Nádori László (SZDSZ)

1995. szeptember 11.

DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azok közé tartozom, akik az előterjesztő észrevételei, javaslatai alapján és a bizottsági vita alapján a határozati műfajt elfogadtam.

(10.40)

Arra gondoltam, hogy ezzel is adjunk esélyt a felsőoktatás fejlesztésének.

A továbbiakban a számomra releváns témakörökhöz szeretnék néhány észrevételt tenni. Az irányelvek első fejezetében joggal kap kiemelt szerepet a képzettség szintje és minősége. Ezek a feltételek növelhetik meghatározó módon a felnövekvő generáció munkaerőpiaci esélyeit. A határozattervezet ezzel összefüggésben konkrét feladatok megjelölésével lényegesen erősebben fogalmazhatna például az intézmények vonzó, hagyományteremtő szellemiségének formálásáról, értékteremtő tevékenységéről és ezen belül kiemelten az egészségérték fontosságáról.

Sajnos, a határozatban kimaradt a felsorolásból ez a kitüntetett érték. Az egyetemi és főiskolai hallgatók egészséges életmódjára való utalás nagyon fontos pont, jóllehet ennek az értéknek a felsőoktatásról szóló törvény 7. §-ában jogi háttere is van; amellett evidenciaként kell kezelnünk ennek a fontosságát.

Véleményem szerint a felsőoktatásnak alig van a hallgatók romló egészségénél, e tendencia megállításánál időszerűbb, sürgősebb, megoldásra váró problémája. Hogy mennyire élő, mai problémáról van szó, szeretném bemutatni tényekkel, néhány példával.

Egy múlt heti újságcikk sorozóbizottsági tanácskozásról számolt be, a beszámoló fő megállapítása ez volt: "egyre kevesebb fiatal minősíthető katonai szolgálatra alkalmasnak." Orvosok, szociológusok szerint ez a jelenség szoros összefüggésben van a lakosság általános egészségi állapotának romlásával, a felnőttek és a fiatalok mozgásszegény életmódjával. A tapasztalatok szerint már a tizenévesek körében is terjed a hanyag testtartás, a dohányzás és italozás, sajnos, sok fiatal tiszteli az ápolatlanságot, a mosdatlanságot női erényként. E káros jelenség megállítására többek között az egyetemi, főiskolai évek alatt még nyílhat lehetőség; meggyőződésem, hogy az utolsó esély, az utolsó lehetőség.

Amennyiben a határozatot a parlament elfogadja, akkor a kormány majd az elkészítendő feladattervében a hallgatók egészségnevelését, testnevelését és sportját illetően sokkal határozottabb állásfoglalást és jól körülírt, világos programot szorgalmazzon. Ezeket a negatív jelenségeket amelyekről beszéltem , ennek a helyzetnek a romlását, ezt a tendenciát feltétlenül meg kell állítani.

Nemzetközi tapasztalatok szerint nemcsak az élet minőségét, hanem amint erre már utaltam , a munkaerőpiaci esélyeket is lényegesen javítja a testi erőt sugárzó külső, az átlagosnál jobb erőnlét, a jó közérzet, a testi, szervi működések krónikus zavarainak hiánya, a jó megjelenés. Finnországban, az olimpiai sportolók edzőtáborában van egy diagnosztikai laboratórium. Ezt a diagnosztikai laboratóriumot civilek is igénybe veszik térítés ellenében, hogy világos képet kapjanak a fizikai állapotukról. Például hasonló vizsgálatokat végeznek, mint amilyen vizsgálatokat felajánlottunk a képviselő uraknak a Testnevelési Főiskolán. Tudja meg, hogy körülbelül milyen kondícióval rendelkezik és milyen ajánlásokkal lehetne a testi kondícióját javítani.

Ottjártamkor és erre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét a futószalag-ergométerről lelépő vezető banktisztviselő elmondta, hogy új munkatársak felvételénél, majd az előmenetelt érintő minősítésüknél a szaktudás mellett jelentős szerepet játszik a pályázó életmódja, a jó alak, a tettenérhető sportolási szokások, az élvezeti szerek mellőzése. Nagyon zsíros állások, nagyon megbecsült állások ezek, és el lehet mondani, hogy a fiatalok már egyetemista korukban készülnek arra, hogy ilyen szempontból megfeleljenek.

Közismert tény az, hogy az egyetemről, főiskoláról kikerülő értelmiségi tehát orvos, jogász, közgazdász, tanár magatartási mintája milyen erősen befolyásolja társadalmi környezetét, főként a fiatalok viselkedését. Ezért az irányelvek első fejezetében lényegesen határozottabban kellene ezt az elvárást hangsúlyozni a felsőoktatási intézmények nevelő, képző tevékenységével szemben.

Miközben az irányelvek meghatározónak minősítik az egyetemek és a főiskolák szerepét, szellemiségük kisugárzó hatását az ország, a regionális és a helyi társadalmak szerveződésében, kulturális életében, értékvilágának alakulásában, ugyanakkor ellentmondás tapasztalható az említett kormányzati felfogás és a mindennapi gyakorlat között. Azt látjuk, hogy a testkulturális értékek érvényesülését, megteremtését a felsőoktatási intézmények egy részében hozott döntési folyamatok, mechanizmusok, értékválasztások nem támasztják alá, nem segítik elő. Ezt is tényekkel szeretném igazolni.

Amikor az országgyűlési határozattervezet a parlament elé került, levelet kaptam az egyik fővárosi főiskola vezető oktatójától, a levélből egy mondatot emelek ki: "a főigazgató úr a négy testnevelőből egyet kíván meghagyni 1200 hallgatóhoz." Ezt követően egy nyugat-dunántúli egyetemről kaptam egy faxot, amelyből szintén egy mondatot emelek ki: "az egyetem vezetése a létszámleépítés keretében az egész testnevelési tanszék felszámolását tervezi."

Nem arról beszélek, hogy a létszámleépítés adott esetben nem jogos, nem indokolt. Ez nyilvánvaló, de egy tevékenységet ellehetetleníteni, tehát kivonni a testnevelő tanárt ebből a folyamatból, ez nagy veszélyt rejt magában. Van olyan vélemény, hogy lehet diplomát kapni testnevelési tanszék és nyelvi lektorátus nélkül. Ez kétségtelen, de akkor nagyon messze vagyunk a műveltségeszménytől és nagyon messze vagyunk attól, hogy az Európa felé vezető úton nyugodtan haladhassunk.

A válaszokból... milyen válaszokból? Olyan válaszokból, hogy amikor ezt a két értesítést megkaptam, levelet írtam valamennyi egyetem és főiskola testnevelési tanszékének és a 65 megkérdezettből 45-en válaszoltak érdemben. Ez önmagában is bizonyíték arra, hogy az egyetemek testnevelési tanszékei és sportot irányító emberei tárgyukhoz ragaszkodnak, azt szeretnék jobbá tenni.

Milyen tapasztalatokat lehet leszűrni ebből az anyagból? Az első: az intézmények jelentős részében a hallgatók testnevelését és sportját, tehát az egészségre nevelést alulértékelten kezelik és általában lehetőségeik alatt támogatják.

Ebben a jelenségben a pénzügyi megszorítások miatti anyagi nehézségek fontos szerepet játszanak ugyan, de nem lehet szó nélkül elmenni egyes intézmények vezetőinek, testületeinek a testneveléssel és sporttal szembeni negatív attitűdjei, állásfoglalásai mellett.

Ismét szeretném hangsúlyozni: joga van az egyetemnek olyan döntést hozni, hogy megszünteti a testnevelés kötelező jellegét, de nincs joga ahhoz, hogy ne adja meg az egyetemi polgárnak a testedzéshez való minimális lehetőségeket.

(10.50)

A felsőoktatási törvény 7. § (2) bekezdése leírja, hogy a hallgatónak joga van saját testének edzéséhez, és lehetőséget kell hogy kapjon minimális sportolásra.

Van olyan egyetem is ki kell mondanom: a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem , ahol nincs ilyen tárgy, hogy testnevelés. Ez tehát mondjuk az egyik véglet. A pozitív póluson van a József Attila Tudományegyetem, Szegeden, azután a Széchenyi Főiskola Győrben, ahol nem órára kell járnia elsősorban a hallgatónak, hanem bizonyos fizikai követelményrendszernek kell megfelelnie. A tanárt nem érdekli az, hogy hol lett erős, hol lett állóképes, az érdekli, milyen most a fizikai kondíciója, és ezt méri, s ennek a mérésnek alapján írja vagy nem írja alá az indexét. Ez nem új gyakorlat, Európában sok helyen dívik.

Még néhány észrevételt tennék. A határozatban szereplő irányelvek, továbbá az elképzelések, javaslatok lényeges elemeivel egyetértek. Különösen egyetértek a III. fejezet 8. pontjában megfogalmazottakkal, amely szerint versenysemlegesen finanszírozzák az állami és az állam által elismert nem állami intézményeket. A fenntartó személyétől független, egységes finanszírozás megvalósítása véleményem szerint fontos lépés a felsőoktatás korszerűsítése, egyben az európai integráció felé.

Nagyon fontosnak, időszerűnek tartom a felsőoktatási intézmények integrációjára utaló fejezetet. Elfogadom azt a megállapítást, hogy aránytalanul drágán működik felsőoktatásunk, mindenekelőtt az intézmények szétaprózottsága miatt. Egy adatot mondanék: az intézmények 60 százaléka közepes meg kis intézmény, ahova a hallgatók 20 százaléka jár.

Az integrációt mindenképpen fel kellene gyorsítani, esetleg a fejlesztési források elosztásakor célzott differenciálással. Persze valóságos integrációra gondolok, nem olyanra, hogy a FEFA-pénzek elnyerése érdekében egy pszeudointegrációt, egy áltársulást csinálnak, és amikor megkapták a pénzt, utána összevesznek, és a személyközi és intézményközi kapcsolatok mélyebbre süllyednek, mint voltak az integráció előtt. Nem ilyen integrációra gondolok tehát, és nagyon meg kellene nézni azt, hogy milyen szintű az az integráció, amelyet különböző forrásokból támogatni akarunk.

Én is kapcsolódom ahhoz, amit Dobos Krisztina említett, amíg a bázisszemléletű finanszírozásról nem térünk át a főként normatív alapú finanszírozásra, addig hátrányt szenvedhetnek és most egy új elemet szeretnék megemlíteni a hagyományostól eltérő szakok, és azok beindítása, illetve működtetése.

Számításba kell vennünk azt, hogy a tudomány fejlődéstermészetéből, logikájából adódóan elsősorban a tudományok differenciálódására, majd integrációjára gondolok , továbbá a piac változó igénye miatt új szakokat kell bevezetni: orvosmenedzser, informatika, turizmus, környezetvédelem, kriminálfizika például Szegeden.

Kapcsolódom Szabad György, Daróczy Zoltán véleményéhez ebben a kérdésben, hogy a hallgatói létszámemelést nagyon óvatosan és csak lépcsőzetesen lehet napirendre tűzni, az infrastrukturális elmaradottság miatt. Tudok olyan intézményről, amelyben lelkesen megkettőzték a felvett elsőéves hallgatók számát, majd menet közben derült ki, hogy egy negyven személyre alkalmas tanteremben nem tud 80 személy leülni. Az ellentmondást egy jó humorú, pótszéket cipelő kolléga oldotta fel a következő megjegyzéssel: nem kocsma ez, nem kell mindig és mindenkinek itt ülni. (Derültség.)

Elképesztő hitelrontás az, amikor az egyetemi polgár számára intézménye nem tudja megadni a beígért és joggal elvárt tanulási feltételeket.

Tisztelt Országgyűlés! Végül felhívom az előterjesztő figyelmét arra, hogy szabatosabban fogalmazzon, mert egy világos fogalmazás kedvező pszichikai, belső környezeti feltételt teremt az elfogadáshoz.

Az elmondottak alapján a határozat elfogadását javaslom, természetesen a felmerült jogos és beépíthető javaslatok figyelembevételével, és azt mondanám, akkor remélhetőleg lesz értelme a határozatban szereplő ajánlásoknak. Köszönöm szépen. (Taps.)