Daróczy Zoltán (MSZP)
DR. DARÓCZY ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten elhangzott miniszteri expozé és az azt követő vita egyértelműen mutatja, hogy rendkívül súlyos és felelősségteljes határozati javaslatról van szó, a magyar szellemi élet egy olyan területének távlatos jövőjéről, amelyet úgy hívunk, hogy felsőoktatás, és amely nyugodtan állíthatom a magyar kultúra egyik sikerágazata ma is. Ha a világban megnézzük, hogy a magyar szellemi élet, a magyar felsőoktatás által kitermelt értékek hordozói hogyan helyezkednek el, akkor azt tudom mondani, hogy a rendszerváltozás óta körülbelül duplájára, ha nem triplájára nőtt azon szakemberek száma, akik magyar felsőoktatási intézményekben sajátították el tudásukat és jelenleg nem Magyarországon adják tovább ezt a tudást, illetve fejlesztik. Ha van bizonyíték valamire, hogy a magyar felsőoktatás színvonala nem lehet rossz, akkor talán ez a tendencia azt mutatja, hogy igenis Magyarországon, még a legnehezebb időkben is, valamilyen ok miatt ezt nem az én feladatom kideríteni viszonylag tudtuk őrizni hagyományos értékeinket, amelyeket elődeink megalapoztak egyetemek, főiskolák létesítésével.
Ennek következtében azért mondom mindezt elöljáróban az én számomra rendkívüli jelentősége van a határozati javaslatnak, még akkor is, ha szívem szerint egyetértek azokkal, akik jobban szeretnének erősebb, törvényszerűbb távlatos elképzeléseket az Országgyűléssel elfogadtatni. Ugyanakkor érzem és látom azt, hogy jelenleg olyan átmeneti állapotban vagyunk, amikor még nem dőltek el véglegesen bizonyos kérdések, és ennek következtében muszáj még óvatosabban kezelni ezt a kérdést.
Itt kitérnék egy olyan dologra is, ami általában nem szokás egy kormánypárti vezérszónoktól, de engedtessék meg, hogy én már ezt is megengedhessen magamnak. Én megértem azt, hogy mindenki úgy érzi, hogy valamilyen területhez ért. Közismert, hogy a magyar lakosság jelentős része ért a futballhoz. Egy másik jelentős része ért az oktatáshoz. De azt, hogy mindenki ért a felsőoktatáshoz, valahogy úgy érzem, hogy ez talán már túlzás. Ennek következtében én nagyon örülök annak, ha a pénzügyminiszter úr, szakmájánál fogva, elmondja a magyar lakosságnak a bankokban uralkodó állapotokat, és ott a visszásságokról, problémákról beszél. De hogy a pénzügyminiszter úrtól tudjam meg mindig azt, hogy milyen a magyar felsőoktatás állapota, ezt én túlzásnak tartom.
Tehát maradjunk annál, hogy igenis a magyar felsőoktatás problémás, rengeteg feszültség torlódott fel az utóbbi időben, de nincs olyan állapotban, hogy a közvélemény előtt ez lenne a legfontosabb probléma.
Kérem szépen, én megértek mindent a hallgatókat különösen , de hát egyezzünk meg abban, hogy egyelőre a hallgatók családjai fizetik azokat a tandíjakat. A családokat érinti mindaz a súlyos súlyos! anyagi plusz, amibe kerülnek az egyetemi hallgatók. De szeretném mondani: nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem a középiskolai és általános iskolai gyerekek is. Tehát ez egy általános tendencia. De mégsem hiszem azt, hogy Magyarországnak ez a legsúlyosabb gondja most. Ennek következtében óvatosan kellene megközelíteni ezt a kérdést, amit úgy hívunk, hogy felsőoktatás és ez egy nagy rendszer. Mert a nagy rendszereknek az a természetük, hogy nagyon nehéz kimozdítani őket a korábbi állapotukból, és hogyha olyannal megpróbáljuk ingerelni, amely jogosan sérti az ő érdekeiket, akkor esetleg rendkívül rosszul reagálnak a politikusok vagy a gazdaságpolitikusok elképzeléseire.
Az előttünk lévő országgyűlési határozat-tervezet első része tehát ami az irányelveket, illetve a határozatokat jelenti , néhány ponton mindenképpen módosításra szorul, hiszen nem lehetséges az, hogy az Országgyűlés olyan fontos és finom szakmai kérdésekben döntsön, amelyek még az illetékes, autentikus szakmai köröket is megosztják. Ezt én úgy fogalmaznám... ugye, az első pont azt kívánja az Országgyűléssel elfogadtatni, hogy e határozat mellékletében megfogalmazott fejlesztési irányelveket, a fejlesztés kitüntetett értékeit fogadja el. Ezek a mellékletben szereplő fejlesztési irányelvek, értékek többsége vitatott; vitatott a szakmában. Ennek következtében, én úgy hiszem, nem szabadna nekünk, az Országgyűlésnek magunkra vállalni azt a felelősséget, hogy mi itt most ezeket a vitákat elvarrjuk. Azt mondjuk, hogy vége; ezt tessék csinálni! Ez nem lenne helyes!
Mondok egy példát a mellékletből, és talán e példa kapcsán megértik az álláspontomat. Itt van az az egyszerű mondat, hogy "növelni kell a hallgatói önállóságot". Menjünk vissza egy kicsit a miniszteri expozéra! A miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy a magyar felsőoktatás egy tömegképzés irányába fog elmozdulni. Ezt én elfogadom, mert ez világtendencia, ebben bizonyos értelemben lemaradtunk. De a tömegképzésre való áttérésnek nyilvánvalóan velejárója, hogy nem lehet olyan típusú foglalkozást erőltetni az egyetemeken, főiskolákon, amit eddig megszoktunk, azzal a szűkebb létszámmal, amit bizonyos értelemben valahol a tervhivatalokban kitaláltak.
(10.00)
Ennek következtében nyilvánvaló, majdnem azt mondhatnám, hogy törvényszerű, hogy a hallgatói önállóság nagyobb szerepet kell hogy kapjon a jövő felsőoktatásában. De ennek nem ez a módja, hogy mi ezt deklaráljuk, hanem azt mondjuk, és az a kérdés, hogy az Országgyűlés tud-e adni pénzt arra, hogy annak feltételeit biztosítsuk, hogy a hallgatói önállóságnak legyen értelme. Mert kérem szépen, ha nincs meg a hallgatói önállóságnak a feltételrendszere, tehát nincs megfelelő elhelyezése a hallgatónak most akár albérletről, akár kollégiumról beszélek , ha nincs megfelelő infrastruktúra az egyetemeken, szemináriumi helyiségek, tantermek, tanulók, könyvtárak, laboratóriumok, akkor hogyan várjuk el, hogy a hallgató önállóan többet foglalkozzék a választott szakmájával, mint eddig?
Tehát én megfordítom a kérdést, és azt kérdezem, hogy el van-e szánva a Magyar Országgyűlés arra, hogy figyelembe véve a miniszter úr által kimondott tendenciát, a tömegméretekben kifejleszteni kívánatos magyar felsőoktatást, ennek következtében ezekről a kérdésekről is beszéljen a pénzügyminiszter úrral. Mert ha nem, akkor meg kell hogy mondjam, hogy nincs értelme leírni egy ilyen mondatot, mert akadályoztatva lesznek a hallgatók a tekintetben, hogy az önálló tevékenységüket kifejthessék.
De mondhatnék más példákat is ebből a, különösen a III-assal jelölt, 15 pontból. Példának okáért én személy szerint megátalkodott híve vagyok annak a felfogásnak és most már úgy látom, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciójában azok, akikkel ezekről a kérdésekről szót váltottunk, szintén kezdenek közeledni ahhoz , hogy Magyarországon lényegében nincs egyetem, és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy egyetemek jöjjenek létre Magyarországon. Ezt úgy hívják most egy idegen szóval, hogy integráció, vagy univerzitások létesítése. De kérem szépen, ebből az anyagból nem tűnik ki az, hogy ebben a dologban, már, hogy úgy mondjam, a politikai akarat fölékerült annak a kicsinyes torzsalkodásnak, ami ezen a területen tapasztalható. Tehát ezt viszont, úgy gondolnám, világosabban meg kellene fogalmaznunk, hogy ezt valószínűleg határozattal nem lehet elintézni, ez törvényes kérdés, törvény kérdése, méghozzá az Országgyűlés hatáskörébe tartozó törvény kérdése lehet. Itt bizony létező intézmények megszüntetéséről és új intézmények létrehozásáról van szó. Ez pedig az Országgyűlés elidegeníthetetlen joga, sőt kötelessége. Ne várjuk azt, hogy itt valamilyen módon önkéntes megállapodások alapján létrejöhetnek ilyen korszerűbb struktúrák, amelyekkel, hogy úgy mondjam, Európában, az Európai Közösségben is jelentkezhetünk.
Kérem szépen, még egy ezzel kapcsolatban. Nemcsak arról van szó, hogy az integrációt elő kell segíteni, hanem arról is, hogy a magyar felsőoktatás belső viszonyaiban megkövesedett feudális viszonyokat is meg kell változtatni. Nevetséges, hogy nem tudjuk kötni Nyugathoz, Európához, a világhoz a dolgainkat, mert olyanok a belső viszonyaink, hogy azok nem engedik meg ezeknek a kibontakoztatását.
Nos, én úgy látom, és nagyon kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy próbáljuk meg ebben a határozati javaslatban egyrészt kijelölni azt, hogy mit tudunk rövid távon törvényekkel szabályozni annak érdekében, hogy a magyar felsőoktatás eredményesebb és továbbra is versenyképes legyen. Még ez is fennáll, hogy továbbra is versenyképes legyen. Ez is veszélyeztetve van az én megérzésem szerint.
A másik pedig az, hogy amennyiben meg tudunk egyezni olyan kérdésekben, amelyek 2000-en túl terjedőleg is érvényesek, akkor mindenképpen a parlament egyöntetű konszenzusos állapotát rögzítsük csak, mert annak semmi értelme nincs, hogyha csak olyan vágyálmokat fogalmazunk meg, amelyekre nem tud ráhangolódni a Magyar Országgyűlés úgy, mint egész, és ez a Magyar Országgyűlés felelős az ország dolgaiért. Én a felsőoktatást nem tartom konjunkturális ügynek, hogy minden választás után, mondjuk, a felsőoktatásban újra különböző reformokra kerüljön sor. A felsőoktatás nem ilyen területe az országnak. Ennek következtében én mindenképpen a megegyezés híve vagyok ezen a területen azokkal az erőkkel, amelyek szakmailag is, érzelmileg is világosan látják, hogy a magyar modernizációnak egyik előfeltétele, hogy a magyar felsőoktatás továbbra is olyan szintű és elismert legyen a világban, mint eddig.
Ebben a reményben kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy tartalmas vitával és módosító javaslatokkal próbálja meg enyhíteni azt az állapotot, amibe most kerültünk, nevezetesen abba, hogy csak határozatot tudunk hozni a kormány javaslata alapján, és még nem kész a kormány különböző okok miatt arra, hogy erőteljesebb törvényi szabályozást adjon a magyar felsőoktatás jövőjének. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)