Szabó Iván (MDF)

1995. szeptember 10.

DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy hiszem, Isépy Tamásnak a Valutaalappal folytatandó tárgyalások előtt vagy közben tett javaslataira néhány kiegészítő megjegyzést indokolt tenni. Mégpedig azt, hogy megítélésem szerint kipontozott aláírásokig nem szabad, mert nem is szükséges eljutni. Kétségtelen tény, hogy a Nemzetközi Valutaalap a világgazdaságban jelentkező tendenciák alapján általában valamiféle átlagos és általános megoldásokat szokott javasolni, hiszen ha van is tájékozódása és tudomása az országkonkrétumokról, mégsem itt él, nem itt dolgozik, nem ismeri az itteni problémákat, hanem általános elvi megoldásai vannak. Ezért én inkább azt emelném ki és húznám alá nagyon jelentősen ennél a tárgyalássorozatnál, hogy a magyar kormánynak mi a felelőssége abban, hogy a lehető legjobb kondíciókat érje el a Nemzetközi Valutalappal folytatandó tárgyalásokon, mert kétségtelen tény, hogy nem tőlük kell várni a mi érdekeink képviseletét, hanem a magyar tárgyaló delegációtól. És itt van konkrét hivatkozási alapom: valóban el lehet menni egy jó megállapodásig, de ahhoz bizony adott esetekben az idegek tornájaként fel kell vállalni a konfrontációt is.

Én tehát azt hiszem, hogy van tárgyalnivaló, van jó tárgyalási lehetőség, de egyet tudni kell: Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében a múlt héten a gazdasági bizottságban ezt Surányi György, a Nemzeti Bank elnöke elég világosan előadta nem pénzügyi szükséglet az, ami az IMF karjaiba hajtja most Magyarországot; legjobb esetben megítélésbeli kérdés, hogy hogyan ítéli meg ez a pénzvilág Magyarországot, de nem létszükséglet, hogy bármi áron egyezzünk meg. Ezért a magyar kormánynak most igazán nem rosszak a tárgyalási pozíciói. (Taps a jobb oldalon.)