Horn Gábor (SZDSZ)
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon röviden néhány dologra szeretnék reflektálni az elhangzottakkal kapcsolatban, mintegy lezárásként, mert mi a magunk részéről az általános vitát ezzel lezártnak tekintjük. Nagyon sokszor elmondtuk egymásnak ugyanazokat a dolgokat, nem nagyon látjuk értelmét ezt ismételgetni. Úgy van, ahogy ezt itt az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaink is elmondták: van egy kormányprogram, amely például a tankerületi oktatási központok felszámolásáról egy elég egyértelmű és nyilvánvaló határozatot hoz. Mi azt gondoljuk, hogy a tankerületi oktatási központokat nem egy szakmai érvrendszer, hanem egy politikai indíték hozta létre, ennek megfelelően helyes az a megállapítás, hogy ugyanígy miután semmiféle szakmai érv nincs amellett, hogy ezek az intézmények működjenek egy másik politikai akarat fogja ezeket reményeink szerint most már néhány héten belül felszámolni. S ezzel a dolog a helyére kerül. A megyei pedagógiai intézetek felszámolási kísérlete, ami az elmúlt négy évben zajlott most már szerencsére múlt időben mondhatom ezt , befejeződik; reményeink szerint már a '96-os költségvetésben feladatokhoz igazodva, nem normatív módon, pénzt tud adni a művelődési tárca a megyei pedagógiai intézetek szakmai feladataihoz, azokhoz a közoktatási feladatokhoz, amelyeket igenis megyei szinten kell megoldani. És ha úgy van, ahogy azt Kovács Kálmán képviselőtársam jelezte, hogy mondjuk két megyében azonos típusú feladatok vannak, és az egyikben mondjuk kevesen vannak egy nemzetiségi iskola ügyében, talán annyira lehet bízni a megyei önkormányzatokban, illetve a helyi önkormányzatokban, hogy szövetkeznek a probléma megoldására, és közösen megtalálják azt a megoldást, ami a legmegfelelőbb nekik.
Számomra mindig megdöbbentő, bár érthető az az erős centralizációs vágy, ami az ellenzéki pártok egy részét és sajnos egyre inkább mindegyiket hajtja. A magunk részéről meg vagyunk arról győződve, hogy a tankerületi oktatási központok egy erőteljes centralizáció első lépései voltak, és nagyon örülünk annak, hogy ez a centralizáció most, a törvény módosításával, végérvényesen lezárulni látszik.
A szakmai ellenőrzés ügyében hadd jelezzem Kovács Kálmán képviselőtársamnak azt, hogy a szakmai ellenőrzés a mi számunkra nem azonos a tanfelügyelettel és nem azonos egy állami apparátus fenntartásával. Szeretném azt is jelezni, hogy a nemzeti alaptanterv tervezete egy vizsgarendszerre épül. Számomra a szakmai ellenőrzés igazán hiteles formája a vizsga. Az a hiteles és objektív vizsga, amelynek körvonalait festi föl ez a törvénymódosító szöveg akkor, amikor például az Országos Közoktatási Intézetet kívánja megerősíteni pontosan még nem tudjuk, hány munkatárssal, de nem témája ennek a vitának, hogy ez most 50 vagy 43 , többek között azért, hogy legyen Magyarországon végre olyan ellenőrzés, amiben mindannyian gondolkodunk, ami tényleg objektív külső mérést jelent és nem valamiféle személyes jelenlétet és beavatkozást a pedagógusok, az iskola, a szülő és a helyi társadalom, az önkormányzat ügyeibe.
A magam részéről nem nagyon tudok azzal sem mit kezdeni, amikor a nevelés értékeit hiányolja Kovács Kálmán és nemcsak Kovács Kálmán, hanem többen a nemzeti alaptanterv elejéről, azaz az alapelveket. Egészen biztos vagyok abban, hogy nevelésen az itt ülők nagyon különböző értékeket gondolnak.
(19.10)
Nagyon nehéz lenne ilyen nevelési alapelvrendszert lefektetni. Erre láttunk egy kísérletet az előző kormánykoalíció részéről, ezeket a bizonyos alapelveket, amiket maximálisan, minden elemében elfogadhatatlannak tartottunk, pontosan azért, mert azt gondoljuk, hogy a nevelés a pedagógus, a szülő, a diák, a helyi társadalom magánügye, és nincs olyan általános elvrendszer hát persze azon kívül, hogyha a szocialista embertípust akarjuk, most nem szocialista, hanem nem tudom, milyen embertípus alapján megfogalmazni , amit kötelezővé lehetne tenni nevelésügyben az iskolákban.
Tehát egyáltalán nem gondolom azt, hogy állami feladat lenne, vagy akár törvényalkotási feladat azt megmondani, hogy milyen a jó ember, milyen az az embertípus, amit Kovács Kálmán szeretne. Szeretném jelezni, hogy ez valószínűleg egészen más, amit én szeretnék, és én azt gondolom, hogy ez így van jól.
Az oktatáspolitikának nem dolga az, hogy értékeket határozzon meg a pedagógusok számára. Az a dolga, hogy azt megmondja, hogy mi az a minimális szint, amire minden iskolában a diákoknak el kell jutniuk, az a dolga, hogy ehhez a feltételeket biztosítsa, és nyilván majd a költségvetés vitájánál nagyon sokat fogunk egymással veszekedni azon, hogy mik azok a minimális feltételek, amik ehhez kellenek. De nem hiszem, hogy újból az a dolga, hogy direktívákat szabjon pedagógusnak, iskolának, szülőnek, diáknak központi kinyilatkoztatások formájában.
Mi a magunk részéről tehát ezt a vitát is lezártnak tekintjük. Azt gondoljuk, hogy a két kormányzó párt nem véletlenül állapodott meg abban, hogy ezek az alapelvek. Kísérletet tettünk arra, hogy egy olyan alapelvrendszert megfogalmazzunk, ami általános emberi értékeket tartalmaz, és akkor a Bibliának mondjuk, a tízparancsolat részét fel lehetett volna sorolni, mert nagyjából ez az a szint, amin meg tudunk állapodni. És úgy döntöttünk eme viták alapján, hogy nincs ennek értelme. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs ilyen alapelvrendszer, ami valamilyen módon értelmes lehetne, persze az alkotmánnyal akár kezdődhetne is egy ilyen nemzeti alaptanterv, de erre sincsen különösebben szükség.
Annyit még hadd jegyezzek meg, és akkor be is fejezem, hogy a tankerületi oktatási központok helyett a megyei pedagógiai intézetek megerősítésével, egy országos vizsga- és értékelési központ fölállításával, ami egyébként Szegeden lesz, tehát szó sincs arról, hogy minden Budapesten történne, ellentétben az itteni állításokkal, Szegeden és Veszprémben is tervbe vagyon véve egy-egy helyi szintű, de országos feladatokat ellátó intézmény megerősítése, létrehozása.
Pontosan arról van szó, hogy a tankerületi oktatási központok tanügyigazgatási szerepe helyett valóságos segítséget szeretnénk nyújtani az iskoláknak, iskolafenntartóknak, szülőknek, diákoknak. És nem valamiféle újabb hatalmi apparátust szeretnénk meggyöngíteni, megerősíteni. Így ennek megfelelően nem nagyon tudok Tóth képviselőtársam javaslatával mit kezdeni, ami most megyei szintű hivatalokként próbálja meg a tankerületi oktatási központokat visszacsempészni. Azzal persze, hogy jelzem, hogy ilyen megye legalábbis van, ha tankerület Magyarországon nincs is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)