Bretter Zoltán (SZDSZ)

1995. szeptember 4.

BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Itt ígérem, hogy utoljára reagálok ma. Kovács Kálmán képviselőtársamnak arra a gondolatára szeretnék egy pillanatra visszatérni, amelyik az országgyűlési határozatról szól, és amelyik valahogy úgy hangzik, hogy az országgyűlési határozat lebecsülése a szférának, szemben a törvénnyel, amelyik reális megbecsülése.Amikor erről a kérdésről elkezdődött a vita, akkor én utánanéztem az országgyűlési határozatoknak, hogy milyen formáik voltak ezeknek a magyar parlamentben. És valóban nagyon sok formája van, többek között például ilyen, hogy a sport hosszú távú fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat vagy a környezetvédelem fejlesztéséről és a környezetvédelem magyarországi helyzetéről szóló országgyűlési határozat, és ne feledjük el azt a számtalan országgyűlési határozatot, amely olyan alapvető kérdésben született, mint például a bős-nagymarosi kérdés.

Tehát én azt mondanám, hogy az országgyűlési határozatot kár volna éppen az Országgyűlésnek lenéznie. Nem hiszem azt, hogy egy országgyűlési képviselőtől, mondjuk, egy adekvát magatartás, hogyha pontosan az Országgyűlésnek a határozatait nevezi lebecsülésnek egy bizonyos szféra irányában.

Ehhez hadd tegyem azt hozzá, hogy más parlamentekben igen jól ismerős a hasonló jogi forma. Például a brit törvényhozásban, amelyből sok példát merítettünk a saját működésünkre vonatkozóan is, egy olyan jellegű törvényt, mint amilyen a felsőoktatás-fejlesztési törvény vagy a felsőoktatási törvény módosítása, egy ilyet mindenképpen, minden esetben megelőz több előkészítő dokumentum, amit szintén a parlament fogad el. Megelőzi egy zöld könyv, egy fehér könyv, az egyik alternatívákat vázol, utána azokat megbeszélik a képviselők, utána következik egy fehér könyv, amelyik a kormánynak a szándékait tartalmazza és a fejlesztés irányait megfogalmazza. Én egyébként valami hasonlónak képzelem el ezt a mostani országgyűlési határozatot, a határozattervezetet, és utána következik a kodifikációs munka. Egész egyszerűen nem lehetséges kodifikátorok kezébe adni olyan anyagot, ami eldöntetlen kérdéseket tartalmaz. Mert üres lesz a kodifikációs munka, egy jogász nem tudja eldönteni kijelölt irányok nélkül, hogy mit is kodifikáljon. Éppen ezért úgy gondolom, ne nézzük le éppen mi magunk az országgyűlési határozatokat. (Szórványos taps a bal oldalon.)