Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előtérben lévő események mellett mint a megélhetés romlása, amelyre a múlt héten a tűzoltók hívták fel a figyelmet vagy az inkább visszatetszést okozó koalíciós viták én most egy, a nemzet lelkét, jövőjét veszélyeztető, megkezdődött drámára szeretnék rámutatni: az egyetemes magyarság szemszögéből kívánok szólni a kultúra, az oktatás súlyos, kiáltó gondjairól.A század elején, amikor a trianoni béke következtében a magyarság nagy része külföldre került, az itthoni kormányzat a művelődés, oktatás terén igen jelentőset alkotott, és ez kisugárzott a határainkon túl rekedt magyarokra is. Most, a század végén, amikor a határokon túli, egyre fogyó magyarság a szlovákiai, romániai nyelvtörvények miatt is szinte halálos szorításba került, a kultúra, a jövőnket meghatározó oktatás ügye itthon is megrendülni látszik. Galánta a magyar dráma sötét állomásává válhat s a Strasbourgba kerékpározó erdélyi fiatalok az egész magyarság jajkiáltását viszik. Itthon is ezt jelzi a bezárásra ítélt borbási iskola, ahol magánlakásban folytatják majd a munkát; ezt kiáltják az utcára készülő egyetemisták is.
E téren drámaian tolulnak elénk az események. A pedagógus szakszervezetek vészjelzései, az utcára készülő diákok mutatják, hogy itt is mennyire mélyül a szakadék a hatalom és a társadalom között, s milyen veszélyben van e jövőnket valóban meghatározó terület. S itthon mindez vajon csak a gazdasági helyzet miatt történik? Mintha a mai hatalom berkeiben még ott kísértene az a felfogás, hogy a kultúra csak felépítmény, a gazdasági helyzet határozza meg. E helyről többször rámutattunk, ez éppen fordítva van: kultúra, megfelelő oktatási színvonal nélkül nincs gazdasági felemelkedés sem, nincs jövő, nincs európai integráció. Mi az európai értékrend mellett szállunk síkra, amelyben első számú prioritás a kultúra, az oktatás helyzete. Dabas-Sári kalapácsütései nem ezt segítették elő. Megköveteljük, hogy a kormányzat az európai értékek alapján segítsen ezt a problémát megoldani.
Az alapvető kulturális tevékenységek jogalap nélküli, igen magas társadalombiztosítási járulékkal terhelését az ellenzék e Ház falai között nem tudta elhárítani, ehhez alkotmánybírósági döntésre volt szükség. Az alkotóművészet, a könyvkiadás szorongatott helyzete továbbra is fennáll, s a kultúra jajkiáltásai most már nemzetközi kapcsolataink terén is jelentkeznek.
Az Európai Unió miniszterelnökeinek a közelmúltban Cannes-ban tartott összejövetelén az országunk szempontjából is igen jelentős Phare-program régiónk számára történő emeléséről döntöttek. Sajnos, később tapasztalhattuk, hogy a Magyarország számára biztosított keret a korábbi évekhez képest a globális emelés mellett csökkent. Ez országunk nemzetközi elismertségének visszaesését mutatja.
Ezen túlmenően azonban a humán szférát az a veszély fenyegeti, hogy részaránya a szűkített kereten belül az elkövetkező öt évben radikálisan csökkenni fog. Történne ez annak ellenére, hogy az Európai Unióban tudomásunk szerint változatlan prioritás az oktatási és továbbképzési rendszerek, a kutatás, fejlesztés támogatása. A humán szférát így kettős szorítás fenyegeti: a hazai források ismert szűkülése mellett a külső források is szűkülnek.
Fel kell hívni a figyelmet ezekre a veszélyes tendenciákra. A nyáron megkezdődtek az iskolabezárások, pedagóguselbocsátási hullám kezdődött. Mi megértjük a pedagógus szakszervezetek fellépését, hogy már nem bíznak a szaktárcában, a Művelődési Minisztériumon átlépő megoldások, a tárcaközi bizottság felállítása azonban mindenképpen felveti e jövőnk szempontjából talán legfontosabb tárca felelősségét.
A közelmúltban a kormányfő részéről felmerült egy gazdasági minisztérium felállításának gondolata. A kultúra területén mintha ellenkező tendenciák érvényesülnének, pedig itt adott a nagy és szép hagyományokkal rendelkező Művelődési Minisztérium. (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Csak a nagy elődök: Eötvös József, Klebelsberg Kunó nyomdokain kellene haladni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)