Takács Péter (MDF)
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár hetek óta front ül a magyar politikai élet fölött, Nagyida. Csóri vajda és Puk generális lődözik egymásra a szavakat. Szívesen idézem e nemes párbaj jellemzésére Arany János versének egy szakaszát:"Ezalatt az ágyú dörge-morga folyvást,
Nem golyókat lővén lővén puszta fojtást,
Nem kímélik a port, egyre puffogtatnak,
Örömére a nagy, nevezetes napnak."
A nagy csatározás közben mindenki leste, várta, mi haszna származik a golyó nélküli puffogtatásból Nagyidának, ennek a szegény, reményét vesztett országnak, a lakosságnak. Azonkívül, hogy mára Nagyidán, de a koalíció fegyvertárában is elfogyott minden puskapor, és a generálisok, vajdák, egyéb rangú és rendű koalíciós vitézek, várurak, kapitányok és közlegények édes enyelgéssel ölelkeznek az újsütetűnek hitt megegyezések árnyékában, észre sem vették sem a koalíciós, sajnos, az ellenzéki pártok sem, hogy közben egy valóságos bomba robbant. Nem a Belügyminisztériumból eltulajdonított igazolványgyártó masinákra, nem is a Horn-Mečiar titokra, nem is a koalíciós bárdok Hungaroton-díjára gondolok, nem is a történelem érettségi tárgyak közüli száműzésének szándékára, még csak arra sem, hogy a hajdan volt pénzügyminiszter zsákba varrt politikai karrierje éppúgy repült Nagyidáról, mint a mostani puffogtatás közben a szakszervezeti főnök kődobálásra tervezett, katapulttal kiröpített miniszterelnök-helyettessége. Ki tudja, ők, volt pénzügyminiszter, volt miniszterelnök-helyettes jelölt lehet, hogy így jártak jól. A bárdok is zenghetik még új kapitányok diadalát. Csalhatatlan jövendőmondók Nagyidán sincsenek. Lehet, hogy ezek a zsákba varrások, kő helyett politikusokat dobáló katapultok, a generálisok és a nagyreményű vajdák vesszőfutásainak előhírnökei. Nagyidán ma semmi sem biztos, semmi sem kiszámítható. Lehet, hogy már zártkörű, szigorúan bizalmas pályázaton el is kótyavetyélték az urak a várat.
Erre enged következtetni az a tiltakozás, sőt méltatlankodás nélkül száguldó hír, melyet egy bulvár hetilapból röppintett világgá a magyarság érdekein és független államiságán fáradhatatlanul munkálkodó közszolgálati rádió. Milyen öröm, hogy még ma sincs sajtótörvényünk. Helyette van Nagyidánk.
A hír a következőképpen hangzott: "Az elmúlt napokban lázas háttértevékenység folyt, amelyben a külföldi diplomaták is aktívan részt vettek. A NATO-országok vezető képviselői nem csináltak nagy titkot abból, hogy érdekeltek a koalíció fentmaradásában. Körbejár egy forgatókönyv a nagykövetségeken." Eddig az idézet. Íme a laphír, amelyiket szeptember 3-án nem győzött elégszer sugározni a rádió. A hír szerint Magyarország aki valaha olvasott már diplomáciai szöveget vagy tanult történelmet legalább félgyarmati ország. Igaz, most már nem Moszkvában, hanem a NATO tagállamaiban, esetleg ezek budapesti követségein döntik el, ki legyen Magyarország miniszterelnöke, mely pártok juthatnak szóhoz a kormánykoalícióban.
Szomorú tény, hogy sem az újságcikkre, sem a rádióhírre nem reagált a kormány, nem szólalt meg a külügyminiszter, de nem utasították vissza a nagykövetek diszkrét nyomásáról világgá röppentett hírt a koalíciót alkotó pártok vezetői sem. Marad hát a választópolgárokban a bizonytalanság és a jogos kérdés: az 1991 júniusában oly nehezen megszerzett függetlenségünket a Horn-kormány újra kiárusította? Avagy ha ennek a kérdésnek nincs létjogosultsága, újabb kérdés tolakszik a választópolgárok elé: a kormányt alkotó két párt, az MSZP és az SZDSZ annyira ragaszkodik a hatalomhoz, hogy annak megtartása érdekében lemond az ország belpolitikai szuverenitásáról, s hagyja, hogy a NATO-tagországok budapesti diplomatái készítsenek forgatókönyveket az ország politikai sorsát illetően?
Kérdések, melyek megválaszolásra várnak. Sajnálom, hogy sem a miniszterelnök, sem a külügyminiszter, ha a bulvárlap munkatársának Magyarország szuverenitását árulgató cikkére nem is, de a Magyar Rádió világgá kürtölt hírére sem reagált. Így fennáll máig a gyanú, hogy ők tudtak róla, talán titokban támogatták, sőt igényelték ezt a beavatkozást vagy legalábbis manipulációt hatalmuk, pozíciójuk megőrzése okán. Sajnálom, hogy egy hét nem volt elegendő számukra, hogy nagyidai csatározásaik közepette legalább az ország lakosságát megnyugtassák: Magyarország szuverenitása, belpolitikai függetlensége fölötte áll a hatalmi vágyaiknak. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)