Dobos Krisztina (MDF)

1995. szeptember 11.

DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, és talán a helyemről rövidebb leszek és nem tartom föl képviselőtársaimat. Ahogy elnézem, már tizenketten sem vagyunk; délután még reménykedtem abban, hogy legalább a bűvös tizenötös számot elérjük. (Dr. Szabó Zoltán: Elérjük! Dr. Lamperth Mónika: Tizenkilencen vagyunk!)Nagyon röviden szeretnék néhány kérdésre utalni, hiszen a múlt alkalommal már számos lényeges kérdést elmondtam. Azóta újabb fejlemények történtek eme törvénymódosítás kapcsán.

Az első lényeges kérdés, hogy az előző időszakban a padsorokban itt helyet foglaló képviselőtársaim többször elmondták: nem egyeztettünk eleget a közoktatási törvénnyel, illetve a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatosan bár az a több ezernyi oldal, amit mi átküldtünk a parlamentnek, nem ezt bizonyította. Ez a törvénytervezet azonban valóban nem volt egyeztetve; mint ahogy a megyei önkormányzatoknak írt levelemből és az ő válaszukból is kiderült: itt szó nincs arról, hogy pontosan tudnák, milyen feladatokat kívánnak a megyének átadni, szó nincs arról, hogy az a táblázat, amelyet néhány képviselővel együtt jómagam is megkaptam hogy mekkora összeget, illetve milyen apparátust kívánnak a megyei önkormányzatok rendelkezésére bocsátani , kielégítené őket, illetve a feladatoknak megfelelne.

Hadd ismertessem az egyik megyei közgyűlés elnökétől kapott levélből, hogy a létszámból és a kiadási előirányzatból a Heves megyei önkormányzat nem tudja megoldani ezeket a feladatokat, beleértve a pedagógiai intézet számára átadott feladatokat is. Természetesen több megyei önkormányzat válaszolt így a kérdésünkre. Úgy hiszem vagy úgy gondolom, legalább a látszatát meg kellett volna teremteni, legalább annyit meg kellett volna tenni, hogy a megyei önkormányzatokat értesítik, milyen feladatokat kellene átvenni és ehhez milyen költségvetési forrásokat biztosítani. Úgy gondolom, ezek után a jelenleg kormánypárti képviselők egyike sem teheti föl azt a kérdést, hogy ki és hogyan egyeztet, mert azt hiszem, az egyeztetésnek az ilyen azt mondhatnám, már nem is zérussal, hanem valamilyen negatív számmal definiálható formája teljesen elfogadhatatlan.

A törvénytervezettel kapcsolatosan számos problémánk van. Már az 1. § arról szól, hogy jogutódként megjelenik az Országos Közoktatási Intézet, ez pedig azt jelenti, hogy a jogutód átveszi a feladatokat, a forrásokat, az erőforrásokat legyen az személyi vagy pedig tárgyi feltétel és természetesen a költségvetési támogatást is. Ugyanakkor a későbbi paragrafusok során a feladatok egy része eltörlődik. Szeretném megtudni és erről nem esik szó az előterjesztésben , milyen személyi átvételről van szó milyen feladatokhoz mert hiszen teljesen értelmetlenek azok a táblázatok, amelyeket közölt a minisztérium, ha nem a feladathoz rendeli a személyeket és milyen forrásokról. Hiszen úgy gondolom, a feladatoknak is akkor van értelmük, akkor van lehetőség a teljesítésükre, ha ehhez forrást rendelnek.

A törvénytervezet hevenyészett megoldására az is jellemző, hogy számos esetben a tankerületeket mint szövegrészt törlik, de úgy hiszem, nem gondolták végig, ennek milyen következményei vannak, mert a törlése, valójában az elvétele ennek az intézményi rendszernek számos esetben következményekkel jár. Szeretnék emlékeztetni az érettségi botrányra, és nem szeretném jelen pillanatban folynak a pótérettségik , ha ebben ismét botrány lenne.

A tankerületek ügyében pedig valószínűleg tájékozatlanságból, valószínűleg abból az elképzelésből, hogyha egy intézményt felállítanak, az azonnal működni kezd államtitkár úr említést tett a délután folyamán, hogy nem tudták azokat a feladatokat ellátni, amelyekkel megbízták őket. Dokumentummal rendelkezem, amely szerint többször jelezték a tankerületek, hogy szeretnék a munkaterveket véglegesíteni. Tavaly szeptember óta nem volt módja a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felelős vezetőinek arra, hogy a munkatervet véglegesítsék. Így, hogy milyen feladatokkal bízták meg őket, ez igen kétes értékű; nyilvánvalóan csak akkor van ennek értelme, ha van egy munkaterv, és tudják előre, hogy milyen feladatokkal bízzák meg őket. Úgy könnyű azt mondani, hogy nem végezték el a feladatukat, ha közben nem is kaptak feladatot.

Másrészt azt szeretném talán tájékoztatásul elmondani, hogy a pedagógiai intézetek más típusú feladatokkal lettek megbízva az elmúlt időszakban. És Horn Gábornak azt az utalását, hogy az előző ciklusban a pedagógiai intézetek tönkrementek, szeretném a pedagógiai intézetek nevében visszautasítani, hiszen számos esetben kiváló pedagógiai intézetek jöttek létre, valóban szolgáltató típusúak, hiszen a pedagógiai szolgáltatásnak más a feladata, mint a szakmai irányításnak.

(19.30)

Az kétségtelen tény és ebben talán a jegyzőkönyv majd segíteni fog , hogy mi mindig jeleztük: jónak tartanánk, ha a szolgáltatásnak is lenne valamiféle normatívája, jó lenne, hogyha kialakulna valamilyen szakmai rendszer a szolgáltatás területén. De a szolgáltatás és a felügyeleti kérdés két ellentétes dolog, s ha ezt egy intézménybe összevonják, akkor ez azt jelenti, hogy a demokrácia fokozatosan megszűnik, hiszen ha valaki szolgáltat egy tantervet és utána ő maga fogja ellenőrizni, hogy azt hogyan hajtják végre, ő maga értékeli és méri, akkor nyilvánvaló, hogy a saját tantervét mint a saját gyermekét másképpen fogja kezelni, mint a többieket. Ez teljesen természetes emberi magatartás. Miután úgy gondolom, hogy nem kell ilyen dolognak kitenni a pedagógusokat vagy a pedagógiai szolgáltató intézményben dolgozókat, másfajta rendszert kell teremteni.

Annál is érdekesebb a rendszerteremtésnek ez a formája, hiszen a tavaly-előtti év folyamán Szebenyi Péter úr nagydoktori disszertációját, amelyben a tanfelügyeletről, a tanfelügyelet útjairól értekezik, a Magyar Tudományos Akadémia elfogadta. Ez azért is érdekes, hiszen ugyanennek a Szebenyi Péternek a nemzeti alaptantervben való közreműködését elfogadja a kormányzat, a tudományos alapossággal kialakított rendszerét pedig, ha úgy tetszik, most a kormányprogramra hivatkozva elveti.

Én furcsának találom ezt az értékelést, ezt az értékrendet, de hát természetesen a kormánypártoknak ez joga és lehetősége is.

Úgy gondolom, hogy a törvény kapcsán létrehozható egy centralizált értékelési rendszer. Erre van példa Európában, tehát nem példátlan. Hozzá kell tennem, hogy ahol csak a vizsgarendszerrel szabályoznak, ott előbb-utóbb rájönnek arra, hogy ez nem egy működőképes rendszer. Mert előbb-utóbb teljesen mindegy, mi van a nemzeti alaptantervben. Aki tanít, pontosan tudja, hogy az iskolák a vizsgarendszerre fognak felkészülni.

Szeretném felhívni a figyelmet az amerikai példára, ahol a "board of education"-nak szakfelügyeleti rendszere van. Bár az országban csak vizsgarendszerrel szabályoznak, de maga az oktatási önkormányzat rendelkezik szakfelügyelettel. Mi is beleeshetünk abba a hibán, amin Amerika már túljutott természetesen ha van időnk, pénzünk és energiánk, akkor úgy gondolom, hogy nyugodtan hibázhatunk. Én nem látom a rendelkezésre álló óriási összeget a hibák finanszírozására.

A törvénykoncepció második részében ahogy Horn Gábor képviselőtársam fogalmazott a szerkezetváltó iskolák kordában tartása a cél. Bízom abban, hogy nem akarjuk vagy legalábbis a kormány nem akarja kordában tartani az iskolákat. Természetesen lehet, hogy a sajtótájékoztatón csak valamiféle szójátékként jelent meg a kordában tartás, mégis azt gondolom, hogy a cél valahol az, hogy a szerkezetváltó iskolákat szabályozzák. Ezzel a céllal nem is ellentétes a mi elképzelésünk, bár nagyon rossznak tartanánk, ha visszajönne a '89 előtti rendszer, hogy a minisztérium illetékese tudná megmondani, hogy hol szabad és hol lehet szerkezetet váltani. Úgy gondoljuk, hogy ez nem egy megfelelő megoldás. Nem véletlen, hogy a '93-ban elfogadott közoktatási törvényben mi az önkormányzatokra bíztuk, hiszen úgy gondoltuk, hogy náluk jobban senki nem tudja, hogy mi a helyi igény és természetesen, ha valahol rossz szerkezetváltás történt, akkor nincs az a központi intézmény, amelyik felülről eldöntené előre, hogy ez rossz lesz vagy nem lesz jó.

Ezért is mondtuk azt, hogy célszerű lenne koordinálni és a koordinációnak természetesen sok eszköze lehet. Eszköze lehet a tankerületi oktatásügyi központ, de eszköze lehet a megye is. Csak akkor az a kérdés merül fel, hogy a megyei önkormányzatnak nagyobb jogosítványt adunk, mint a helyi önkormányzatnak, ez pedig szerintem az önkormányzati törvény jelen formájával ellentétes.

Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a megye nem rendelkezik erősebb jogosítványokkal, bár arról lehet vitatkozni, hogy jó-e ez az önkormányzati törvényben vagy nem jó az önkormányzati törvényben, de ezzel nem oldódik meg a kérdés.

A mai nap folyamán már utaltam rá, hogy mi történik a 9., 10. osztállyal. Lehet ma azt mondani, hogy kérem, 8 osztályos lesz az általános iskola, mégis a gyerekek közel negyven százaléka, amely szakképzésben vesz részt és remélhetőleg a későbbiek során kevesebb , de ahogy az európai országokat nézi az ember, legalább 30 százaléka nem fog érettségit adó intézménybe kerülni. Úgy gondolom, hogy ezeknek a gyerekeknek a tízosztályos általános képzés feltétlenül indokolt.

Sokan azt mondják, hogy semmi probléma, hiszen intézményt változtat a gyerek, és elmegy egy szakmunkásképzőbe, mert a szakmunkásképzés át fog alakulni és az első két évben csak közismereti tárgyakat fog tanítani. Egy lineárisan felépített történelem tantárgy tekintetében ez azt jelenti, hogy az általános iskolai tanárok csak mondjuk Amerika felfedezéséig tanítják a történelmet, és majd utána folytatódik a szakmunkásképzőben, ahol a történelemtanárok csak Amerika felfedezésétől kezdve a XX. századig tanítják a történelmet.

A készítők valószínűleg nem vették figyelembe ezeket a kérdéseket, bár a Történelemtanárok Egyesülete már számtalan esetben felhívta rá a figyelmet. Tehát úgy hiszem, hogy nem oldódott meg a kérdés. El lehet fogadni ezt a törvénymódosítást. Sajnos arra a kérdésre, hogy mi történik ezekkel a gyerekekkel, hova fognak járni a továbbiakban és hogyan lesz egy egységes vagy folyamatos képzés, semmiféle javaslatot nem ad ez a törvénymódosítás.

A harmadik része pedig a nemzeti alaptanterv. Úgy gondolom, hogyha a pedagógusokat megkérdezték volna bocsánat, azt mondom, hogy meg is kérdezték a pedagógusokat, hiszen erre a Szocio-Reflex-tanulmányra, amiről a múlt alkalommal volt szíves miniszter úr elmondani, hogy hárommillióval finanszírozták, már az előbb hivatkoztam , akkor ebből a tanulmányból figyelembe lehetett volna venni, hogy mit várnak el a pedagógusok a nemzeti alaptantervtől.

Úgy gondolom, hogy a mai rendszerben és a mai kialakult közoktatási rendszerben nincs felkészítve arra az iskola, hogy a napi 18, 20 vagy 22 óra után leüljenek a tanárok és ne csak megcsinálják a saját tantárgyuk helyi tantervét, hanem még össze is hangolják.

Tehát ennek következtében feltehető, hogy nem is lehet elvárni ezt minden iskolától. Úgy gondolom, hogy egyetlenegy józan oktatáspolitikus sem várhatja el, sőt senki sem gondolja, hogy minden egyes iskola tantervet fog készíteni. De vajon tudjuk-e azt, hogy ma mennyiért adnak tantervet? Mert van olyan iskola, amelyik ingyen átadja a másik iskolának a tantervét, és van olyan iskola, amelyik nyolcvanezer és százezer forintért adja a saját tantervét a másik iskolának.

Ha ehhez még tankönyvet is készít, és ezt a tankönyvet esetleg egy magáncég adja ki, akkor jóval drágább ennek a tantervnek a megvétele, ami azt jelenti, hogy úgy gondolom, jelentősen vagy erősen korlátozni fogjuk a tanterv szabad választását vagy a tananyag szabad megválasztását. Ezért az a javaslatunk, hogy igenis kötelezzük az oktatási kormányzatot, hogy tantervek választékát adja ki, amiből az iskola választhat, helyi tantervet vagy pedig eldöntheti, hogy saját maga készít helyi tantervet.

De ha nem vállalja a felelősséget az oktatási kormányzat, hogy választékot biztosítson, akkor úgy gondolom, hogy nem javulni, hanem romlani fog a helyzet.

Én úgy hiszem, hogy ebben a törvénymódosítási kérdésben teljesen természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a kormányzatot két okból.

Egyrészt azért, mert nem végiggondolt a törvény módosítása. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy teljesíteni kellett egy programpontot a koalíciós megállapodásból, és ezért jött létre az első változat.

(19.40)

Az első változat már szeptember 28-án napvilágot látott, amikor csak arról szólt a törvény módosítása, hogy meg kell szüntetni a tankerületi oktatásügyi központokat. Ezt követően nyolc, kilenc vagy tíz közoktatási törvénymódosítás született, legalábbis amit láttam. Természetesen elfogadom, hogy akár több is születhetett. De ez egy normális folyamat, mert nyilván alakul.

Mégis azt kell mondjam, ez a módosítás semmit sem segít az oktatás helyzetén, sőt valójában alapvetően úgy gondolom, hogy ront. Hiszen egy intézményrendszert szétrombolni nagyon könnyű, egy intézményrendszert felállítani sokkal nehezebb. Pusztítani mindenhol könnyebb, mint építkezni.

A másik dolog: nem oldja meg a nemzeti alaptantervvel kapcsolatos helyi tantervek kérdését, és ma sem tudjuk azt, hogy mi történik a 16. életévét meghaladó időszakban, tehát ha úgy tetszik, a 11. és a 12. osztályban.

Nagy megnyugvással hallgattam helyettes államtitkár úrnak a vasárnap reggeli nyilatkozatát, amelyben közölte, hogy mindig is érettségiztek magyar irodalomból és magyar nyelvtanból Magyarországon. Mégis azt kell mondjam, rendelkezésünkre áll az az érettségi koncepció, amely nem erről szól, hanem arról szól, hogy magyar nyelvből kell érettségizni. Irodalomból pedig választható, természetesen a harmadik nyelv közül vagy bármi másból is kiválasztható, de nem kötelező irodalomból érettségizni.

Úgy hiszem, csak akkor van értelme a nemzeti alaptantervnek, ha az érettségivel együtt kerül elfogadásra. Nem tartanám jónak parlamenti elfogadását. Úgy gondolom, hogy ez a kormány felelőssége, az oktatási kormányzat felelőssége és ha hibázott, akkor vessen magára.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)