Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! A felsőoktatásban kialakult helyzettel valamennyien tisztában lehetünk, hiszen a sajtó, a televízió eléggé bőséggel ad hírt azokról a tárgyalásokról, sőt azokról a kormányzati kommünikékről is, amelyek ezzel kapcsolatosak: a tandíj bevezetéséről, a hallgatók, illetve a kormányzat közötti tárgyalásról, a hallgatók által tervezett tiltakozásokról van szó.Tegnap szégyenszemre megint csak abba a helyzetbe keveredett a kormány egyik helyettes államtitkára, hogy a nyilvánosság előtt hazudtolták meg őt de nem ezért kért szót a Fidesz frakció.
Talán emlékeznek arra a jelenetre, amikor a nyolcvanas években Lech Walesa aláírta azt a megállapodást, ami a Jaruzelski-rezsim bukásához vezetett. Az akkor még fiatalabb és jobb humorú Lech Walesa egy hatalmas ceruzával tette ezt. Kivonult a gdanski hajógyár elé, meglobogtatta a papírt, s azt mondta: "Győztünk, és papírunk is van róla!".
Jellegzetes és nagyon fontos kelet-európai mondat volt ez: nem elég győzni a világnak ezen a részén, hanem úgy látszik, írásba is kell adni azt, amiben megállapodtak az illetők.
A hallgatók is ebben a helyzetben vannak. Nem elégszenek meg a szavakkal és a puszta ígéretekkel. Ez a fontos tanulsága annak, ami most a minisztérium és a hallgatók között folyik. A minisztérium ugyanis meglepődve, megütközve vette tudomásul, hogy a hallgatók nem hisznek már a szép szavaknak és az egyszerű ígéreteknek. Én azt gondolom, jó okuk van erre. Jó okuk van arra, hogy a miniszterelnök úr puszta ígérete, hogy jövőre nem fogják emelni az alaptandíjat, ne legyen elégséges, csak akkor, ha ezt írásba is foglalják, csak akkor, hogyha előveszik a tandíj szabályozásáról szóló kormányrendeletet, és azt felül is vizsgálják.
A hallgatók már nem hisznek már csak a szavaknak, nem hisznek egy olyasfajta ajánlásnak, ami a miniszter úr javaslata volt, hogy ebben az évben a főiskolák, egyetemek ne szedjenek kiegészítő tandíjat. Joggal kérdezik akkor a hallgatók, hogy miért kellett egyáltalán a kétezer forintos alaptandíj fölött nyolcezer forintos kiegészítő tandíjat megállapítania a kormánynak, ha a kormány egyik minisztere később úgy fogalmaz, hogy ez a tízezer forintos havonta beszedett tandíj elviselhetetlen terhet jelentene a hallgatóknak és szüleiknek, és éppen ezért arra kéri a főiskolák, egyetemek rektorait, vezetőit, hogy ne szedjék azt be, ne éljenek ezzel a lehetőséggel.
Tudom jól, hogy nem minden főiskola és nem minden egyetem szedne nyolcezer forint kiegészítő tandíjat, és nem minden hallgatót terhelne havi tízezer forintos fizetési kötelezettség. De képzeljék el, ha csak az úgynevezett kurrens szakokon, egyetemeken, a közgazdasági, a jogi, az orvosi karokon szedik ezt! Hova vezet, miféle rendiesedő felsőoktatása lenne ennek az országnak, ha kialakulnának, megerősödnének azok a ma is meglévő különbségek a különböző karok, különböző egyetemek merítési bázisa, szociológiai háttere között, ami bizony már ma is fellelhető? Ez egy elitizálódó, dinasztizálódó, rossz struktúrájú felsőoktatás, amely nem szolgálja a társadalmi mobilitást, amely éppen ellenkező hatást fejtene ki. Meggyőződésem, hogy nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem az önök szándékaival szemben is egy ellenkező hatást fejt ki.
A minisztérium vezetői már-már durva szavakkal illették, illetik a hallgatók kritikáját, kritikai észrevételeit, amit az idézett rendelettel szemben kifejtenek. Én azt gondolom, hogy annak a minisztériumnak, amelyet a nyár elején az Alkotmánybíróság azzal küldött helyre, hogy az amúgy sok esetben alkotmányellenesnek talált Bokros-csomagon túl még külön alkotmánysértő magatartást is tanúsított a tárca, fontos lenne némi önmérséklet ha más nem, akkor valami mesterkélt szerénység , nem szabadna olyasfajta fennhéjázással kezelni a hallgatók véleményét, a hallgatók tiltakozását, mint ahogyan ezt a napokban megteszi a tárca.
Én önökhöz fordulok, képviselőtársaim. A kormány láthatóan nem képes, nem hajlandó a józan kompromisszumra. Azt kérem önöktől mert meggyőződésem, hogy jobb szándék vezeti önöket, mint a kormány mai tisztségviselőit , hogy gyakoroljanak... (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.)... határozott nyomást a kormányukra, hogy el tudjuk kerülni két-három hét múlva a hallgatók országos tiltakozását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)