Balsay István (Fidesz)
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Amikor e törvénytervezetet átvizsgáltam, azokkal, akikkel konzultáltam, arra a megállapodásra jutottunk, hogy szükséges ennek a törvénynek a minél előbbi elfogadása, hiszen hiányt pótol, különös tekintettel az országos kamarára, annak a képzés feltételeibe, az ellenőrzésbe, szervezésbe való bevonása tekintetében.Én az önkormányzati bizottságban és korábbi tevékenységemben is az önkormányzati törvény által megszabott keretek között fogalmaztam meg a véleményemet. Ami most hozzászólásra inspirált, az a következő néhány dolog.
Nagyon egyetértek azzal, hogy a speciális szakiskola megfogalmazásra került. Nagyon egyetértek azzal, hogy az első szakma megszerzése törvényben deklaráltan ingyenes. Nagyon fontosnak tartom, hogy a jelenlegi oktatási statisztikák szerint több százezren vesznek részt az iskolai esti és levelező tagozatos oktatásban, az iskolarendszeren kívüli munkaerőpiaci képzésben és különféle tanfolyami oktatásban leegyszerűsítő kifejezéssel a felnőttoktatásban , és e törvénytervezetben látom a felnőttoktatás segítését, támogatását is.
A szakképzés egészében újra kell értékelnünk az életpálya során többször is igényelt szakma- és pályaválasztás szükségszerűségét, és emiatt át kell alakítani a felnőttképzés intézményét. Ösztönözni szükséges a gazdasági szervezetek által szervezett, illetve finanszírozott át- és továbbképzéseket, abban a mértékben, amilyen mértékben a hozzáadott értékre gyakorolt hatásuk kimutatható.
Ezért azt is állíthatjuk, hogy a felnőttek szakképzése egyáltalán nem kiegészítő vagy másodlagos feladat, hanem a jövő szakképzési rendszerének lényeges alapfunkciója. A szakképzés távlati fejlesztésének differenciált irányai és egyre inkább diverzifikálódó intézményrendszere egységes koncepciót és programot igényel. A végrehajtás szintjén ma a centralizáció erősödésével nem garantálható a hatékonyság növekedése, éppen ellenkezőleg: a decentralizált megvalósítás irányába indokolt folyamatos ösztönzést adni.
Szeretnék arról is beszélni, hogy a statisztikák szerint 1999 darab együttes középfokú intézmény van az országban. Ebből 438 szakközépiskola, 335 szakmunkásképző, középfokú szakiskola pedig 377. Nem sorolom fel, hogy az önkormányzatok fenntartásában ebből mennyi van megközelítően a 90 százalékot meghaladó mértékű , de biztos, hogy minden esetben eléri a 90 százalékot.
Ezért kívánok tehát szólni, hiszen ebben az előterjesztésben az "önkormányzat" szó a lényeges, amelyik a terheket, ezeket az édes terheket viseli hiszen az én véleményem is az, hogy a legfontosabb helyi közügy a képzés, az oktatás. Ezeket az önkormányzatok viselik. Ennek ellenére iskolafenntartóról csak néha szól, az "önkormányzat" pedig a megyei és fővárosi önkormányzat főjegyzőjénél szerepel. Az a javaslatom, hogy e törvénytervezetet ki kellene egészíteni az önkormányzati törvény azon rendelkezéseivel, amik a feladatokat és a terheket a megye és a megyei jogú város között arányosan osztják meg.
Az a véleményem, hogy a szakképzés területi érdekegyeztető feladatait el lehet végezni a megyei, fővárosi munkaügyi tanácsban, de az intézményfenntartás, a beiskolázás és egyáltalán az önkormányzatok közötti megállapodás feladatait a megyei jogú város és a megyei közgyűlés egyeztető bizottságában kell eldönteni, és ott kell ezekre a kérdésekre válaszolni. A megyei munkaügyi tanács ezt a feladatot nem tudja elvégezni.
A másik, ami számomra nem teljesen világos: az Országos Szakképzési Tanács a szakképzéssel kapcsolatos irányítási feladatok tekintetében a szakmai döntéselőkészítés, véleményezés és javaslattétel testületeként működik. Ebbe az önkormányzatok, azok szövetségei vagy képviseletei milyen módon kapcsolódnak be? Csak mint iskolafenntartók? Akkor kik azok képviselői, akik a normatív állami támogatás kiegészítéseként több milliárddal hozzájárulnak ehhez? Számomra nem világos ebből a törvényből, hogy kik azok, akik az iskolafenntartókat és az önkormányzatokat képviselik. Az a javaslatom, hogy ezt pontosabban kell megfogalmazni, hiszen jelentős rivális feladatok képződnek, alakulnak ki az önkormányzatok különböző típusai között.
A másik véleményemet már a levéltári törvénynél elmondtam, de itt is meg kívánom jegyezni, hiszen saját számításaim szerint a megyei jogú városok a középfokú intézmények több mint 60 százalékát tartják fenn. Ilyen számadatokat a szakképzéssel kapcsolatban sajnos, a mai napig nem tudtam nyerni. A szakmai vizsgát a szervező intézmény székhelye szerint illetékes megyei önkormányzat főjegyzője és a megyei jogú város főjegyzője lássa el, annak analógiájára, annak mintájára, ami a közoktatás szervezésével és irányításával kapcsolatos egyes átmeneti szabályoknál megjelenik, ahol a 4. §-ban ez egy következő törvény a főjegyző, továbbá a megyei jogú város jegyzője közreműködik az érettségi vizsga szabályzatában és egyéb információs rendszer működtetésében.
(18.40)
Nem látom annak értelmét, hogy amikor az iskolarendszer áttekinthetőségéről beszélünk, az a testület, annak a főjegyzője és jegyzője kimaradjon ezen feladatok közül, akik ezen terhek, feladatok több mint 60 százalékát képviselik. Javaslom tehát a törvénytervezet elfogadását és az önkormányzati törvény idevonatkozó fejezeteivel való összevetését, kiegészítését. Egyébként nagyon fontos és az ország, a gazdaság fejlődése, a képzés fejlődése szempontjából meghatározó átmeneti szabályozásnak tartom e törvénytervezetet. Köszönöm. (Taps.)