Szabad György (MDF)

1995. szeptember 10.

DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hosszú előadás nélkül is teljesen egyértelmű, hogy ennek az Országgyűlésnek és remélhetőleg az országnak minden mérlegelni tudó személyisége világosan tudja, hogy a kárpótlási törvények és ez a kárpótlásitörvény-sorozat különösen, amely az élettől, a szabadságtól való megfosztás tényeire keres kárpótlást, mindenkitől, aki becsületes szándékkal közeledik a témához, két dolgot elvárhat és reményem szerint meg is kap: tiszteletadást a vértanúk iránt, együttérzést a történetben személyesen vagy hozzátartozói révén gyötrelmeket átéltek iránt és őszinte kísérletet arra, hogyha már a megtörténtet nem tehetjük meg nem történtté, legalább a tiszteletadással és a kárpótlással enyhítsünk a szenvedők fájdalmán.Könyvtárakat töltenek meg az e témakörben elmondottak és ebben nem kis részt jelentenek a Magyarországon történtek. Engedjék meg, hogy ezeknek a részletes felsorolása nélkül utaljak egy olyan mozzanatra, amely tulajdonképpen a mondanivalóm tárgyát képezi.

Az előttem szólók által mondottakra, amelyek korábbi döntésekre vagy pártok mulasztásaira, mások feltételezett pozitívabb törekvéseire utaltak, ugyancsak vissza lehet térni témaként; ha szükséges lesz, megteszem majd a részletes vitában.

(16.20)

Most, az általános vitában azonban egyetlen kérdésre szeretnék összpontosítani. Mélyen egyetértve az igazságügy-miniszter úr által jelzett azon mozzanattal, hogy az erkölcsiek mellett, ahol nyilvánvalóan nem kívánunk határt szabni, a körülmények olyanok, hogy nem lehet határ nélkül szólni a kárpótlás anyagi vonatkozásairól. Ez természetesen már fölmerült a kilencvenes években ott sem a korlátlan lehetőségek jelezték a kormány számára a cselekvési teret , és nyilvánvalóan fölmerül most is.

Úgy gondolom azonban, a történelmi körülmények lehetővé teszik, hogy ennél a törvénynél egy nagyon jelentős vonatkozásban továbblépjünk a látószög megválasztásakor és a horizonton való körültekintésben. A törvény preambuluma, az a néhány sor tudniillik egy olyan nevezetes mozzanatot tartalmaz, amelyik nem teszi lehetővé, hogy problémák elodázásával próbáljunk úrrá lenni egy aligha összebékíthető nagy ellentmondáson: a kárpótoltak igénye, a kártérítésre kötelezhetők és amit az előterjesztés az eredeti felfogás szerint tartalmaz, a magyar állam és a magyar nemzet teherbíró képessége között. De ha ezt a kérdést merjük másként megközelíteni, azonnal kitetszik, hogy van itt még lehetőség és van itt még meggondolnivaló a tekintetben, hogy a kárpótlási folyamat egyébként kívánatos lezárását keressük ebben a törvényben.

Vegyük csak sorra, hogyan is történtek a dolgok! A kárpótlást előidéző szenvedésekben két nevezetes politikai tényező játszott meghatározó szerepet. Az egyik a náci Németország volt, a másik a Szovjetunió. A náci Németország azzal játszott meghatározó szerepet, hogy egyfelől kidolgozta azt az ideológiát, amelyet nemzetközi törvényszék ítélt vétkesnek a bekövetkezett nagy tragédiasorozatban, másfelől és konkrétan ennek a Magyarországra való begyűrűzése kérdésében játszott felelőssége mellett, azzal, hogy megszállta és nem utolsósorban a következetlen, de mégis bizonyos elhárító szerepre törekvő magyar kormányzat akaratával szemben és azt megbuktatva kezébe vette az általa indokoltnak tartott rémítő kényszerintézkedéseket, megszállva Magyarországot, az általa üldözni akart zsidóságot és még más elemeket az Alkotmánybíróság kezdeményezése folytán világosan megjelölt kategóriába sorolva az országból kiparancsolta egyfelől számbelileg kisebb számban a maga erőivel, gondoljunk a Gestapo közvetlen tevékenységére , másfelől azzal, hogy a megszállt Magyarország s ez a törvényjavaslatban feltétlenül hangsúlyt kell hogy kapjon közigazgatását arra szorítva, hogy ebben segédkezzék számára. Mindjárt tegyük hozzá zárójelben, hogy itt, ennek a közigazgatásnak és a közreműködésnek nagyon különböző magatartásformáit lehet megismerni: a buzgó igyekezettől az emberellenes intézkedések csendes kötelességgé emeléséig, az óvatos ellenállástól az ennél határozottabb, de korlátozott számú személyiségre összpontosuló valamiféle ellenállásig.

Magyarán: a hitleri Németország kezdeményezett, a hitleri Németország utasított, és az egykorú magyar neki alárendelt kormányzat és közigazgatás túlnyomó többségében végrehajtott. Magyarországon történt a deportálás indító szakasza, és a németek által megszállt európai területeken, illetve a németeket uraló táborokban történt a tragikus fejlemény.

Vegyük a másik mozzanatot! Magyarország háborúba lépett nem kevéssé megint különböző tényezők összhatásának és az ellenhatás gyengeségének eredményeként a Szovjetunióval. Ebben a háborúban hadifoglyok keletkeztek. Ezeket a hadifoglyokat 1945. augusztus 1-je után a Szovjetunió túlnyomó többségükben visszatartva, kényszermunkásoknak deklarálta, de a hadifoglyokat megillető védelem nélkül gyakorlatilag hadifoglyokként kezelte. Ennek a kezelésmódnak az eredményeként sokan életüket vesztették, sokan maradandó károsodást szenvedtek. A dolog nem azonos módon, de párhuzamosan fut, és van egy mellékszála: az irodalmi nyelv, a riportnyelv "málenkij robot"-nak nevezte el azokat az elhurcolásokat számukat ma sem ismerjük , amelyek százezres nagyságrendűek, és tragikumuk megközelíti a hadifoglyokból lett kényszermunkásokét, egyes vonatkozásokban a németek által történt elhurcolásokban elpusztultakét.

Hogy zajlott ez le? Részben nagyobb részben, mint a Gestapo által eszközölt közvetlen elfogatások oly módon, hogy a Magyarországot megszálló szovjet hadsereg egyes tagjai, alakulatai nem pontosan ismerjük, hogy milyen utasítást vagy elvárásokat követve közvetlenül fogták el az embereket. De folyt úgy is, hogy a megszállt területek közigazgatási hatóságait a megszállók kötelezték arra történelmi példa korábban például a török időkben volt erre , hogy megfelelő számú munkaképes embert parancsuknak megfelelően állítsanak elő és adjanak át. Tehát kisebb mértékben, mint a deportálásokban, de itt is megvolt a magyar közigazgatás egy részének ellenállás ide, ellenállás oda kikényszerített közreműködése.

Mit akarok ebből a kettős folyamatból levonni? A történelem egyetlen mozzanatának és egyetlen szereplője magatartásának szépítése nélkül azt a világos, történettudományos tényt, hogy mind a német deportálásokban, mind a szovjet elhurcolásokban volt magyar közreműködés; az előbbiben nagyobb, a másikban kisebb, de volt!

(16.30)

Tehát ha van történelmi felelősség mindegyik kevert arányú történelmi felelősség. Ha pedig ez történelmileg kétségbevonhatatlanul és minden objektív külföldi és belföldi történész-visszaemlékező által megállapítható módon közös felelősség volt, akkor mielőtt lezárnánk és a preambulum a lezárást mondja ki, sürgeti , nekünk bizony meg kell állapítani, hogy itt a szenvedőket és hozzátartozóikat kárpótlás illeti meg. Kárpótlás, amelynek a mértéke nem egyszerűen aszerint szabandó meg, amire itt előttem többen utaltak, hogy mi a magyar állam teljesítőképessége, hanem úgy szabandó meg, hogy a közös felelősségből származóan mi a magyar államnak, mint a hajdani felelős állam jogutódjának, és mi Németországnak, mint a náci Németország jogutódjának, és mi a Szovjetunió jogutódainak a felelőssége ebben a rémtörténet-sorozatban. Ha őszinték vagyunk, nem lehet más megoldás!

Én tudom és ismerem, hogy mindennek a felelősségnek a megállapításában, kimondásában és következményeik érvényesítésében nagyon sok a politikai, nagyon sok a diplomáciai, nagyon sok a realizálási lehetőség. Örülök, hogy igazságügy-miniszter úr jelen van, örülök, hogy a honvédelmi tárca képviselője jelen van; sajnálom, hogy a külügyi tárca vezetőjét munkaeszközei helyettesítik. (Derültség.) Nem tudhatta, hogy én ilyen irányba térek ki.

De legyen szabad azt mondani, mielőtt lezárnánk ezt, a magyar Országgyűlésben igenis nyíltan kell beszélni a dolog lényeges meghatározóiról. És én azt fogom javasolni és e téren, most másról nem szólva, a részletes vita előtt módosításokat fogok benyújtani, vagy lényegi módosítást , mely szerint a magyar Országgyűlés szólítsa fel a Magyar Köztársaság kormányát, mert csak ezt teheti, hogy folytassa e téren korábbi időpontban megszakadt tárgyalásokat, vagy kezdeményezzen újakat, hogy a náci Németország jogutódja és a Szovjetunió jogutódai, illetve a Magyar Köztársaság kormánya között tárgyalások folyjanak a felelősség és a kártérítés kiegészítése, illetve megosztása tekintetében.

Köszönöm. (Taps.)