Kovács Kálmán (KDNP)
DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, ebben a késői órában már csak röviden célszerű ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni, annál is inkább, mert a múlt héten az általános vita második részében számos kérdést vitattunk, majdnem a részletes vita szintjén. Ennek ellenére szükséges néhány dolgot elmondani, ami ide kapcsolódik, illetve pontosítani, megismételni azt. Különösen szeretném kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívni azokra a dolgokra, amelyek az általános vitában részemről elhangzottak.
Az egyik fontos dolog, hogy a szakmai ellenőrzés megszüntét kifogásolom.
Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ezt a törvényjavaslatot elhibázottnak és az egészből kiragadottnak tekintem, hiszen amikor 99 módosítást tervez a minisztérium, ebből 26 érdemi módosítás van, akkor nem szerencsés kettőt, mert igazából két területről van szó, kiragadni az egészből és azt rendkívül nagy sietséggel a parlament elé hozni.
Nyilvánvaló, hogy sokkal célszerűbb lenne, ha az egész törvényjavaslatot egységes egészként kezelnék, nemcsak a közoktatás vonatkozásában, hanem még a többi oktatási szférával összefüggésben is, nevezetesen a szakképzéssel vagy bizonyos szempontból a felsőoktatás területével is.
Tehát visszatérve az alapgondolatra, továbbra is fenntartom, hogy a szakmai ellenőrzés e törvényjavaslat kapcsán megszűnik, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy sehol a világon nem ismerek olyan közoktatási rendszert, amelyben nem lenne szakmai ellenőrzés.
A másik pedig: a centralizációra vonatkozó részre abban az összefüggésben utaltam, hogy a felmerült alternatívákat vetettem föl. Emlékeznek tisztelt képviselőtársaim arra, hogy az MSZP-nek volt annak idején olyan javaslata, amelyben a megyei pedagógiai intézeteket kívánta ebben a kérdésben erősíteni; azután tudomásom szerint volt egy olyan elképzelés is, amelyben a köztársasági megbízotti hivatalok átszervezésének mintájára megyei szintű hivatalokat hoznának létre a minisztérium regionális szerveként; azután a miniszter úr annak idején bólogatott is, emlékezett rá, hogy volt a minisztériumnak egy olyan tervezete, amellyel kapcsolatosan írásos anyagot is láttunk. Bízom benne, hogy kormánypárti képviselőtársaim is látták ezt, amelyben az úgynevezett KÉK-eket kívánták volna létrehozni, a közoktatási értékelési és ellenőrzési központokat, szintén regionális jelleggel.
Ezekkel összefüggésben kifogásoltam, és továbbra is kifogásolom, hogy amikor az ország amúgy is kétfelé szakadt és önök között itt nagyon sokan vannak vidéki körzetekből érkezett képviselők , akkor szükségtelennek tartom azt, hogy ennek az ügynek a kapcsán közel 50 státuszt adjanak át az Országos Közoktatási Intézetnek, valamint a tankerületek vagyonát. Nem látom világosan, hogy például a megyék, amelyek feladatokat kapnak részben a pedagógiai intézetekre leosztva, részben pedig a megyei önkormányzatok hivatalához átlagosan egy-két státusszal fogják ezeket a feladatokat elvégezni; vajon mit kapnak abból a vagyonból, amely a tankerületeknél felhalmozódott.
Még egy nagyon fontos dolog, hogy ott felhalmozódott ismeretanyag, például számítógépes technika és számítógépes rendszer hadd utaljak az államtitkár úr délutáni véleményére, amelyben úgy fogalmazott, hogy a tankerületek nem tudták a két felmérést együttesen elvégezni, ezért kellett azt az 55 milliót pluszban kiadni.
(18.50)
Továbbra is azt mondom, hogy ez egy felesleges kiadás volt, és azt a tankerületek meglévő kapacitásával, számítógépes kapacitásával, emberanyagával, ha nem is teljesen ingyen, de lényegesen olcsóbban, talán a tizedéért meg lehetett volna valósítani. Amikor ilyen nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, nem biztos, hogy szerencsés dolog 55 millió forintot kifizetni akkor, amikor esetleg erre intézményünk van, olyan intézmény, amely el tudja látni a feladatot.
Az ellenőrzéssel kapcsolatosan hadd emlékeztessek még egy dologra: az előző kormányzat ideje alatt a szegedi tankerületnél dolgoztuk ki annak a felmérésnek a szisztémáját, amelyet átadtam Orosz István úrnak, az oktatási bizottság elnökének, és feltételezem, hogy a minisztériumban is megtalálható. Ez sokkal részletesebb és sokkal alaposabb, és ráadásul nem kérdőíves módszerrel történt volna, ahogy a mostani átvilágítás történt, hanem ténylegesen szakértői vizsgálattal és a személyes kapcsolat felvételével, amelyet nagyon-nagyon hiányolnak a vidéki pedagógusok. Ehhez természetesen a számítógépes kapacitás is rendelkezésre áll.
Javaslom, hogy a kormánykoalíció mindenképpen nagyon fontolja meg azt, hogy ezt a kapacitást a megyéknek, illetve a megyei pedagógiai intézeteknek adja át, ha már úgy látom itt az elhatározott szándék egyértelmű, mert az ország kettészakadása tovább folytatódik. Hiszen akkor, amikor az előbb említett esetben a megyék kapnak egy-két státuszt, ugyanakkor egy fővárosi intézet az Országos Közoktatási Intézet tevékenysége nyilván nagyon fontos és szükség is van rá jellegében más intézmény, nem helyettesítheti és nem tudja elvégezni a szakmai ellenőrzés teljes körét, csak annak egyes részfeladatait.
Ezek figyelembevételével, és ezért hangsúlyoztam az elmondottakat, és ezeknek a példáknak a felhozatalával mondtam el képviselőtársaimnak ezeket a dolgokat.
A másik rész a szakmai ellenőrzés kérdéskörére vonatkozik. Kérem, fontolják meg, hogy a rendszerből valóban ne iktassanak ki szakmai ellenőrzést, mert különben a közoktatás szakmai színvonala fog csökkenni. A nemzeti alaptanterv vonatkozásában tehát ennyit a szakmai ellenőrzés kérdéséről.
A szakmai ellenőrzéshez kapcsolódva még egy dolgot el kell hogy mondjak. A tankerületeknél kialakult egy nagyon széles körű és hatékonyan működő nemzetiségi tanfelügyeleti rendszer ezt elmondtam a minisztérium vezetőinek; ebben számos tanácskozás is folyt , és ez a rendszer a tankerületek megszüntetésével szintén szétverődik. Hadd hozzak fel példát erre: a dél-magyarországi régióban megyei szinten bizonyos dolgokat nem lehet megoldani. Például Csongrád megyében öt településen van szerb iskola vagy óvoda, míg Békés megyében csak egyetlen településen. Mégsem kapott és az előzetes tervek szerint nem is fog Csongrád megye olyan státuszt kapni, amellyel ez lehetővé válna, hiszen megyei szinten ez nem is valósítható meg. Az a tanfelügyeleti rendszer, amely a nemzetiségek oktatásában kialakult, rendkívül sokrétű rendszer volt. Itt nemcsak szakmai ellenőrzés volt ez csak nagyon szűk része volt , hanem benne szerepelt a szakmai szolgáltatásoktól kezdve a szakmai segítségadásig minden.
A másik terület pedig a nemzeti alaptanterv kérdésköre. Készséggel osztom Csizmár Gábor képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy más logikát követünk. Valóban más logikát követünk. Mi a rendszerben, a közoktatás egészében mindenképpen szeretnénk a nevelés értékeit megtartani. Ebben az időszakban, amikor nagyon sok probléma van az átalakulás kapcsán, a változások miatt az ifjúság neveltségi szintje drasztikusan csökken. Ebben az esetben még inkább szükség van arra, hogy az iskolákban ne csak oktatás folyjék, hanem nevelés is. Ez a nevelés viszont nem lehetséges értékek megfogalmazása nélkül, nem lehetséges úgy, hogy az alapelveket valamilyen módon ne hoznánk előtérbe.
Még egyszer hadd emlékeztessem tisztelt képviselőtársaimat arra, ami a kormányprogramban fogalmazódik meg, s ezt mint ellenzéki képviselő, azt hiszem, joggal kérem önöktől számon. A kormányprogramban szó szerint az szerepel, hogy a parlament fogadja el a nemzeti alaptanterv alapelveit. Ha ez akkor így megfogalmazódott és ezzel messzemenőkig egyetértünk , akkor az alapelveket nem lett volna szabad elfelejteni, hanem így kellett volna megcsinálni a nemzeti alaptantervnek nevezett tantervet, amely véleményünk szerint jelen pillanatban egy kerettanterv. Szakmai vitákba nem kívánok belemenni, hiszen az egyes szakmai testületek ezzel kapcsolatban elég sokszor elmarasztalták a kormányt, és azt hiszem, alig akadt olyan szakmai testület, amely elfogadta volna a nemzeti alaptantervnek ezt a változatát.
Visszatérve az előbbiekre: feltétlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy a nevelés értékei megjelenjenek a nemzeti alaptanterv szabályozó részében is, mert szabályozás enélkül nem létezhet. Szükség van a nevelésre! Azzal a rendszerrel, amelyet be kívánunk vezetni, pontosan az oktatás amúgy is meglévő túlsúlyát fogjuk növelni a nevelés rovására. Ez pedig megengedhetetlen és rendkívül káros folyamat.
Azt hiszem, ezek figyelembevételével nem lesz meglepő az önök számára, hogy a KDNP egyrészt elutasítja azt, hogy kiszakítanak a közoktatás egészéből még egyszer hangsúlyozom: a közoktatási törvény egészének módosításából két pontot, amit alapvető szakmai hibának tartok, ezen túlmenően pedig további szakmai hibákkal fűszerezve fogják ezt végrehajtani.
Mindezek alapján szeretném jelezni, hogy egyrészt ennek ellenére módosító javaslatainkkal megpróbáljuk javítani a törvény színvonalát; másrészt pedig a KDNP ezt a törvényt nem fogja megszavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)