kormányprogramban a tandíj 1995-ös bevezetése szerepel, de ott szerepel az az idézet is, hogy "ennek azonban feltétele a megfelelő kompenzációs rendszer".

A kormányzat választási megfontolásokból 1996-ra halasztotta a bevezetést, majd puccsszerűen visszahozta 1995 márciusában. Az új változatban viszont már nincs szó a feltételrendszerről, csak a tandíjról, amely eredetileg kétezer forint volt, de a hallgatói tiltakozások eredményeképpen a rendeletben immáron kétezer forint plusz nyolcezer forint kiegészítő tandíj szerepel. Mi lesz, ha ősszel az egyetemisták ismét kivonulnak az utcára? Talán ismételt tandíjemelés várható ennek eredményeképpen? A kérdésem természetesen csak szónoki.

Végezetül néhány szót a parlament előtt lévő anyagról. Az anyag összességében egy felületesen megfogalmazott kívánsággyűjtemény. Természetesen a megfogalmazott óhajokkal a Kereszténydemokrata Néppárt egyetért, de a megfogalmazott irányelvek csak szép szavak maradtak, mert a kormány cselekedetei ellentétesek a megfogalmazottakkal. Például két gondolat:

A kormányzat helyesen növelni kívánja a hallgatói létszámot, és helyesen teszi bele ebbe az országgyűlési határozatba, hogy esélyegyenlőséget kell biztosítani. Kérdezem én, hogyan, mert a tandíj és a költségek emelkedése eleve lehetetlenné teszi a létszámemelést és különösen lehetetlenné teszi az esélyegyenlőség javítását.

Mindezek alapján összefoglalva: a KDNP elutasítja ezt az országgyűlési határozatot. Ismételten javasoljuk a kormányzatnak, hogy ezt a határozattervezetet vonja vissza és a felsőoktatás presztízsének megtartása érdekében térjen vissza a törvény eredeti koncepciójához, tehát törvényi szinten, megalapozottan és megfelelő színvonalon szabályozza a felsőoktatás fejlesztésének feladatait.

A KDNP mindezek alapján nem fogja megszavazni ezen országgyűlési határozatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)