Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, hogy bátor merészségnek vagy inkább merész bátorságnak tűnik, ha valaki... (Közbeszólások: Nem halljuk! Mikrofon! Följebb! Tedd följebb!)... megalapozott szaktudás és papír nélkül egy fontos és a közvéleményt élénken foglalkoztató gazdasági kérdésben szólal fel. (Közbeszólások: Tedd följebb! Folyamatos zaj.) Feljebb van... (Közbeszólások. Általános zaj.) De én legalább nem hálom el, én csak táncolok...A beismerő vallomást tartalmazó bevezető után valóban merészségnek tűnik, hogy a felszólalásban a kormány és az IMF közötti tárgyalásokhoz igyekszem megfogalmazni néhány gondolatot.
Elöljáróban és megnyugtatásul: látványosan és hangzatosan nem fogom meghirdetni a "Ne fizessünk!" varázsigét, mert tudom, hogy ennek beláthatatlanok és kiszámíthatatlanok a gazdasági következményei, habár nagyon sok, szép jó pontot tudnék vele szerezni a népszerűségi mutatóban a Kereszténydemokrata Néppártnak.
Ismerem egyébként a mellette és ellene szóló érveket, de azt is tudom, hogy az adósságkezelésnek, a csökkentésnek és átütemezésnek is vannak valóságos lehetőségei, tárgyalási csatornarendszere, és jó lenne, ha párhuzamosan ebben az irányban is megtörténnének a tárgyalások.
Ami az IMF-fel folytatott tárgyalásokat illeti: nem ártana a partner figyelmét felhívni arra, hogy a második világháborúban mi voltunk az utolsó "hűséges csatlós", és ezt a hűséget kíméletlenül meg is "jutalmazták" a kikényszerített párizsi békeszerződéssel. Vajon most az IMF arra készül, hogy az utolsó "hűséges adós" hűségét ugyanazzal a kíméletlenséggel, hasonló tartalmú, eredményű és következményű szerződéssel jutalmazza? Mert ezt jó lenne a tárgyalásokat megelőzően és egyértelműen tisztázni!
A második világháborúnál maradva: a győztesek szétverték és szétbombázták a vesztesek gyárait, üzemeit, termelőlétesítményeit, majd Marshall-segélyt osztottak, és ebből a vesztesek olyan új gyárakat és üzemeket létesítettek, amelyek korszerűbbek és hatékonyabbak a győztesekénél. Vajon nem éreznek semmiféle felelősséget azért, hogy a mi vereségünket azzal is súlyosbították, hogy ránk eresztették a szovjet diktatúrát, ami a gazdaságban a háború pusztítását meghaladó károkat okozott, s az alagút végén minket már nem várt semmiféle segélycsomag? Ezt tudomásul kell venni, de azt már nehéz megemészteni, ha a rideg pénzügyi világban nem létezne a kímélet, a belátás és a méltányosság fogalma.
Meg kellene kérdezni, hogy vajon nem tekintik-e némi kárviselést megalapozó hitelezői felelőtlenségnek, hogy az úgynevezett puha diktatúrának szinte számolatlanul adták a pénzt, nem sokat törődtek a felhasználással, zokszó nélkül eltűrték, hogy ettől lettünk a szocialista tábor vidám barakkja most pedig módszert változtatva felveszik a szigorú hitelező mosolytalan arculatát. A tárgyalások során jó lenne némi bizonyítékot kérni arra, hogy a feltételként megfogalmazott bölcs tanácsokat követni kényszerült országok vajon hová jutottak: a paradicsomba vagy pedig egy pokoli gödörbe?
Közhely, hogy a politikai stabilitás előfeltétele a gazdasági stabilitás. Vajon a hitelező érdekét szolgálná, ha egy adós országban a növekvő gazdasági feszültségek miatt bekövetkezne egy kezelhetetlen felfordulás?
Tárgyaljunk bátrabban az IMF-fel! javasolja a társadalmi elvárásokkal egyezően az általam őszintén nagyra becsült Kopátsy Sándor. És a Kereszténydemokrata Néppárt nevében én is azt igénylem a kormánytól, hogy a tárgyalásokon ne kockáztassuk a becsületünket, de ne veszítsük el a méltóságunkat sem, és valahogy érzékeltessük a partnerrel, hogy idestova ezer esztendeje kiléptünk abból az elmaradott törzsi államformából, amikor a tolldíszes törzsfőnök elé csak úgy oda lehetett tenni az előre elkészített szerződést azzal, hogy no, ott alul, a kipontozott helyen írja alá sürgősen, de az se baj, ha nem tud írni, akkor tegyen oda három keresztet, mert különben megnézheti magát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)