Kovács László (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon röviden is válaszolhatnék. Nem hiszem azt, hogy ez az álláspont gyengíti a romániai magyarság helyzetét, pozícióit és ezt egyetlen romániai magyar vezető sem vetette fel nekünk.De azért egy kicsit részletesebben reagálok. Valóban, néhány ellenzéki politikus bírálta a július 19-ei út időzítését, mert azt mondták, hogy az oktatási törvény elfogadása után nem volt értelme ennek az utazásnak. Erre reagálva mondtam azt; ha nem megy el a külügyminiszter, akkor vajon elér-e ezzel valamit?
Nyilvánvalóan nem remélhetjük, hogy ennek hatására a román parlament megsemmisíti az oktatási törvényt. Azt viszont tudjuk, hogy ez esetben még arra sem lett volna mód, hogy szóvá tegyem mindazokat, amiket szóvá tettem.
Hogyan vetettem fel? kérdezi képviselő úr. Nos, hangsúlyoztam, hogy a törvény visszalépés a jelenlegi gyakorlathoz képest, mert korlátozza az anyanyelvi oktatás lehetőségeit. Hangsúlyoztam, különösen sérelmezzük a felvételi vizsga anyanyelven történő letételének megszüntetését, illetve a szakoktatásból az anyanyelv-használat kiiktatását. Tehát lényegében azokat a problémákat vetettem fel, amelyekre képviselő úr is utalt. Hangsúlyoztam azt is, hogy ez az oktatási törvény megítélésünk szerint nincs összhangban az európai normákkal. Én nem tartom gyengének ezt az érvelést.
Valóban igaz, nem volt olyan reményem, hogy Iliescu elnököt néhány perc alatt meg tudom győzni arról, hogy az oktatási törvény nem felel meg az európai normáknak, illetve nem felel meg az ottani magyarság elvárásainak. És egyetlen más tárgyalópartneremnél sem volt ilyen reményem.
De azt hiszem, nem baj, ha egy külügyminiszter úgy ül le egy tárgyalóasztalhoz, hogy tisztában van a realitásokkal, tudja, mit lehet elérni és mi az, ami ott, az alatt a néhány perc alatt nem elérhető.
Szándékom tehát szerényebb, korlátozottabb volt. Arra irányult, hogy jelezzük az álláspontunkat, jelezzük az egyet nem értésünket, jelezzük a tiltakozásunkat. Az oktatási törvény valóban súlyos helyzetet teremtett, amit valószínűleg csak fokozatosan lehet, sok-sok lépéssel lehet feloldani.
Ami a magyar-román viszony őszinte, nem szépített feltárására vonatkozik, úgy érzem, nem vagyunk ezzel késésben, hiszen több mint egy éve pontosan ezt tesszük. Amit még nem sikerült elérnünk, helyrehozni azt a kárt, amelyet az előző kormány időnként konfrontációs vonala okozott Magyarország nemzetközi megítélésében. (Dr. Für Lajos ingatja a fejét.)
További munkára van szükségünk ahhoz, hogy eloszlassuk azt a feltevést, amellyel sajnos az amerikai külügyminisztériumban éppen úgy találkoztam, mint Brüsszelben, illetve vezető lapok szerkesztőségeiben, miszerint a magyar-román viszony második Bosznia irányába fejlődik.
Ugyanis túl azon, hogy ez nem igaz, ha ez a vélekedés fennmarad, akkor meggyőződésem szerint nem kapunk több támogatást mint ahogy valószínűleg az előző kormány téves számítás alapján hitte a kisebbségi kérdés megoldásához, ellenben bizonyosan távolabb kerülünk az Európai Uniótól és a NATO-tól, az euró-atlanti integrációtól. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)