Pokorni Zoltán (Fidesz)

1995. szeptember 4.

POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz Magyar Polgári Párt vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb a bizottság kisebbségi álláspontjának tolmácsolójaként módom volt elmondani a véleményünket három pontról ami természetesen az én véleményem is volt -: ez az eljárásjogi, a jogelméleti és a politikai kérdés. Azt gondolom, eljárásjogilag a kormány itt hibát követett el, azt gondolom, jogelméletileg nem igaz az az állítás, hogy egy fejlesztési programot nem lehet törvényben, hanem csak egyfajta határozatban rögzíteni, és azt gondolom, azt a politikai üzenetet, amit többen a maguk módján megfejtettek, tolmácsoltak mely szerint ez a forma azt jelenti, hogy a kormány a maga részéről nem kívánja a felsőoktatás határozott fejlesztését ebben a kormányzati ciklusban folytatni, illetve megvalósítani , elég pontosan körüljártuk, erről a későbbiekben már nem akarok beszélni.Nehéz helyzetben vagyok, mert Fodor Gábor miniszter úr egy olyan határozati javaslatot terjesztett elő, amiben számomra sok elem nagyon ismerős. Szó szerint akár mondatokat tudnék idézni egy általam jól ismert dokumentumból, ennek az anyagnak az a címe, hogy "A Fidesz felsőoktatási programja".

Ezt a választások előtt készítettük el, nagyon sok ponton ugyanazokat az értékeket, ugyanazokat az elveket fogalmazzuk meg egy választási program szintjén, mint ami itt néhol visszaköszön.

Nem is ezekkel a szép szavakkal vagy célkitűzésekkel van a baj, hanem az egésszel.

(12.30)

Tudom, hogy ez az általános vita, én mégis egy módosító javaslatot szeretnék ismertetni. A helyzet annál furcsább, mert ez a módosító javaslat nem az enyém, hanem Rab Károly képviselőtársamé, övé a szerzői érdem ezért az egypercesért, amit én egy kiváló írói teljesítménynek gondolok, ezért szeretném hűen tolmácsolni.

Elnök úrhoz szól a javaslat. A javaslat lényege az egy mondat , hogy "A H/915. számú határozati javaslat teljes elhagyását javaslom. Indoklás: az 1993. évi felsőoktatási törvény előírja, hogy a kormány '94. december 31-éig terjessze az Országgyűlés elé a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvényt. Ez nem történt meg. De a H/915. számú előttünk fekvő javaslat is csak javaslatot terjeszt elő, hogy az Országgyűlés határozzon arról, hogy az előterjesztő majd terjesszen elő valamit, amit rövid távúnak nevez, majd valaki valamit módosítson 2005-ig.

Az 1. pont egy értelmező szótár, de országgyűlési határozat erejű. Ez lesz az első értelmező szótár a világon, amit egy ország legmagasabb szintű testülete definiál.

A 2. pont arról kíván határozni, hogy majd határozzunk 1994 helyett '95. december 31-éig az értelmező szótár rövid időn belül megvalósítható egyes elemeiről nem definiálja, hogy melyek ezek; néhány ilyen elem: minőség, nyitottság stb. , majd utánunk az özönvíz, a további elemekről határozzunk, hogy azok meg fognak valósulni 2005-ig. Ám legyen!

A 3. pontban határozunk arról, hogy pénzt akárhonnan lehet szerezni, de a költségvetés plusz forrásokat nem ad hozzá.

A 4. pontban az előterjesztő ismét felhívatja az Országgyűléssel a saját figyelmét, hogy a 2. pontban megjelöltek mellett szorgos munkával 60 napon belül feladattervet, jogalkotási programot dolgozzon ki. Ezt nem kell neki különösképpen senkinek sem megmutatnia, kiváltképp nem a parlamentnek, csak az előterjesztő egyáltalán egy kicsit dolgoztatja önmagát.

Az 5. pontban pedig az előterjesztő kéri magát kötelezni beszámolni minderről kétévenként, de első ízben két és fél múlva.

A melléklet I. fejezete valóban fontos címszavak jegyzéke, de az Országgyűlés feladata nem a definiálás, hanem a felsőoktatás mennyiségi, minőségi fejlesztése, annak irányainak kijelölése, feltételeinek megteremtése. A további II. és III. fejezetek az értelmező szótár gyengébbek kedvéért történő részletesebb kifejtését kívánja országgyűlési határozat szintjére emelni. A biztonság kedvéért az indoklás részben a leggyengébbek kedvéért nyilván ismét elmagyarázza az előző magyarázatokat.

Ez a határozati javaslat több év beleértve a legutóbbi évet is tehetetlenségét is jelzi: koncepció, miheztartás végett szolgáló értékek, mértékek, célok törvényi elősegítése helyett az Országgyűlés színvonalát is sértő pótszer. Nem kívánatos a semmiről határozatot hozni, ezáltal is bármiféle tevékenység látszatát kelteni. Várjuk meg, amíg e semmitmondó határozat nélkül az egyébként is már '93 óta meglévő országgyűlési határozat alapján önmagában, a józan ész kényszere révén a kormány beterjeszti a felsőoktatásról szóló fejlesztési törvényt. 1995. június 19. Dr. Rab Károly független képviselő."

Én ezt a módosító javaslatot támogatom, az indoklásával teljes mértékben egyetértek, azt igen pontos és szellemes megfogalmazásnak tartom, annak szerzőjét örömmel üdvözlöm itt a Fidesz-frakció mellett, a függetlenek sorában.

Rátérve néhány pontra, amit az előbb hallottunk:

A pénz kérdése: a 3. pontja e határozati javaslatnak szó szerint így szól szeretném ezt is felolvasni, mert azt gondolom, hogy magáért beszél, jelentőségét vagy jelentéktelenségét elég pontosan kifejezi -:

"A fejlesztési célok ütemezett megvalósításához együttesen szolgálnak forrásul a felsőoktatási rendszer hatékonyságának növeléséből származó megtakarítások..." Ez azt jelenti, hogy ha egy rendszer hatékonyságát kívánják növelni és közben pénzt kivonni belőle majdani fejlesztési célra, szűkítik vagy az intézményi kört vagy a foglalkoztatotti kört, tehát elvonnak bizonyos területekről, és ebből kívánnak másutt fejleszteni.

"... a tandíjbevételek..." tudjuk jól, hogy a 2000 forintos tandíjbevétel évente körülbelül 1,2-1,3 milliárd forintos bevételt jelent. Ezt vesse össze ki-ki a felsőoktatásban felhasznált körülbelül 95 milliárd forintos költséggel. A jövő évre tervezett tandíjbevételekről én is hallottam rémhíreket. Ezek a rémhírek a 4000 forintos alaptandíjtól és a 16 ezer forintos kiegészítő tandíjtól, tehát az évi 20 ezer forintos tandíjkötelezettségtől kezdve ez volt a maximum, a legrémesebb elképzelés, ami a pénzügyminisztériumi hivatalnokok száját elhagyta , ettől lefelé különböző mértékekig terjedtek, akár ezrenként meg lehetne fogalmazni őket. De összességében nem jelentenek olyan bevételt mint tandíjbevétel, amiből egy fejlesztési koncepció vázolható, reálisan felépíthető.

A harmadik: "... az államháztartás eszközei..." gondolatjelben odavetve: " ... az egyensúlyi követelményekre figyelemmel". Ez nyilván az államháztartási reform majdani bekövetkeztére utal, olyasfajta, egyelőre előttünk ismeretlen átcsoportosításokra, amelyek és itt fontos a közbevetés az egyensúlyi követelményekre figyelemmel az egész rendszerbe nyilván nem helyeznek ki plusz összegeket, hanem csak átcsoportosítással, bizonyos feladatok megszüntetésével látja lehetségesnek a fejlesztés finanszírozását.

Majd a negyedik: "... valamint egyéb, a központi költségvetésen kívüli hazai és külföldi források". Ez az, amire Rab Károly képviselőtársunk utalt, hogy pénzt, aki tud, onnan szerez, ahonnan akar. Mi derül ki ebből a pontból? Az derül ki, hogy a szép szavak minőség, egyenlőség, nyitottság, esélykiegyenlítés és így tovább mögé ez a kormány nem kíván fejlesztési pénzeket, plusz összegeket felsorakoztatni.

Talán nem hiszi senki, hogy az én tisztem az előző kormányzati ciklus felsőoktatás-politikájának megvédése. De egy ténnyel valamennyien tisztában vagyunk. Azzal, hogy az előző kabinet vagy kabinetek 30 milliárd forint plusz pénzt tudtak a felsőoktatásba bevinni pluszban! Sok vita van ennek az összegnek a felhasználásáról, sok esetben elavult, konzervatív struktúrák továbbélését is szolgálta a rosszul felhasznált pénzek technikája ez nem vitatható, ilyen is volt , de az előző kormányzat megfelelt annak a szándéknak, hogy a hallgatói létszám radikális növelése, a felsőoktatás fejlesztése egészüljön ki igen jelentős pénzátcsoportosítással. Ez a mostani kormány pedig egy olyan határozati javaslatot tett elénk, amely egyértelműen kimondja, hogy ezt nem kívánja. Csak hatékonyságjavítással, elbocsátásokkal, összevonásokkal, az államháztartási reform keretében más szektorokból történő kivonással, a hallgatók, illetve szüleik megsarcolásával, a tandíj mértékének fokozásával tartja fejleszthetőnek a felsőoktatást.

Önmagában ez az egy pont, a 3. pont elegendő lenne ahhoz, hogy tiltakozzunk és azt mondjuk, hogy nem szabad ezt a felsőoktatási határozati javaslatot elfogadni. De mégis azt gondolom, hogy nem ez a jó irány. Az a jó irány, hogy térjünk vissza oda, ahova kell, a szakmai viták körébe. Ezek a kérdések ugyanis nincsenek végigvitatva. Itt van a legmélyebb ellentét köztem és talán Bretter Zoltán képviselőtársam között. Ezek a kérdések, nemcsak a finanszírozás, hanem más távlatos, strukturális kérdések sem vitattattak végig egyértelműen. Ezeket végig kell vitatni, nem lehet a szakmai álláspontok egyikét idejekorán, ha úgy tetszik, egy ilyen semmitmondó határozati javaslatban elénk hozni. Ennek a döntéshozatalnak, a szakmai kérdések tisztázásának és ennek gyorsításának nem vagyok ellene. Sőt azt gondolom, már késlekedünk ezen a területen. És itt egyetértek Bretter Zoltánnal: ha nem sikerül dűlőre jutni egyrészt a szakmának, a felsőoktatás fontos autorainak és magának a kormánynak ezeket a konkrét fejlesztési pontokat tekintve, akkor kiszolgáltatott lesz a mindenkori pénzügyminiszternek, legyen az akár Békesi László, akár Bokros Lajos. Kiszolgáltatott lesz, mert ma nincs egyértelmű fejlesztési politikája a kormánynak. Ez nem pótolja azt ez nem pótolja! Olyan mértékben általános, sok esetben mellébeszélő, semmitmondást megvalósító, hogy nem várható reális védelme ennek a fejlesztésre váró szférának a pénzügyi elvonásoktól, a Pénzügyminisztériumtól.

Jól mutatja ezt az eset, ami tavaly történt. Tavaly, '94-ben még friss volt a kormányprogram.

(12.40)

Én azt gondolom, most már ellenzéki képviselőtársaimnak mondom fölösleges idézgetni a kormányprogramot, sajnos, senki sem veszi azt komolyan, ezt látjuk, fölösleges, mert nem hat a többségi képviselőcsoportra. De '94-ben talán ez még másként volt, emlékezzünk, hogy mi volt akkor.

Nem olyan régen a kormányprogram elfogadása, kihirdetése után Békesi László pénzügyminiszter úr beterjesztette a '95-ös költségvetés irányelveit. Az irányelvek között azt olvashatták a kormánypárti képviselők nem kis megdöbbenésére és a mi megdöbbenésünkre is , hogy a jövőben a kormány a hallgatói létszám és az oktatói létszám csökkenését tervezi. Hatalmas volt a felháborodás, hiszen pont az ellenkezőjét, a hallgatói létszám radikális növelését tűzte ki maga elé a kormányprogramban ez a kabinet. Akkor kiderült, hogy szó sincs stratégiaváltásról, a hibát a gépírónők követték el, vagy a gyorsírók, én már nem is tudom, kik voltak a fő bűnösök, akik között a pénzügyminiszter szétcsapott és módosította, hogy nem csökkenés, hanem növekedés valósuljon meg. Ennek ellenére, amikor a Bokros-csomag végül is jelentős elvonásokat fogalmazott meg, a tandíj korai és kiragadott bevezetését határozta el, azt gondolom, hogy már nem lehetett senkiben csak gyanú az, hogy mégsem a gépíró kisasszonyok vétették el, hanem egy valódi kormányzati szándék sejlett föl a hallgatói létszám csökkenésének kimondása mögött.

Mit jelent ez a híres-neves határozati javaslat? Tényleg a legjobb lenne idézni belőle hosszan, mert ilyeneket találunk a 10. pontban, amire képviselőtársaim már utaltak a megfogalmazások évtizedes múltra emlékeztető semmitmondására: "A felesleges párhuzamosságok elkerülése érdekében kell megtenni mindent. Bővíteni kell a jogi kereteket." Az integráció kapcsán ez szerepel a 10. pontban. Majd ugyanez a program, amelyik az elején a gazdasági önállóságról beszél, ilyen, teljesen értelmezhetetlen mondattal fejeződik be a 10. pontjában:" A meglévő működési és a többletforrásokat az eltúlzott mértékű eszközbeszerzések helyett szervezési és információs jellegű infrastrukturális beruházásokra intézményvezetés, szervezés, gazdasági, tanulmányi, adminisztrációs osztályok korszerűsítése, intézményi információs minőségbiztosító rendszerek: oktatás, technológia stb. kell fordítani laboratóriumok, műszerek, könyvtárak." Mi köze ehhez akár csak a kormánynak is, hogy egy önállóan gazdálkodó autonóm felsőoktatási intézmény a fejlesztési forrásait pontosan mire használja? Lehet, hogy ez lenne a jó, s ezt el lehet mondani egy beszélgetésben az államtitkári dolgozószobában, de nem egy kormányhatározat, legkevésbé egy országgyűlési dokumentum témája, hogy mire fordítsa a pénzügyi vagy a gazdasági igazgató a fejlesztésnél fennmaradó összegeket.

Vegye ezt vissza a kormány, dolgozzon ki valódi felsőoktatás-fejlesztési törvényt, vagy ha ezt nem kívánja, akkor egy érdemi, a sarokpontokat pontosan megfogalmazó határozati javaslatot. De ez még határozati javaslatnak is gyengécske, üres és semmitmondó.

Egyetértek képviselőtársammal, ne fogadjuk el, ne keltsük ezzel is a valamit cselekvés látszatát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)