Gellért Kis Gábor (MSZP)
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely sok mással egyetemben örökségként maradt erre a parlamentre és erre a kormányra. Ezen amúgy sem túl irigylésre méltó örökség ennek tartalmát mindannyian jól ismerjük, lényegével tisztában vagyunk egyik különösen fájdalmas eleme maga a kárpótlás. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni a Szocialista Párt viszonyát és álláspontját ebben a kérdésben, vissza kell térnünk a történet elejére, akkorra, amikor a kárpótlás ügye egyáltalán a parlament elé került.Ha visszaemlékeznek, akkoriban a Szocialista Párt álláspontja természetesen az volt, hogy erkölcsileg minden kárpótlás megilleti a túlélőket, a túlélő hozzátartozókat, hiszen helyrehozhatatlan, gyógyíthatatlan sebek üttettek honfitársainkon. Ugyanakkor a kárpótlási törvényekkel kapcsolatban többször is részletesen magában a vitában is kifejtettük, hogy azon az alapon, ahogy a kárpótlás be lett terjesztve, aligha oldható meg maradéktalanul mindazok megelégedésére, akiket maga a kárpótlás érint.
A kormány akkor ezeket az aggodalmakat elutasította, elsősorban politikai meggondolásokból, és nem örömmel mondom, de tény, hogy ezek a kifogások szinte kivétel nélkül megalapozottnak bizonyultak utólag. Végül is, amikor a politikai okokból kárpótlandókról szóló törvény megszavazása volt napirenden pontosan azon kifogások miatt, amiért most előttünk fekszik ez a törvényjavaslat , a szocialista frakció tartózkodott a szavazástól. Nem akarta hiszen erkölcsileg nagyon nehezen védhető helyzet lett volna nyílt ellenszavazatával jelezni, hogy nem tartja helyénvaló megoldásnak a kárpótlásnak azon megoldását, amelyet akkor a Ház elé terjesztettek.
Azok a politikai meggondolások, szakmai kifogások, amelyeket akkori képviselőtársaink felsorakoztattak, utóbb sajnos, beigazolódtak. Nem volna igazán helyes kifejezés az, hogy fényesen, inkább komoran, hiszen a mostani viszonyunkat ehhez a kárpótláshoz, a politikai okokból üldözöttek kárpótlásához alapvetően az határozza meg, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk az előző törvény végrehajtása során. Az első és majdnem legfontosabb, hogy maguk az érintettek hogyan fogadták a végrehajtást és nagyjában-egészében azt a szomorú tapasztalatot kell leszűrnünk, hogy a kárpótoltak megcsalatva, sőt talán nem erős a kifejezés, ha azt mondom, hogy becsapva érezték magukat. (Zaj a jobb oldalon.)
Ehhez csak hozzájárult az akadozó ügyintézés és nem utolsósorban az, ami miatt a csalódottság kialakult, hogy maguk a kárpótlási jegyek olyan fokon elértéktelenedtek, ahogy ez bekövetkezett.
A törvényalkotó most akár kormánypárti, akár ellenzéki az Alkotmánybíróság határozata után, de talán az elemi erkölcsi érzéktől vezéreltetve is abban a helyzetben van, hogy egy hármas korlát által igencsak szűkre szabott mozgástérben feleljen meg feladatainak. A három korlát a következőkben írható le: egyrészt az alkotmánybírósági határozat, másrészt az az állampolgári közeg, amely rossz tapasztalatai, csalódása által vagy pedig éppenséggel várakozása révén érdekelt, végül pedig amiről miniszter úr részletesen beszélt a költségvetés teherbírása.
Engedjék meg, hogy idézzek a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal idei adataiból. Ez egy márciusi becslés volt, de úgy gondolom, hogy mindenki akit érdekel jogosult megtudni. Idén kárpótlás céljaira a magyar költségvetés 17 milliárd forintot fizet ki. Ez a költségvetés körülbelül nyolctized százaléka; elképesztően magas összeg.
A Szocialista Párt megítélése szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelel ennek a szűkre szabott tér által diktált kívánalomcsomagnak. Lehet, hogy vannak és lesznek viták; viták persze ellenzéki és kormánypártok között éppúgy lesznek és lehetnek, mint ahogy a kormánykoalíción belül, és feltehetően lesznek viták az ellenzéken belül is a törvénymódosítást illetően. Ahhoz azonban, hogy eljussunk a folyamat végére, szükség lesz arra az együttműködésre, amelyről miniszter úr az expozéjában most is beszélt. Abban bízom, hogy ezzel és a soron következő, vagyis a vagyoni kárpótlásról szóló törvénymódosítással együtt a kárpótlás folyamata idén lezárul, mégpedig úgy, ahogy ezt a választások előtt megígértük: végleg.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)