Pokorni Zoltán (Fidesz)

1995. szeptember 4.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Ebben a két percben két dologról szeretnék beszélni, mind a kettőt szóba hozta Bretter képviselőtársam.Az egyik: ennek a határozati javaslatnak és a Fidesz választási programjának a viszonya, ez harmonizál-e vagy sem. Céljaiban, kifejezéseiben, mondatfűzéseiben harmonizál, az értékében nem, mert a két dolog nagyon különbözik. Az egyik: a mi választási programunk szerint a felsőoktatás fejlesztésében lépni kell, cselekedni kell. Az az én félelmem és ez a fő üzenetem , hogy ez az országgyűlési határozat nem lépés, nem cselekedet, hanem csak szó, szó, szó, üres ígéret. Ez a különbség közöttünk, hogy továbbra is szavakra, ígéretekre van szüksége a magyar felsőoktatásnak vagy cselekedetekre. A kifejezések lehetnek hasonlóak, de a két érték, a két aktus bizony nagyon különbözik.

Még egy dolog, a tandíj.

(12.50)

A dolog lényege valahol már itt érthető a tandíj alkalmazásánál. A tandíjat itt a patkóban ülő pártok, szinte valamennyi elismeri egy használható eszközként, technikaként. Nem ördögtől való, nem egy olyan dolog, amit Bokros Lajos rossz, álmatlan éjszakája után talált ki és szabadított a magyar felsőoktatásra. De egyetlenegy eleme lehet ez csak a felsőoktatás fejlesztésének, nem önmagában álló. Tandíj, úgy látszik, a kormány akaratából vagy a kormányzó pártok akaratából lesz a magyar felsőoktatásban. De csak akkor működhet reményeink szerint bármilyen módon is erkölcsösen vagy humánusan, vagy akárcsak gazdaságilag is értelmes módon, hogyha egy valódi fejlesztési politika kerül mögé, és nem egy ilyen semmitmondó, üres szóhalmaz. Ez a baj többek között ezzel a felsőoktatási törvénnyel vagy fejlesztési határozattal. Köszönöm a figyelmet, képviselőtársaim.