Glattfelder Béla (Fidesz)
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előző évtizedekben a diktatúrák sok százezer, több millió ember életét és szabadságát veszélyeztették, sok millió embert fosztottak meg életüktől és szabadságuktól. Ezért az Országgyűlés 1992-ben törvényt alkotott az üldözöttek kárpótlásáról.Állítom, hogy az Országgyűlés pártjai között szemben itt néhány korábbi felszólalással egyetértés volt abban, hogy erre a kárpótlásra szükség van, nézeteltérés csupán abban volt, hogy erre a kárpótlásra mikor és milyen tartalommal kerüljön sor. A kifogások is elsősorban arra irányultak, hogy ez a törvény nem eléggé széles körben és nem eléggé nagy mértékben kárpótolta a korábbi sérelmeket.
Ma újra ezt a törvényt tárgyaljuk amiatt, mert az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek találta, elsősorban abból a megfontolásból, hogy ez a törvény nem kellően volt méltányos a különböző csoportokhoz tartozó üldözöttekkel szemben.
Tudni kell, hogy ez a módosító törvényjavaslat tulajdonképpen ennek az alkotmánybírósági döntésnek a következményeit kívánja megszüntetni. Az Alkotmánybíróság utasította az Országgyűlést, hogy ez év szeptember 30-áig ezt a törvényt alkossa meg. Azonban meg kell jegyezni, hogy több érdekcsoport ezzel a törvényjavaslattal szemben is kifogással él, hiszen azt állítják, hogy ez a törvény sem orvosolja teljes egészében azokat az alkotmányjogi aggályokat, amelyeket az Alkotmánybíróság megfogalmazott.
Mivel egyetértünk azzal a kívánalommal, amely a törvényjavaslat preambulumában megjelenik, miszerint a kárpótlás folyamatát le kell zárni, mégpedig minél előbb, ezért nem tartanánk szerencsésnek, ha az Országgyűlés újból egy alkotmányellenes törvényt fogadna el. Ebben az esetben ugyanis az történne, hogy az Alkotmánybíróság nyilván egy későbbi időpontban megtárgyalná ezt az elfogadott törvényjavaslatot, és utána ez a törvény ha valóban alkotmányellenesnek minősül újra visszakerülne az Országgyűlés elé, esetleg ugyanúgy, ahogy ez a mostani törvény majd három év múlva. Éppen ezért szerencsés lenne, ha a törvény elfogadása után, még a hatálybalépés előtt az Alkotmánybíróság asztalára kerülne, ezért szükségesnek tartanánk, hogy a köztársasági elnök úr tartalmilag nem, de formailag valóban normakontrollt kérjen a törvényjavaslat fölött. Ez részben az előbb elmondottak szerint gyakorlatilag is hasznos lenne, és azt hiszem, elvileg sem lenne kívánatos az, hogy az Országgyűlés különböző, sokat szenvedett csoportokat most ismételten hátrányosan megkülönböztessen.
A kárpótlás lezárásához tartozik a kárpótlási jegyek felhasználhatóságának kérdése is. Sajnos azt kell hogy mondjam, a törvényjavaslat indoklása egy rendkívül szerencsétlen mondatot tartalmaz, ugyanis arról szól a 20. oldalon található indoklási szövegrész, miszerint arra való tekintettel, hogy a kárpótlási jegyek felhasználása előtt ma több korlát is van, indokolt, hogy az érintettek a kárpótlási jegyeiket már akikre ez vonatkozik életjáradékra válthassák.
Természetesen azzal egyetértünk, hogy meg kell engedni, hogy az életjáradékra váltás lehetősége fennálljon, azonban bizonyára tévedésben volt az Igazságügyi Minisztérium, amikor megfogalmazta ezt az indoklást. Hiszen a kárpótlási jegyek felhasználása előtt jelenleg semmifajta korlát, akadály nincs, semmifajta törvényes akadálya nincs annak, hogy a jogosultak a kárpótlási jegyeiket felhasználják. Az a helyzet, hogy a kárpótlási jegyek értéke alacsony, a felhasználhatósága csekély; ez csupán a kormány mulasztása okán következett be, és ezen a kormánynak kellene valamilyen módon segítenie, nem pedig az Országgyűlésnek, mégpedig olyan módon, hogy minél előbb, minél gyorsabban, minél nagyobb értékű vagyont helyez a kárpótlási jegyekkel szemben annak érdekében, hogy a kárpótlási jegyeket végre elkölthessék a kárpótlásijegy-tulajdonosok.
Ezért javasoljuk, hogy év végéig a kormány készítsen egy ütemtervet, és ennek értelmében év végéig az összes, piacon lévő kárpótlási jegy felhasználhatósága váljék valóra, majd az ezt követően kibocsátott kárpótlási jegyeket a kibocsátástól számított 60 napon belül kelljen bevonnia a kormánynak a privatizációs kínálat megteremtésével.
A harmadik kérdéskör, amiről beszélni szeretnék, a nyugati hadifoglyok ügye. Amikor 1992-ben az Országgyűlés elfogadta az említett törvényjavaslatot, akkor volt egy módosító javaslat, mely szerint a nyugati hadifoglyok is ugyanolyan mértékű kárpótlást kapjanak, mint a volt szovjet hadifoglyok. Ezt a módosító javaslatot akkor az Országgyűlés elutasította, de a kérdést megvizsgálta az Alkotmánybíróság, és arra a következtetésre jutott, hogy nem alkotmányellenes aszerint különbséget tenni a hadifoglyok különböző csoportjai között, hogy azok a Szovjetunióban vagy pedig más államokban szenvedték el a hadifogságot. Az Alkotmánybíróság indoklása arra támaszkodik, hogy a Szovjetunió az adott időszakban még nem írta alá a genfi egyezményt, amely többek között a hadifoglyokkal való bánásmód bizonyos kérdéseit is szabályozza, míg a nyugati szövetségesek csatlakoztak a genfi egyezményhez.
Azonban érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy vajon sok tekintetben a nyugati hadifogság elszenvedése nem volt-e hasonlatos a szovjet hadifogság elszenvedéséhez, és bizony arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az elszenvedett lelki és testi sérelmek mértéke nagyon csekély mértékben függött attól, hogy az az ország, ahol a hadifogságot elszenvedték, vajon csatlakozott-e az adott konvencióhoz vagy sem. Például bizonyos történelmi források utalnak arra, hogy a Franciaországban hadifogságban lévő magyar katonáknak mintegy 14-20 százaléka a hadifogság első évében elhunyt a rossz bánásmód következtében. És a szövetséges államok, bár korábban adtak át Franciaországnak hadifoglyokat abból a célból, hogy bizonyos munkákat végezzenek Franciaország területén a helyreállításban, a későbbiek során ezeket az átadott hadifoglyokat visszavették a franciáktól, és a további hadifogoly-átadásokat meg is szüntették, mivel ott olyan rossz bánásmódot tapasztaltak. Például a Vöröskereszt illetékeseit nem engedték be ezekbe a hadifogolytáborokba.
Éppen ezért szerintünk méltányos lenne újra megfontolni azt, hogy a nyugati hadifoglyoknak is kellene kárpótlást adni, ugyanolyan feltételekkel, amilyen feltételekkel ebből a volt szovjet hadifoglyok részesedtek. Az erre vonatkozó javaslat elfogadását nagyon valószínűnek tartjuk, hiszen ha megnézzük a korábbi szavazási jegyzőkönyveket, azokból az derül ki, hogy az akkori ellenzéki pártok, következésképpen tehát a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ képviselőinek többsége is megszavazta ezt a módosító javaslatot.
(17.50)
Több mai miniszter található azok között a képviselők között, akik ezt a módosító javaslatot megszavazták. Ezért feltételezzük, hogy egy ilyen módosító javaslat tekintve, hogy az érintett pártok véleménye, ahogy a Fideszé sem, nem változott meg ebben a kérdésben nyilvánvalóan meg fogja kapni a képviselők többségének a támogatását.
A negyedik dolog, amiről beszélni szeretnék, az ügyintézés határidőinek a kérdése. Fönnáll annak a veszélye, hogy az említett törvényjavaslat alapján kiadható kárpótlási ügyek elintézése rendkívüli mértékben el fog húzódni, ami semmilyen módon nem lenne szerencsés. Elsősorban abból a szempontból, hogy azok az emberek, akik a kárpótlás eme törvényjavaslatában érintettek, általában rendkívül idős emberek, és főleg a korábban elszenvedett sérelmek miatt vélhető, hogy életkoruk sem fogja elérni azt a magas szintet ami egyébként sajnos nem is olyan magas Magyarországon , mint a többi honfitársuké. Ezért mi javasoljuk, hogy szigorú határidőkhöz legyen kötve a kárpótlás elbírálása és a kárpótlási összegek, illetve a kárpótlási jegyek átadása. Ez különösképpen azért lenne fontos, mivel most több eljárás hivatalból fog megindulni, hiszen korábban beadott kárpótlási igényeket fognak újra elbírálni és fogják fölemelni a korábban adott kárpótlási összeget. Erre vonatkozóan az előző törvények sem tartalmaznak semmifajta határidőt, hogy az ilyen, hivatalból indított eljárásokat milyen határidővel kell végrehajtani.
Azt hisszük, hogy az előbb elmondott javaslataink hozzásegítik a magyar társadalmat ahhoz, hogy a múlt ügyeiben végre békét köthessen egymással a magyar társadalom, és azok a sérelmek, amelyeket honfitársaink elszenvedtek, mielőbb orvoslásra kerüljenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)